Az elfelejtett szegmens

A címben inkább elfelejtett csatornát kellett volna mondanom, vagy sokkal inkább fel sem fedezett csatornát, de nem akarok abba a hibába esni, mintha valami nagy földrajzi felfedezés maradt volna el. Az elfelejtett, fel sem fedezett, nem is kutatott értékesítési csatorna a hagyományos vagy termelői piacok világa. A felfedező útra az Agrárgazdasági Kutatóintézet (AKI) invitált meg, én pedig igyekszem tapasztalataimat megosztani olvasóinkkal.

Elöljáróban szabadjon elmondanom, hogy a tudományos intézetekben publikált kutatások bemutatójának komoly, hagyományos koreográfiája van. A két remek szerző, dr. Juhász Anikó és dr. Szabó Dorottya (mindketten Élelmiszerlánc-elemzési Osztály), saját, 1029 fős mintán végzett kutatásukon alapuló, közel 200 oldalas tanulmányát két, agrár-közgazdasági témában nagyhírű opponens értékelte: dr. Szigeti Orsolya a Kaposvári Egyetemről és dr. Fehér István, a gödöllői Szent István egyetem professzora.

„Alig futott” élelmiszerek

Mielőtt belevágnék a dolgozat és az intézeti vita rövid ismertetésébe, úgy gondolom, érdemes önvizsgálatot tartani. E cikk szerzője – a Trade magazin olvasótáborának nagy részével egyetemben –, fogalmazzunk úgy, hogy a mainstream élelmiszer-gazdaság szereplőjének tekinti magát. Mégis… Kereskedelmi igazgatóként üzletkötőt piacra ritkán küldtem, az ott zajló forgalom tényezőire nem voltam kíváncsi.

Ez most talán ma még bocsánatos bűn (persze árucsoportja válogatja, erre még kitérek), de az energiaárak és fuvarköltségek könyörtelen, szigorúan monoton növekedése lassan, de biztosan hajtja vissza a világot a „kevés kilométert futott” élelmiszerek felé. Egyszer fontosak, vagy a mainál sokkal fontosabb lesznek a rövid ellátási láncok végén ülő kereskedelmi egységek (a piac, mint megszokott fogalom, már-már félrevezető…). Persze nem úgy fognak kinézni, mint ma, és nem olyan termékszolgáltatás-mixet fognak kínálni. De lesznek!

Tíz év alatt lefeleződött
a „zégyé”

Mit is tud ma ez az értékesítési csatorna, tesszük fel a forintos tárgyalószobai kérdést (amire mi, városlakók, néha egzotikus programként tekintünk, de félóra után unjuk, hogy minden standon külön kell fizetni, hogy nincs bevásárlókocsi etc.), és egy kicsit a piaci feketekereskedelem viperafészkét látjuk benne.

Lássunk hát néhány fontosabb adatot és következtetést a tanulmányból!

A KSH 2011-ben 130 milliárdos kiskereskedelmi forgalmat mért a piacokon, gyakorlatilag lefedik a kiskereskedelem „nem modern” részét, tovább marginalizálva a független kisboltokat.

Ami a termékkategóriákat illeti, „természetesen” vannak kiemelkedő fontosságúak. Kezdjük mindjárt a népszerű zégyével, azaz a zöldség-gyümölccsel. A zöldségek utolsó mért adata 137 000 tonna, ez 2010-re lefeleződött az ezredforduló óta. Egyetlen kategóriatag nőtt csupán: a zöldpaprika.

Szerintem a többi csökkenést nem lehet csak az árakra és a mohó modern kiskerre fogni. Régen, amit az emberek a piacon vettek, eltették. Mára megszokták, hogy egész évben van friss a modern kiskerben. Tehát a kereslet változása nemcsak térben, de időben is elszipkázott fogyasztókat a hagyományos piacokról.

Érdekes, hogy a gyümölcsökből a nagy kategóriák közül az alma és a szilva piaci beszerzése nőtt, az összes többi csökkent. Én ebből arra következtetek, hogy az alma magyar alapgyümölcsként valamiért minőség- és „tapintásérzékeny” maradt, a modern kereskedelem polcaira az árversenyben gyengébb minőség került. A görögdinnye, mint főcím is sokat szerepelt az elmúlt hónapokban, és unortodox piacszabályozáshoz vezetett, legalábbis a modern kiskerben. Hogy ez a piacokra hogyan hat a továbbiakban, nem nehéz megjósolni: az árak emelkedni fognak.

