Az EU szokatlanul határozott fellépése ellenére gyenge, konkrétumok nélküli megállapodással zárult a brazíliai klímacsúcs

Egy napos csúszással, azonban végül eredménnyel zárult az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény idei klímakonferenciája, a COP30 a brazíliai Belémben. Az őslakos népgyűlés, a Mutirao nevével fémjelzett döntéscsomag csak hosszas csúszásokat követően került elfogadásra.

A fő vita a progresszív és az olajtermelő országok között zajlott, alapvetően három fő téma körül. Az Európai Unió és a tengerszint-emelkedés miatt veszélyeztetett kis szigetországok vezette hadjárat a fosszilis tüzelőanyagok kivezetése mellett és az erősebb kibocsátáscsökkentési lépések elfogadása ellen komoly ellenállásra talált az olajmonarchiák és az India vezette el nem kötelezett országok részéről. Az idén kiadott legfrissebb jelentések szerint jelenleg nem tudjuk tartani a Párizsi Megállapodásban foglalt hőmérsékleti célokat a gyenge kormányzati vállalások miatt, ami komoly veszélyeket hordozhat gyakoribb szélsőséges időjárási események képében.

Fosszilis lobbiérdekek és fukarkodó Nyugat

Ezzel szemben ugyanezen országok fő témája az Európai Unió szénszivárgást kezelő mechanizmusának, az úgynevezett CBAM-nek a sorozatos támadása volt, mivel a mechanizmus arra kötelezi az uniós piacra importálni kívánó cégeket, hogy teljesítsék az EU szigorú környezetvédelmi elvárásait, vagy klímavédelmi adót fizessenek. A fosszilis energiakinccsel rendelkező országok szemében ez az uniós klímavédelmi intézkedés vörös posztó, ezért igyekeznek támadni minden lehetséges nemzetközi fórumon, ez alól a klímavédelmi tárgyalások sem kivételek. Így egy olyan rendszer felépítését igyekeztek elérni, amely joghatósággal rendelkezne nemzeti kereskedelempolitikai intézkedések felett. Mivel egyre több ország tervez hasonló klímavédelmi rendszereket felállítani, ezért komoly viták övezték a tárgyalásokat.

A harmadik fő vitapont természetesen ismét a pénz kérdése volt. A tavalyi bakui klímakonferencia tematikája a klímafinanszírozás volt, ahol a fejlett országok vállalták, hogy 2025-től évente legalább 300 milliárd dollárral támogatják a fejlődő országok klímavédelmi intézkedéseit állami forrásokból, valamint igyekeznek 2035-ig ezt az összeget egyéb, magán- és fejlesztési források bevonásával 1300 milliárd dollárra feltornázni. Így mikor a fejlődő országok széles csoportja az alkalmazkodási források megháromszorozását követelték, illetve azt várták el, hogy a fejlett országok évekre előre adják meg, hogy mikor mennyi pénzt mozgósítanak részükre, az természetesen a gyengélkedő költségvetésű nyugati kormányok számára komoly fejtörést okozott.

Ezeket a gordiuszi csomókat kellett volna a brazil elnökségnek átvágnia a folyamatos tüntetések, tűzesetek és logisztikai kihívások közepette, azonban úgy tűnt, hogy a latin-amerikai ország nem feltétlen szeretne elmozdulni a nemzeti álláspontjától és semleges szerepet felvenni. Így sokáig úgy látszott, hogy nem sikerül áthidalni a lövészárkokat az országok között.

Egy erős és taktikus Európa tűnt fel a színen az USA távozása nyomán

Végül egynapos csúszást követően a többszöri megszakításokkal és botrányokkal tarkított záróülés során sikerült egy több döntést tartalmazó csomag keretében megállapodásra jutnia a Feleknek. Az Európai Unió magához képest szokatlan erős álláspontot vett fel a tárgyalások közepette, betöltve ezzel az Egyesült Államok távolmaradása miatt okozott űrt és a kínai kormány hallgatólagos támogatása mellett erősen kiállt az erősebb kibocsátáscsökkentési vállalások mellett. Az EU még a végső csomag blokkolását is meglebegtette annak érdekében, hogy a fosszilis üzemanyagok kivezetésére és a globális kibocsátáscsökkentési ambíció növelésére vonatkozó lépések bekerüljenek a végleges döntésbe.

