Az FMCG a legderűlátóbb, de a kereskedelem többsége is jó évet vár

A cikk a Trade magazin 2025/2-3. lapszámában olvasható.

Vendégszerző:
Baja Sándor
ügyvezető igazgató
Randstad Hungary

Az elmúlt évek vágtató élelmiszer-inflációja bizakodásra ösztönzi 2025-ben is az FMCG-ipart, háromnegyedük vár további növekedést, igaz, többségük csak 4 és 6% közé teszi azt. Ez azt jelenti, hogy a várható infláció felett csak egy hajszállal számolnak nagyobb bevétellel. A tavalyi kétharmados növekedést prognosztizálók most a megkérdezett élelmiszeripari cégek háromnegyedére nőtt.

A 90-es évek óta az élelmiszeripar vonzereje visszaesett, talán most új erőre kap. Ezt segíthetné az, hogy a toborzásban, a létszámbővülésben az egyik legóvatosabb iparág (mindössze 29%-a bővülne), de fizetésemeléseket illetően viszont Magyarországon a legnagyobb az aránya azoknak (minden ötödik), akik 10% felett emelik a béreket ebben az évben. Az élelmiszeriparban a legkisebb azok száma, akik 5% alatt adnak többet a dolgozóknak 2025-ben.

A kereskedelem és a HoReCa is sokkal optimistább

Tavaly a kereskedelmi cégek kevesebb mint fele várt növekedést, addig most ez a szám eléri a 61%-ot. Addig, míg az FMCG-ben senki sem vár 15%-nál nagyobb növekedést, a kereskedelemben 15% ennyire optimista, de jellemzően a 7-10%-ot várók vannak a legtöbben.
Míg tavaly csak minden 11. kereskedelmi cég akart létszámban bővülni, addig ebben az évben 18%-uk prognosztizál növekedést. 57% szeretne 6 és 10% közötti fizetésemelést adni az alkalmazottaknak, és csak minden huszadik megy el 15 %-ig.

Az élményalapú ipar: a HoReCa tovább száguld

A karácsonyi szezonban a szállodai szobák tele voltak, a karácsonyi vásárban nem lehetett lépni, a koncertek teltházzal mentek. A megkérdezett HoReCa-cégek elsősorban a nagyvállalati szektorból jönnek (szálloda- és étteremláncok), akik nem biztos, hogy teljes mértékben reprezentálják az egész ipart. De róluk elmondhatjuk, hogy az FMCG után a legoptimistábbak az üzleti várakozások tekintetében: 71% vár növekedést, ami 13 százalékpontos növekedés tavalyhoz képest. Igaz viszont, hogy többségük óvatos: 4-6%-os emelkedést vár. Majdnem tízből négy bővíti az alkalmazottak létszámát, ami kicsivel több csak, mint tavaly volt.

A fizetéseket egyharmaduk maximum 5%-kal emeli, kétharmaduk elmegy 10%-ig. Ennél magasabb bérre viszont senki se számítson, aki a HoReCá-ban dolgozik.

Mi a helyzet az egész piacon?

Bár a pandémia utáni 2022-es visszapattanás hurráoptimizmusát nem érjük el, mikor a cégek 61%-a remélt növekedést, de 2025-ben a megkérdezett cégek fele várja a forgalom emelkedését. Ez 5 százalékponttal több, mint tavaly. Jelentősen, 12-ről 9%-ra csökkent az árbevételük esését várók száma. A románoknak 43, a cseheknek pedig csak 29%-a vár növekedést, azaz végre optimistábbak vagyunk régiós bezzegtársainknál.

Nagyon érdekes, hogy bár a növekedés átlagos mértéke az infláció csökkenésével szerényebb, viszont míg tavaly nagyon kontrasztosak voltak a várakozások: vagy nagy növekedést, vagy nagy csökkenést vártak, most sokkal kiegyensúlyozottabb a kép. Egy iparág kivételével: az autóipar nagyon-nagyon szenved. Ez alól kivételt képeznek az idén elinduló zöldmezős beruházások, amelyek nagy reményekkel vágnak neki a 2025-ös évnek.

15%-nál nagyobb növekedést csak minden tizedik cég remél, ami 5 százalékponttal kevesebb a tavalyi eredményhez képest. Pont ennyivel nőtt a 4–6% közötti bővülést várók köre, azaz a várható infláció felett kissé nagyobb növekedést remélők, arányuk most 36%.

Mire számítanak a többi iparágban?

A megnövekedett FMCG, kereskedelem, ipar áruit szállítani kell: a logisztikát zavarja az üzemanyagárak emelkedése, amit természetesen szeretnének továbbhárítani, azaz az átlagnál nagyobb növekedést prognosztizálnak.

