Buborékos tea: tőzsdei láz, franchise-boom és a „méret vs. profit” dilemmája

Befektetői szemmel a buborékos tea kevésbé tarifakitettségű ágazat: az amerikai vámok hatása korlátozott, a belföldi, fiatalos fogyasztás pedig stabilabbnak tűnik. Ez magyarázza, hogy globális alapok is szívesen vállalnak ebben szektorkitettséget.

A Mixue 2024 végére 46 000+ üzletet üzemeltetett világszerte, ezzel megelőzte üzletszámban a McDonald’sot, a Starbucksot és a Subwayt. A modell lényege:

• ultraalacsony árképzés,

• magas volumen,

• agresszív franchise-terjeszkedés.

A piacon ~22% körüli éves új bolt-nyitási dinamika látszik. A nagy láncok többsége nem saját üzemeltetésben dolgozik: a központ az alapanyagokból, eszközökből és díjakból keres, míg a franchise-vevő viseli a bérleti, munkaerő- és rezsiköltséget.

A gyors hálózatépítés ára a minőségkontroll és a piaci kannibalizáció kockázatának emelkedése. A tereptapasztalatok szerint:

• a megtérülési idő jellemzően 18–24 hónap,

• az üzletbezárási arány a piaci becslések alapján ~20% körül mozog.

A franchise-gazda szempontjából a növekedés „könnyebb”, mert a kockázat egy része a partnereknél csapódik le; ugyanakkor a márkaérték megőrzéséhez egységes minőség, fegyelmezett boltsűrűség és adatvezérelt lokáció-választás kell.

Külföld: nem egy az egyben másolható

A kínai sikermodell exportja külön munkát igényel:

• ellátási lánc: kontrollja külföldön nehezebb és költségesebb,

• ízvilág: városonként, régiónként változik, így lokális menük és különböző üzletformátumok kellenek,

• költségbázis: bérleti díjak és munkaerő-költségek sok piacon magasabbak, a „low-cost” stratégia nehezebben skálázható.

Itthon és a térségben mit érdemes figyelni?

• Árképzés: a tartósan alacsony árakhoz stabil, nagy volumenű beszállítói háttér kell.

• Lokáció: erős bevásárlóutcák, plázák, egyetemi környezet – a célcsoport közvetlen elérése kulcs.

• Termékfejlesztés: cukor- és kalóriatudatos opciók, helyi ízek (pl. tejes alternatívák, szezonális specialitások).

• Unit-economics: belépés előtt számolni kell a bérleti díj / munkaerő / marketing hármasával; a 18–24 hónapos ROI csak fegyelmezett működéssel reális.

Kilátás: divathullám vagy tartós kategória?

A hazai telítettség, költségemelkedés és árháborúk a nagy márkák ellenállóképességét tesztelik. A sztori hosszú távú értékelése azon múlik, hogy a láncok képesek-e:

1. a méretgazdaságosságot valódi profitabilitássá fordítani,

2. a „hype-ból” ismételt vásárlást és hűséget építeni,

3. a minőséget konzisztensen kézben tartani.

Bottom line: a bubble tea iparág gyorsvonata még tart, de a végállomást nem az üzletszám, hanem a fenntartható egységszintű profit és a minőség fogja kijelölni. Aki ezt két kézzel fogja – nyer. Aki csak a darabszámot hajszolja – könnyen lemarad.