Végül a fejlett országok részben engedtek a finanszírozást illetően és vállalták, hogy a bakui 300 milliárd dolláros vállalás keretén belül növelni fogják az alkalmazkodási hozzájárulások arányát, amiért cserébe az olajtermelő országok elálltak a CBAM-et is kritizáló új intézményrendszer felállítása mellől.

Bár az EU sokáig kiállt a fosszilis üzemanyagok kivezetésére vonatkozó konkrét intézkedések feltüntetése mellett, de végül annak érdekében, hogy ne borítsa a nemzetközi együttműködést, elfogadta az alacsonyabb ambíciójú szöveget. Bár a teljes döntési csomag több előrelépést is tartalmaz a kibocsátáscsökkentés terén, a politikai záródokumentumot az olajtermelő országok eléggé fel tudták vizezni. A záró plenáris ülés során a csomag elfogadását követően viszont Brazília saját COP elnökségi hatásköre alatt két önkéntes kezdeményezést indított útjára az erdők védelméről, valamint a fosszilis energiahordozók kivezetéséről. Ezekkel az EU-nak és az esőerdővel rendelkező országoknak igyekezett kedvezni Brazília – de úgy, hogy ne sértse az olajtermelő országok érdekeit. Mivel ezek csak önkéntes folyamatok lesznek elnöki hatáskörben és nem a jogi kötőerővel rendelkező csomag részei, így nem fogják a nagy kibocsátókat semmilyen konkrét lépésekre kötelezni.

Az Európai Unió soros elnökségét ellátó dán környezetvédelmi miniszter Lars Aagaard és az EU klímapolitikáért felelős biztosa, Wopke Hoekstra helyszínen megtartott közös sajtótátékoztatóján úgy fogalmaztak, hogy az EU nem fogja ennek a csomagnak az útját állni. Ezt azért teszi, mert azt szeretnék, hogy a globális éghajlatvédelmi fellépés, az együttműködés és a szolidaritás folytatódjon. Az elmondásuk szerint az EU készen áll támogatást nyújtani a legsebezhetőbb országoknak, hogy megbirkózzanak az éghajlatváltozás következményeivel. Az uniós vezetők elmondták, hogy ma szüksége van a világnak a megállapodásra.

Az éghajlatváltozás mérséklését illetően a csomag viszont messze elmarad attól, amit az EU szükségesnek tart, amit a tudomány indokol, és amit a globális közösség elvár. Az uniós biztos szerint az EU azért jött Belémbe, hogy határozott választ adjon azokra a hiányosságokra, amelyek a globális felmelegedés 1,5 fokra való korlátozását fenyegetik. Csalódottságát fejezte ki, hogy ez a csomag ma ezt nem biztosítja, azonban kiemelte, hogy sikerült tudományos alapokra helyezni a folyamatot, viszont a globális válasz továbbra sem egyértelmű, beleértve az 1,5 fokos céllal összhangban lévő nemzeti hozzájárulások (NDC-k) biztosítását is — amelyet az EU a saját vállalásával és a 2040-es célkitűzéssel már teljesített. Az EU képviseletében elmondták, hogy a gyenge csomag ellenére sikerült biztosítani az energiaátmenettel és a fosszilis tüzelőanyagoktól való eltávolodással kapcsolatos munkák folytatását.

Hosszú vajúdás után megvan a COP31 helyszíne is

Végül sikerült az évek óta húzódó vitára is megoldást találni, hogy hol kerül megrendezésre a 2026-os klímakonferencia. Ausztrália és Törökország is lobbizott a klímakonferencia rendezése érdekében és bár az országok jelentős része az előbbi rendezését támogatta arra való tekintettel, hogy az elmúlt években csak fejlődő ország rendezett COP-ot. Végül a török ellenállás miatt egy középutas megoldást sikerült elfogadni, ahol az ausztrálok vezetik majd a politikai folyamatot, míg a helyszínt és a logisztikát Törökország biztosítja. Arra való tekintettel, hogy az EU januártól kezdődő soros elnökségét a részleges török megszállás alatt álló Ciprus fogja adni, ez egy sor diplomáciai bonyodalomra adhat okot.

Összességében elmondható, hogy a negatív várakozások ellenére sikerült biztosítani a multilaterális klímavédelmi folyamat zökkenőkkel tarkított továbbhaladását, azonban annak sebességét nem tudták az országok magasabb fokozatba kapcsolni – az egyre szélsőségesebb időjárási katasztrófák fenyegetése ellenére sem.

A szerző a januártól kezdődő ciprusi soros EU elnökség nemzetközi klímapolitikai munkáját támogatandó vett részt a COP30 klímakonferencián.