Bocuse d’Or

A világ jelenlegi legnagyobb presztízsű nemzetközi szakácsversenyének magyar döntőjét február 21–22-én, a FOODAPEST szakkiállítás keretei között rendezték.A versenyre berendezett pavilonban a nemzetközi normáknak megfelelő konyhák és 500 férőhelyes lelátó várta a nézőket, de egyes becslések szerint voltak pillanatok a kétnapos rendezvényen, amikor 700 néző próbálta egyszerre figyelni a versenyműveket és a második nap ide látogató Paul Bocuse-t.
Mint ismeretes, a versenyre 23. évüket betöltött szakácsok jelentkezhettek egy segítővel, aki nem lehetett idősebb 22 évesnél. Nyolc versenyző próbálta bizonyítani tudását a 12 tagú zsűri előtt, amelynek nemzetközi elnöke az a norvég Charles Tjessem volt, aki a 2003-as Bocuse d’Or döntő győztese lett, magyar elnöke pedig a közismert magyar séf, Kalla Kálmán.
A tét a genfi „középdöntőbe” jutáson túl egy 5 000 euró értékű gasztronómiai élménytúra volt, valamint felkészülési tréning a svéd Mathias Dalhgren világhírű éttermében. A lelátó természetesen mindkét napon az ételek bemutatásának idejére telt meg. A versenyzők egymás után mutatták be először halételekből, majd borjúgerincből készült menüsorukat, amelyek elkészítéséhez öt és fél óra állt rendelkezésükre. Kattogtak a fényképezőgépek, villantak a vakuk, amikor a főszereplők óriási tálcán kihozták az általuk kreált fogásokat; ilyet itthon még nem látott a szakmai közönség sem, nem csoda, hogy a látványosan tálalt ételek lázba hozták a nézőket és a sajtósokat egyaránt.
A zsűri szemrevételezett, kóstolt… és faarccal papírra vetette véleményét. Ugyanis az eredményeket a versenyzők, elvben, még a mosolyokból sem tudhatják meg a végső eredményhirdetés előtt. Az ünnepélyes ceremónián a szervezők a zsűrinek, a commis-knak és a tálalásban segédkező séfeknek megköszönték munkájukat.
A Bocuse d’Or hazai döntőjének győztese Kostyál Gábor lett, aki egyébként az előversenyen is a legtöbb pontszámot érte el, és a két évvel ezelőtti hazai döntőben kevéssel maradt el a győztestől. Munkáját hibátlanul végezte, első helyét „konkurensei” megérdemeltnek tartották. Második helyezett Lenkei Tamás (Hunguest Hotel Pelion, Tapolca), a harmadik Volenter István (Mala Garden étterem, Siófok) lett.
Kreil Vilmos, a Magyar Bocuse d’Or Akadémia ugyancsak zsűriző elnöke örömmel újságolta, hogy a versenyen végig jelen lévő Sven Gunnar Svensson, a svéd Bocuse d’Or Akadémia elnöke kitűnőre minősítette a szervezést. Az elnök szerint markáns különbségek voltak a versenyzők teljesítményét illetően, de büszke minden részvevő teljesítményére.
Kiss Gergely (Crocus-Gere Borhotel, Villány) szerint a külföldi és a magyar szakácsok teljesítménye között nem tehetségükben van elsősorban különbség, hanem lehetőségeikben. Ő például kapott ugyan anyagi segítséget munkaadójától, de a felkészülés költségeinek nagyobbik hányadát ő állta, felkészülni pedig csak állandó munkája mellett tudott. Az, hogy nem került a dobogóra, csak rövid időre kedvetlenítette el, szívesen vállalkozik további megmérettetésekre is.
Külön is kiemelnénk Kiripolszki Istvánt (Kogart Étterem, Budapest), aki a másik hazai „A-kategóriás” verseny, a Hagyomány és Evolúció előző napi fáradtságával érkezett a Bocuse d’Or-ra – ennek ellenére becsülettel helytállt! Úgy véljük, köszönet illeti azért, hogy felvállalta a sajátságos „belga szerepet”, és mindkét versenyen tűzhely mögé állt.