Biztonság, minőség, fenntarthatóság

Szabályozási háttér, iparági feladatok

A minisztérium több módon is támogathatja a szakpolitika megvalósulását. A két legjelentősebb a szabályozás oldaláról történő beavatkozás és a támogatási eszközök tervezése és rendelkezésre bocsátása (ez például KAP-forrásoknál a termelési és feldolgozási igények összehangolását, a teljes élelmiszerlánc érintettségét jelenti, hisz alapanyag oldalról a kertészeti és állatjóléti támogatások is érintettek, de a feldolgozóipar célzott támogatása is). Folyamatban van több, a lánc működését érintő jogszabály finomhangolása – a cél, hogy a fenntarthatósági és élelmiszer-biztonsági célok érvényesüljenek, de reális, betartható keretek között.

Az élelmiszeripar előtt álló kihívások összetettek. Az alapanyag-ellátás erősen kitett az időjárási és makrokörnyezeti változásoknak, pedig a megfelelő mennyiségű és kiszámíthatóan rendelkezésre álló input elengedhetetlen. A feldolgozás versenyképességét jelentősen tudja segíteni a digitalizáció és a modernizáció alkalmazása, ami a munkaerő-problémákra is választ tud adni.

Az energiahatékonyság a következő időszakban még hangsúlyosabb lesz: mind a környezeti elvárások, mind a termelési költségek alakulása ösztönzi az ezzel kapcsolatos beruházásokat. Ehhez szervezesen kapcsolódik a Farm to Fork stratégia, melynek célkitűzései az előző EU-s ciklusban részben/egészben megvalósultak, vagy visszavonásra/halasztásra kerültek – ez utóbbiak vélhetően valamilyen formában visszatérnek. Hatásuk a teljes láncon végigfut, ugyanakkor jó eséllyel „józan”, arányos és végrehajtható keretekre lesz szükség ahhoz, hogy a szabályozási célok a gyakorlatban is teljesüljenek.

Mindezzel összefüggésben az innováció – termék, eljárás vagy akár csomagolási innováció – kulcstényező lehet, noha a kínálat és a kereslet szinkronja időnként késik.

Számolni kell a fogyasztói szokások állandó változásával is: ez megjelenik a bevásárlókosarak összetételében, az ízekkel és minőséggel szemben támasztott igényekben, a társadalmi folyamatokban bekövetkező változások étkezési szokásaiban (gyorsan elkészíthető élelmiszerek, sokáig tárolható termékek, kis kiszerelés stb.). Ehhez a szereplőknek rugalmasan kell alkalmazkodni.

Réspiacokból főáram?

A „mentes” (glutén-, laktóz-, cukormentes) termékek iránti kereslet jelentősen nő, ugyanakkor sok a fogalmi és minőségi félreértés. A jogszabályi keretek (például a gluténmentes EU-szabályozás, laktózmentes termékek egy része magyar élelmiszerkönyv) egy része adott, de a fogyasztói döntések mögött nem mindig áll „diagnózis”: sokan életmód-okból választanak „mentes” termékeket. A bio előállítású termékek iránti kereslet nem kimagasló, részben az ár és a szűk, széttagolt kínálat miatt. Felmerült a közétkeztetésben betöltött szerepének fokozása – ehhez stabil, egalizált beszállítói háttér kellene.

A növényi alapú tej- és húspótlók ismertsége magas, de a kínálat vegyes: sokan még nem kóstolták, a kipróbálást erősen a kíváncsiság mozgatja. Ez nem garantál tartós fogyasztást, így erre beruházást tervezni sok kockázatot rejt. A választásnál toronymagasan az íz és az állag a legfontosabb, az ár a második-harmadik helyen jelenik meg – ugyanakkor a legtöbben olcsóbb árat várnának a növényi alternatíváktól a hagyományos állati eredetű termékekhez képest. A jogi környezet vegyes: a „tej” elnevezések keretei világosabbak, a „hús” és „húskészítmény” megnevezések körül zajlik az uniós egyeztetés.

A döntések alapja

A fogyasztói döntéseket leginkább az ár, az íz és a minőség/egészségre gyakorolt hatás befolyásolja. Azonban abban, hogy mit választ a fogyasztó, erős a kereskedelem felelőssége: mit listáz, hová helyez, hogyan áraz és milyen saját márkás alternatívákat épít. A boltok elérhetősége, a lakóhely kereskedelmi ellátottsága és a háztartási életciklus (pl. kisgyerekes családok) és a hozott családi minták, a vallási/etikai preferenciák és az egészségügyi adottságok mind-mind befolyásolják a választást.

A fogyasztók nagy többsége emellett természetesen fontosnak tartja a fenntarthatóságot, de más-más tartalmat társít hozzá. A fenntartható termék leggyakoribb ismérve: hazai alapanyagból készült és hazai előállítású, minősége ellenőrzött, GMO-mentesség, kevesebb csomagolást tartalmaz – a fogyasztói felmérések szerint. A „magyar termék” arányát a többség magasabbnak szeretné látni a nagy láncok polcain, miközben elismeri: vannak kategóriák (pl. kávé, kakaó), ahol ez objektíve nem teljesíthető.

A fenntarthatóság iránti igény fokozott tudatosságot jelent, így az élelmiszer-pazarlás elkerülése érdekében tudatosan érdemes figyelni a termékek minőségmegőrzési vagy fogyaszthatósági idejét vásárláskor. A „best before”/„minőségmegőrzési idő” és a „fogyaszthatósági idő” közti különbséget egyre többen megértik. Elterjedt percepció, hogy a jelölési formákat „a hatóság mondja meg” – ez növeli a hatóságba vetett felelősséget és elvárást.

Az EU-s hulladék-keretirányelv alapján a lánc minden pontján csökkenteni kell az élelmiszer-hulladékot 2030-ig. Ehhez tudni kell, mely szegmens mennyivel járul hozzá ehhez – a legnagyobb tétel hagyományosan a háztartásokban keletkezik. A lakossági önértékelés ugyanakkor torzít: sokan gondolják úgy, hogy az átlag alatt pazarolnak, ugyanakkor EU-szinten a teljes láncban keletkező élelmiszer-hulladék több mint fele a háztartásoknál csapódik le.

Agráriumi hatások

A táplálkozási változások keresleti oldalról növelik a növényi fehérjék iránti igény és a felelős állattartásból származó minőségi húsok előállítását, miközben kínálati oldalról többek között a klíma- és vízgazdálkodási kockázatok alakítják a vetésszerkezetet és sürgetik a termékfejlesztést. A húsfogyasztás a jelek szerint nem tűnik el, de az alternatívák fejlődése és a gasztronómiai használhatóságuk javulása együtt rajzolja át a palettát. Az élelmezésbiztonság és a magas minőség továbbra is prioritás – nem lehet alku tárgya.