Beragadva

Cégemnél betöltött új pozícióm megkívánja, hogy heteket töltsek Romániában, Bulgáriában.Õszintén szólva, a feladatot vegyes érzésekkel kezdtem, egyik országban sem jártam több mint 20 éve. Vajon ma, 2008-ban, mivel találkozik egy magyar rendszámmal autózó?
Szemmel látható és döbbenetes a beruházások, építkezések, fejlesztések mennyisége, mértéke, színvonala. Bár még mindig rendkívül fejletlen az úthálózat, mindenfelé útépítés, korszerűsítés folyik. Vadonat-új üzemek, logisztikai bázisok, gyárak és modern üzletek épülnek. Özönlik a tőke az országba. A gazdaság az adókönnyítésektől, beruházási láztól láthatóan felpörgött, és ez az utca emberén is látszik.
Az első óriási meglepetés egy kis bánáti falu közepén ért, ahol szállást keresve eldöntöttem, egy lépést sem tovább innen. Budapesttől idáig egyetlen ilyen magas színvonalú fogadót sem találtam, természetes volt az alacsony ár, a nyitva tartás éjjel 1-ig, hihetetlen kedvességgel, vendégszeretettel fogadták a látogatókat. A román tulajdonos és a személyzet kiválóan beszélt angolul.
Valahogy, mi, magyarok, még mindig bele vagyunk ragadva ebbe az öntömjénező, másokkal szemben előítéletes, magunkat sokkal többre tartó gondolatragacsba. Elkényelmesedtek és ellustultak a gondolataink.
Ha nem ébredünk fel, ha nem nyitjuk ki a szemünket, ha még mindig lenéző magabiztossággal tekintünk körbe, ha nem vagyunk hajlandók felpörögni, pár év, és csalódottan, értetlenül szemlélhetjük majd helyzetünket.