Az IT/telekommunikációs szektor, a szolgáltatások, a pénzügyi terület kevésbé optimista, mint tavaly. A nemzetközi konjunktúra, az állami beruházások visszafogása nem segített az IT-n, a telekommunikációs szektorban pedig egészséges verseny van. A fejlődés azonban nem fog megállni, az IT-szektorban sok cég tervez felvételt (52%), bár az igaz, hogy a mesterséges intelligencia előretörésével a meghirdetett állások a tapasztalt szakemberek irányába tolódnak, hiszen az egyszerű kódokat a gép is megírja. Betanítani most nem kell, hiszen könnyebb tapasztalt szakembert találni, mint az előző években.

A szolgáltatások és a pénzügyi terület nagyot ment tavaly az áremeléseiknek köszönhetően. Most inkább konszolidálnák a helyzetüket, borúlátóknak viszont őket sem lehet nevezni.

Jó hír, hogy az építőiparban is végre többségben vannak a növekedést várók.

A szolgáltató központok helyzete érdekes. Ők azok, akik a legkevésbé optimisták az árbevételük növekedését illetően (32%), de ne felejtsük el, hogy ők nagyrészt exportálnak, azaz euróban, dollárban kapják fizetségüket, ami bár nem nő, de a forint gyengélkedése miatt mégis jól fognak járni. A magasabb hozzáadott értékű munkák felé tolódnak, hiszen az egyszerű, angol nyelvet igénylő állások India felé mozognak. Ilyen a vevőszolgálat, a könyvelés, az első szintű IT help­desk. Mégis a szolgáltató központok az egyik legaktívabbak a toborzásban, 48%-uk szeretne bővülni: sok tapasztalt szakembert keresnek.

Jó példa vagyunk mi magunk, a Rand­stad is erre. Az 1400 főt foglalkoztató indiai centerünk most Budapesten alapított egy új központot, ahol a többnyelvű, magas hozzáadott értékű belső HR-munkákat fogjuk végezni, mint a toborzás, a képzés/fejlesztés. Erre az indiai kollégák egyelőre nem képesek nyelvtudásuk miatt, illetve a nagy időzóna-különbség sem segít nekik ezen a területen.

Az ipari gyártók körében tavalyhoz képest 6 százalékponttal több, aki fejlődést remél. Az új autóipari cégek, a gyógyszergyártás és a többi ipari gyártó miatt sokkal nagyobb a kereslet a gyártói környezetben dolgozókra, legyen az betanított munkás, szakképzett munkaerő vagy mérnök.

Ha legyártottuk, el is kell adni: 9 százalékponttal nőtt az igény a kereskedőkre. Nem változott a kereslet a HR-esekre, beszerzőkre. Összességében viszont kevesebb cég szeretne informatikust, pénzügyest, marketingest felvenni.

Hatékonyság és bérek

Köztudott, hogy mi magyarok vásárlóerő-paritáson egy óra alatt kevesebb értéket teremtünk, mint a románok, messze vagyunk a csehektől, a „halódó” németekről nem is beszélve. A minimálbér emelése jó eszköznek tűnik, hogy kicsikarjuk a hatékony működést és a nem életképes vállalkozások átadják dolgozóikat. Meg kell jegyezni, hogy a románok fél év alatt kétszer emeltek minimálbért, és a január elsejei is kicsit a magyar százalék felett van: 9,5%. Azaz, úgy jártunk, mint Akhilleusz Zénón híres paradoxonában, aki kinézte, hogy hol áll a teknős, de mire odaért, a teknőc elmászott.

A 113 ezer 65 éves ember mellett csak 98 ezer tizennyolc éves polgár van itthon a KSH szerint, ráadásul az elvándorlás évek óta csak nő. Azt nem lehet még tudni, hogy a 2023-as, nagyon magas, 35 ezres elvándorlószámot meghaladtuk-e tavaly, mindenesetre az tény, hogy az elvándorlók jelentős része képzett, nagy munkabírású fiatal. Az ENSZ adatai szerint külföldön 700 ezer olyan ember él, aki Magyarországon született, s ők 3,5 milliárd dollár körül utalnak haza évente, ami nagyon fontos bevételi forrásunk. Sajnos, a tendencia az, hogy egyre kevesebbet küldenek vissza. Igaz az is, hogy messze vagyunk a románoktól, akik dupla annyit utalnak haza (8 milliárd dollárt). Ehhez az adathoz nem szabad elfelejteni, hogy a balkáni kultúrákban az idősek segítése jobban benne van, ráadásul a miénknél is sokkal alacsonyabb az ottani nyugdíj.

Magyarországon minden nyolcadik cég nem pótolja a távozókat, azaz hatékonyságot növel, megteremti a béremelkedés hátterét. Arra vigyáznunk kellene persze, hogy a Demján-, Széchenyi-programok, állami támogatások tényleg a kkv-k és nagyobb cégek hatékonyságát szolgálják, ne pedig az alacsony termelékenység konzerválását, a dolgozók csapdában tartását, legyen ez a kkv-szektorban vagy akár az egykor szebb napokat látott dunaújvárosi óriáscégben. Máshol ugyanis nagyobb termelékenységgel többet fizetnének a dolgozóknak.

