Beruházni – de hogyan?

Lapzártánkkor még éppen javában folyt a matekozás a kisebb-nagyobb cégek, vállalkozások és a családok háza táján: mit hoz a Széll Kálmán-terv 2.0? Pedig a megfogalmazás inkább „mit visz” lehetne.

A makrogazdaságban hamar repkednek a milliárdok és a költségvetési hiánycél tizedszázalékai. A lényeg: ahhoz, hogy javuljon Magyarország nemzetközi pénzügyi megítélése, a családoknak sok újabb forinttal kell a költségvetést megsegíteni. A napi fogyasztási cikkek piacán tevékenykedők számára a legfontosabb a vásárló gazdasági ereje. Ez bizony gyengülni fog.

Az általános, az egész országot érintő tervezett változásokon túl az élelmiszerszektort kevés újdonság érinti, leszámítva, hogy – a már korábban is bejelentett módon – július elsejétől tervezik bevezetni a gabona-, valamint az olajosmag- és fehérjenövény-szektorban a fordított áfafizetés intézményét, amit az Európai Bizottságnak küldött kérelemben is jeleztek. A fordított áfa bevezetése kapcsán az idén tízmilliárd forint eredményszemléletű többletbevételt várnak és 15 milliárd forintot 2013-ban.

A fordított adó bevezetése dupla haszonnal is jár, hiszen a feketézők elleni harc fontos állomása. A fordított áfa lényege, hogy a mezőgazdasági termelő, de még az elsődleges feldolgozó sem fizet és igényel majd vissza áfát. Az adócsalási trükk lényege, hogy az egyenes adózás, más néven normál áfás ügylet esetében az egyik adózó, a szállító beállítja az áfát a bevallásába, mint befizetendő adót, a másik adózó, a vevő pedig levonja, illetve visszaigényli. A forgalmi adó a tervek szerint csak később, a végső felhasználónál jelenik meg az élelmiszerláncban, amikor már nem lehet a költségvetés elől eltitkolni. Ez esetben a végső felhasználó fizeti az áfát, az értékesítési lánc közbenső szereplőinek így nem áll módjában adót visszaigényelni.

Egyébként nem kis pénzről van szó: egyes becslések szerint évi százmilliárd forintot csalnak el a jogosulatlan visszaigénylésekkel azok a mezőgazdasági cégek, amelyek valójában nem fizetik be a forgalmi adót. Gyakorlati szakemberek szerint a fordított áfa bevezetésével a feketézők elcsalt adójának csak a töredékét sikerül kifehéríteni.

A programban a kormány kiemelt céljaként nevezték meg a komparatív előnyökkel rendelkező mezőgazdaság fejlesztését. Az élelmiszer-termelő ágazat eredményeinek növelése érdekében javítani fogják a mezőgazdasági vállalkozók finanszírozáshoz való hozzáférését. A kedvezményes feltételű új, illetve módosított hitelprogramok egyúttal a gazdasági válság kedvezőtlen agrárgazdasági hatásainak felszámolásához is hozzájárulnak, például az MFB fagykár-hitelprogramja, az élelmiszer-bankgarancia és a TÉSZ forgóeszköz-hitelprogramok átalakítása, az MFB forgóeszköz-hitelprogram hitelcéljának kiterjesztése. n

A hazai gazdálkodási és jogszabályi környezet bizonytalanságának csökkenése nélkül nemzetgazdasági szinten nem remélhetjük a beruházások felfutását és az ország növekedési potenciáljának elérését. A kormányzati ígéreteket átgondolt tetteknek kell követniük, hiszen Karinthy is megírta, hogy „az állam megtartja, amit ígér. Ha pénzt ígért, azt is megtartja…”

A beruházási aktivitás visszaesésének a fentieken túl oka a banki források elapadása és a belföldi kereslet zsugorodása.

Fejlesztések nélkül viszont a cégek a hosszú távú versenyképességüket veszélyeztetik, hiszen a növekvő árverseny a hatékonyságjavító fejlesztéseket igényli. Másrészt a mérethatékony üzemméret fenntartása az erodálódó marzsok miatt sok esetben csak a kapacitásbővítéssel lenne realizálható. Itt eljutunk a második számú problémához, ami részben a szerény invesztíciós aktivitás okozója is: az exportpiacok elérése nélkül a belföldi piacokon csak kevesen tudnak nőni és mernek fejleszteni. Az FMCG-export felfuttatásához – többek közt – képzett külkereskedőkre, versenyképes termékre és a versenyképességet biztosító nagy(obb) volumenekre lenne szükség. Itt a kör bezárul.

Mit tehetünk? Saját tapasztalat, hogy néhányan a konkurencia kimúlásáért szurkolnak – ez a mentalitás nem csak a menedzsertankönyvek szerint nem éppen a sikerre ítélt üzleti modell alapja. Mások támogatásvezérelten fejlesztik azt, amire vissza nem térítendő forrás van. Itt csak reménykedni lehet azért, hogy a vállalkozás működése által igényelt fejlesztés és a kiírt támogatás egybeessen és a pályázathoz kapcsolódó kötelezettségvállalások ne kössék gúzsba a vállalkozást, limitálva annak alkalmazkodóképességét. A harmadik tipikus modell csak azon beruházások indítása, melyek extrém rövid időn belül – sok cégnél 1 évben maximalizálva – megtérülnek.

Meglátásom, hogy a transzparens működésnek, a folyamatos, de racionális fejlesztéseknek, az alkalmazkodási képesség megőrzésének nincs alternatívája. Minden külső nehézség ellenére meg kell próbálni hosszú távon gondolkodni, olyan partnerekkel együttműködni, akik hasonló vállalati kultúrát képviselnek – és bízni az ígéretek megtartásában.