Azonos félelmek, borús kilátások

Az elmúlt 12 hónap legfontosabb tanulsága egyszerűen foglalható össze: biztosan prognosztizálható a bizonytalanság – nyilatkozta Biczó Péter, a PricewaterhouseCoopers Kft. igazgatója. A pénzügyi piacok nyugtalansága, az amerikai jelzáloghitel-válság továbbgyűrűző hatása még nem tetőzött Európában, és kérdéses, hogy milyen mértékben fogja elérni a Kárpát-medencét.A bankok sokkal óvatosabbak, mint korábban, állapította meg Biczó Péter. A kkv-k fejlődési lehetőségeit alapvetően meghatározza a forráshoz jutás szigorodása, növekvő átfutási ideje, valamint a hitelezési költségek és kamatok emelkedése. Ezt részben kompenzálhatja az EU által kidolgozott és hazánk által átvett JEREMIE-program, amelynek keretében nem bankképes kkv-k is forráshoz juthatnak.
A magyar hitelezési gyakorlat jóval prudensebb, mint a fejlettebb nyugat-európai országokban. Ott például nagyon alacsony önrész mellett is viszonylag könnyen lehetett eddig jelzáloghiteleket felvenni, míg nálunk negyven-ötven százalék a minimum induló összeg, ezért a bank kockázata az ingatlanpiaci változásokra Magyarországon kisebb.

Magasban a Banánhéj-index
Ennek ellenére a bankárok egyre óvatosabbak, sőt a félelmek is azonosak, derült ki a közelmúltban készült, a bankokat veszélyeztető legfontosabb kockázati tényezőket összegyűjtő, több országra kiterjedő és Közép-Európát is felmérő PricewaterhouseCoopers-tanulmányból.
A felmérésben résztvevők válaszaiból kiderül, hogy a pénzügyi piacok nyugtalanságának fokát jelző úgynevezett „Banana skin”, vagyis Banánhéj-index a válaszadók növekvő aggodalmának köszönhetően 1988 óta a legmagasabb pontra jutott.
A felmérés által összeállított rangsorban a legelőkelőbb helyet a folyó piaci körülményekkel, a likviditás hiányával, a hitelpiacot és a származékos piacokat sújtó szűkös kínálattal kapcsolatos aggodalmak foglalják el. Ez abból adódik, hogy sok piaci résztvevő retteg attól, hogy ezek a feszültségek globális recesszióhoz vezetnek.
A dobogós helyeket elfoglaló kockázatok közül kettő, a likviditás és a hitelek drágulása, eddig még soha nem szerepelt a ranglistán. Ez a kockázati környezet jelentős átalakulását is jelzi.
A ranglistán nagy léptekkel felfelé törekvő kockázatok között található a globális recesszió fenyegetése, amelyet az amerikai piac visszaesése és a túlárazott részvények piacának összeomlása indíthat el. A makrogazdasági kilátásokkal kapcsolatos aggodalmakban az összes jelentősebb piac azonos nézeteket vallott.
Meglepő, hogy a „Banana skins” ranglista legnagyobb vesztese a túlzott szabályozás lett, amely az elmúlt két év során elfoglalt vezető helyéről a nyolcadik helyre esett vissza. A rangsor első tíz helyén a nem pénzügyi kockázatok közül egyetlenegy található csupán: a problémát „elrendezni” igyekvő politikusok és hatóságok túlzott reakciója.

Felénk a csalástól jobban, a kamatlábtól kevésbé félnek
Az eredmények szerint az iparosodott és a fejlődő piacgazdaságok a válsággal kapcsolatos kockázatokra azonos figyelmet fordítanak, de a vezető gazdaságokban a túlzott szabályozás kockázata nagyobb riadalmat okoz a piaci szereplők körében, míg a fejlődő gazdaságokban leginkább a finanszírozás költségét, rendelkezésre állását tartják a legveszélyesebb tényezőnek.
A kelet-közép-európai régióban a válaszadókat ugyanazok az aggodalmak gyötrik, mint a világ más tájain élőket, azaz kiemelten foglalkoztatja őket a közvetlen válság és a kapcsolódó piaci kockázatok, a likviditás, a hitelkockázat stb. Azonban különbség látható a válaszokban a helyi banki kondíciókat és a bankpiac fejlődésének helyzetét illetően. Idesorolandóak például a krízis hatása a helyi finanszírozás költségére és elérhetőségére, a bankok kockázatmenedzsmentjének minősége és a személyzeti problémák.
A régióban a csalás (és általában véve a bűnözés), valamint a lakossági értékesítési gyakorlat (például a termékmarketing reputációs és egyéb kockázatai) jelentették a legfőbb problémát. Másrészről Kelet-Közép-Európában kevésbé okoz fejtörést a túlzott szabályozás, és a világ bármely más pontjához képest kevesebb félelmet jelent a piaci szereplők számára a kamatlábak érzékenysége. A régióban legkevésbé a politikai megrázkódtatástól tartanak a válaszadók.
A kelet-közép-európai piacra is jellemző néhány sajátos kihívás: a fejlett piacokat meghaladó növekedési ütem okán a likviditásra fektetett hangsúly jelentősebb. Másik ilyen jelentős kihívás a kockázatkezelés szükségessége, mivel a banki üzletek egyre inkább új területekre terjesztik ki tevékenységüket. Ez nyilvánvaló a válaszadók reakciójának szintjéből, amelynek során kihangsúlyozták a „csalási és az általános kockázatkezelési technikákat”.
L. M.