Az infláció csillapodásával a cégek is csökkentik a tervezett béremelés mértékét. 96% tervez béremelést idén, 87% egy lépésben. A cégek kicsivel több mint negyede 5% vagy az alatti emelést akar, a többség (61%) 6 és 10% közötti fizetésemeléssel tervez. Minden tizenkettedik cég akar 11 és 15% közötti emelni. Efölött a megkérdezett cégek közül egyik sem.

Meg kell jegyezni, hogy a cseh cégek túlnyomó többsége (69%-a) maximum 5%-ot emel, a románoknál 43% tervez 6 és 10% között, azaz sokkal visszafogottabbak nálunk. Egyik országban sem jellemző a 10%-nál nagyobb emelés az idén, de nem volt az tavaly sem.

Az előzőekben elmondottak tükrében nem meglepő, hogy a legalacsonyabb béremeléssel az autóiparban számolhatnak a dolgozók hazánkban, míg a 6–10% közötti sáv az élelmiszeriparra és a logisztikára jellemző. Sőt, minden ötödik élelmiszeripari cégnél akár 15%-ig is elmennek az idén. Talán így akarja a kilencvenes évek elvesztett szexepiljét visszakapni az FMCG.

Felhívnám a figyelmet arra, hogy a vállalati realitással köszönőviszonyban sincsenek a dolgozói elvárások. Míg a megkérdezett cégek közül EGYIK SEM tud 15% fölött emelni, addig a dolgozók 62%-a szeretne 15% feletti béremelést. Az élelmiszerárak és a megélhetési költségek rideg valósága ütközik a cégek terveivel. Szerencse, hogy nem Franciaországban élünk, ahol a szakszervezetek érdekérvényesítő képessége más súlycsoportba tartozik.

Vendégmunkások, home office, AI

A demográfiai valóságot, a magyarok elvándorlását, a nemzetközi munkamegosztást (lásd akár 100 országot egy helyről támogató szolgáltató központok munkaerőigényét) nem figyelembe vevő politika mutatja, hogy Magyarországon a gazdasági észszerűség másodlagos. A húzd meg, ereszd meg lépések elriasztják az EU-n kívüli dolgozókat. Azzal, hogy nem maradhatnak hosszabb távon, ezzel egész iparágakat veszélyeztetünk. A mezőgazdaság persze csak idénymunkásokat szeretne, és nem látják, Szegeden ki szedi le a paprikát, paradicsomot, gyümölcsöt, ha nincsenek filippínók.
A képzett munkaerő szeretne családjával, hosszabb távon maradni: a 2 év nem opció. Hol fogunk brazil, portugálul beszélő dolgozót kapni itthon, aki a multinacionális cég brazil ügyfeleivel kommunikál? Pedig, ha ő nincs, akkor a többi kétezernek sem lesz munkája. Mindenesetre a megkérdezett cégek közül minden 11. szeretne fehérgalléros, és minden kilencedik fizikai munkaerőt felvenni az EU-n kívülről.

Az otthoni munkavégzés a COVID óta beépült munkakultúránkba, azok a cégek, amelyek ezt nem kínálják, a legtehetségesebb munkaerőtől elvágják magukat. A mindent ellenőrizni akaró vezetők vagy a leépítést a munkahelyre bejárással elérni kívánó cégek száma nőtt egy év alatt: míg tavaly csak minden kilencedik magyar cég nem adott lehetőséget, hogy az alkalmazott otthonról is elvégezze a munkáját, most ez a szám minden hatodikra nőtt. Tartok tőle, ha a második/harmadik legfontosabb munkahelyválasztási kritériumot a munkaadók nem veszik figyelembe, azaz a rugalmas munkavégzési megoldásokat, a munka és a magánélet egyensúlyát, akkor a legjobbak nem fogják őket választani.

A mesterséges intelligencia robbanni látszik. A tavalyi 19-ről 28%-ra nőtt az AI-t használó cégek száma. Már a cégek több mint harmada biztosít mesterségesintelligencia-képzéseket a dolgozóiknak. Az adminisztrációban, marketingben, HR-ben használják a leginkább a cégek a mesterséges intelligenciát, de a pénzügy, a vevőszolgálat is fókuszban van. Amikor Csehországban, a karácsonyi szezonban 5000 kölcsönzöttet alkalmazunk, akkor az ő kiszolgálásuk rettenetesen nehéz lenne már a mesterséges intelligencia, voice-botok nélkül. Hozzá kell tenni gyorsan, hogy nagyon bonyolult kérdésekre nem tudnak válaszolni a robotok. Pont ezért érdekes trend a fejlett világban az, hogy valamekkora részét visszaveszik a hús-vér dolgozóknak, hogy a bonyolultabb problémákat megoldják.

Összegzésül elmondhatjuk: biztosan nagyon érdekesek lesznek a következő hónapok. Nem fogunk unatkozni. //