Az evés rejtett örömei

Szerző: Ipacs Tamás Dátum: 2020. 12. 11. 08:26

Enni gyanúsan jó dolog. Az rendben van, hogy az étkezéssel elűzzük a zavaró éhségérzetet és ízélményekkel kényeztetjük magunkat – állítja a Mindennapi Pszichológia cikke –, de mindenki érzi, hogy az evés ennél sokkal többet jelent. És vajon mi az öröm az ételek puszta szemlélésében?

Az evés öröme hamar elmúlik, a nyomasztó stressz viszont megmarad

Állandó örömforrás, de hogy pontosan mit is ad nekünk, azzal nem mindig vagyunk tisztában… Az érzelmi evés jelensége közismert: sokan, ha valamilyen stressz éri őket, enni kezdenek, mégpedig a szükségesnél jóval többet. Az érzelmi evők számára ez egyfajta megküzdési stratégia, az evés okozta örömmel próbálják ellensúlyozni, elfedni a negatív lelkiállapotot. Ám sajnos ez hibás módszer, akárcsak az összes olyan stratégia, mely nem a fennálló probléma forrásának megszüntetését célozza. Az evés öröme hamar elmúlik, a nyomasztó stressz viszont megmarad, ráadásul most már tetézve a bűntudattal, melyet a túlzott evés okoz. S ha az így kialakuló, egyre rosszabb hangulatot valaki újabb evéssel kúrálja, akkor ez menthetetlenül túlsúlyossághoz és betegségekhez vezet, melyek ismét csak stresszhatást jelentenek…

A stresszcsökkentő evés amúgy logikus elméletével csak az a gond, hogy egyre több kutatás jelzi, az emberek nemcsak akkor esnek neki a kényeztető ételeknek, ha gondjuk van, hanem akkor is, ha öröm éri őket. Vagyis csak kétféle ember használja táplálkozási szükségleteitől függetlenül örömforrásként az evést: boldog és boldogtalan.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2020. 5. számában olvasható