Betétdíjas rendszer kontra szelektív gyűjtés

Az Európai Unió tagországai eltérő módszerekkel ösztönzik és valósítják meg a csomagolási hulladékok szelektív gyűjtését és kezelését. Itthon az Öko-Pannon Kht. és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium konferenciát rendezett a témában.

Németországban például
a szelektív hulladékgyűjtési rendszer mellett
betétdíjas rendszer is működik, míg
Ausztriában csak nyitott szelektív hulladékgyűjtési
rendszer teljesíti az Uniós direktívában
rögzített hasznosítási arányokat.
Annak ellenére, hogy a párhuzamos (betétdíjas
és lakossági szelektív gyűjtési) és
az integrált (csak lakossági szelektív gyűjtési)
rendszerek közel azonos, 80%-os hasznosítási
aránnyal működtethetők, szakértők szerint a
szelektív gyűjtési rendszerüket jelenleg
fejlesztő országok, köztük hazánk is,
elsősorban költség-haszon dilemma előtt állnak.
A kisebb beruházással továbbfejleszthető
integrált lakossági szelektív hulladékgyűjtési
rendszerrel, amelynek működtetési költsége
mindössze 25-30%-a a párhuzamos rendszerének,
valamivel lassabban érhetők el eredmények, a drágábban
kiépíthető és működtethető párhuzamos
rendszerrel viszont gyorsabban nagyobb visszagyűjtött
hulladékmennyiség generálható.
Magyarországon 2008-ban mintegy
900.000 tonna csomagolási hulladékot bocsátottak
ki a csomagoló töltő vállalatok. Ebből a
mennyiségből mintegy 495.000 tonnányi került
visszagyűjtésre és újrahasznosításra,
a hasznosítási arány tehát elérte
az 55%-os szintet. A folyamatosan növekvő hasznosítási
arányok és a jól elvégzett munka ellenére
azonban „nem dőlhetnek hátra” sem a szakpolitika, sem az
ipar sem pedig a civil szféra képviselői, hiszen
2012-re el kell érnünk a 60%-os hasznosítási
arányt, ez pedig annak ellenére, hogy a szomszédos
Ausztria és Németország már jelenleg is
90%-hasznosítási aránnyal büszkélkedhet,
egy ambiciózus célkitűzés. Az eredmények
hasonlóak, a megoldások eltérőek, amely
bemutatására a Környezetvédelmi és
Vízügyi Minisztérium és az ÖKO-Pannon
Kht. egy egész napos szakmai konferenciát szervezett.

Hazai szakértői számítások
szerint a magyar lakossági szelektív hulladékgyűjtési
rendszert kiegészítő egyutas italcsomagolásokra
kiterjesztendő betétdíjas rendszer kialakítása
és üzemeltetése Magyarországon mintegy
25-30 milliárd forintba kerülne. Egy ilyen rendszer
elindítása legalább 1,5-2 éves
felkészülést igényelne, működtetésének
éves költsége pedig elérné a 20-25
milliárd forintot.
A jelenleg működő szelektív
hulladékgyűjtő és hasznosító rendszer
üzemeltetése 7-8 milliárd forintba kerül
évente. Annak ellenére, hogy a rendszerbe még
csak a lakosság alig több mint fele van bevonva, az éves
szinten kibocsátott 900.000 tonna csomagolási
hulladéknak a rendszer már az 55 százalékát
képes visszagyűjteni.  
Ha a jelenlegi rendszer és a
betétdíjas rendszer párhuzamosan működne,
a teljes rendszer üzemeltetésének költsége
összességében 32-35 milliárd forintot tenne
ki, amelynek eredményeként mintegy 80.000 tonnával
több italcsomagolás kerülhetne begyűjtésre,
vagyis a rendszer működésének fajlagos költségei
megnőnének, miközben hatékonysága és
kihasználtsága csökkenne.

A jelenlegi rendszer tudatos és
következetes fejlesztésével hazánk kb. 10
év múlva érhetné el a kívánt
85% körüli hasznosítási aránnyal
működő osztrák szintet.