Forrás: KSH Termékmérleg

*Megjegyzés: a sárgadinnye és görögdinnye a KSH adatbázisában rendszertani alapon a zöldségek között szerepel, felhasználásuk módja miatt helyeztük át őket a gyümölcsök közé – a szerk.

Az egyéb termékféleségeket illetően a szerzők kiemelik: a legnagyobb zuhanást a bor piacon történő eladása szenvedte el az utóbbi 10 évben, 800 ezer hektolitert meghaladó mennyiségről 300 ezer alá. Csökkenő trendet mutatott a burgonya is, amelyből 2010-ben 72 ezer tonnát értékesítettek a piacok, ez a 2000-es mennyiségnek alig több mint 60 százaléka. Másrészről ugyanakkor tehéntejből 111 százalékkal több, 301 millió liter került a fogyasztókhoz ezen a csatornán, mint 10 évvel ezelőtt.

Lehetőségek a tejben,
lekvárban, befőttben

A szerzők kiváló statisztikája szerint Magyarországon 664 piac működött a felmérés idején, ebből 33 csarnok, amelyeket nevezhetünk a piacok hipermarketjeinek. Az általános piacok ennek a 664-es darabszámnak durván a felét teszik ki. Nyitva tartás tekintetében változatos a kép: a napi rendszeres nyitva tartást többnyire csak a közel urbánus környezetben található csarnokok és piacok biztosítják. Ahogy kifelé mozdulunk, vagy specializálódunk (termelői piac, biopiac), úgy szűkül a látogathatósági idő.

Forrás: AKI

A publikáció további része kiválóan operál a modern trade-re beállított fogalmakkal. Kiválóan feltérképezi a bolt(piac) megközelítésének és a vásárlási szokásoknak az összefüggéseit, és kibontja ennek helyes szociodemográfiai és pszichológiai profilhátterét is.

A kutatás egyik érdekes következtetése például, hogy a tej és a lekvárok, befőttek iránt mutatkozó igény fontos vonzereje lehet a piacoknak, különösen azok számára, akiknek fontosak a termelői termékek, de eddig nem keresték azokat a piacokon.

Egy másik fontos megállapítás, hogy a személyes vevői-eladói kapcsolatokon alapuló légkör fontos attitűdtényező. Ugyanakkor például az az elvárás, hogy a fogyasztó termelőtől vásároljon, egyáltalán nem volt általános a válaszadók között. Ennél fontosabb szempont volt az áru eredetének megbízhatósága, még abban az esetben is, ha azokat kereskedő értékesíti, és nem minden terméke magyar.

A fentiekből, azt hiszem, joggal levonható a következtetés, hogy a modern trade-ben felhasznált ismeretek alkalmazhatók itt is.

Angol farmpiac 20-25
fontos átlagkosárral

A tudományos munka aztán elmélyül azokban a statisztikai elemzési módszerekben, amit a napi „business” nem ismer, vagy lát. Némelyikünk halványan emlékszik az utált statisztika tantárgyból, pedig tudnunk kell, hogy e nélkül bármely eredmény, amit bármely kutató „tálal”, hiteltelen. Nagyon „szemnyitó” ezzel szembesülni. Minden kollégámnak javaslom: ha meghallja, hogy „főkomponens-analízis”, ne fejeztesse be a prezentációt, hanem akkor kezdjen csak igazán figyelni!

A cikk elején említett koreográfia és a kutatóintézeti lovagiasság szabályai szerint lefolytatott vita mind az opponensek, mind a hozzászólók részéről igen magasra értékelte a két szerző kiváló munkáját. Dr. Szigeti Orsolya egyik makrotrend-kiemelését külön szeretném idézni: a globalizációval lokalizáció is jár (dialektika, az én korosztályom ezt még tanulta, abban csak reménykedem, hogy ifjú kollégáimnak is tanították…). Dr. Fehér István pedig érdekfeszítően számolt be egy angol, úgynevezett „farmpiac” egy napjáról (itt valóban ki kell menni a gazdához!), amit három termelő szervez kalákában – napi látogató 100-150 fő, átlagkosár 20-25 font…

A Trade magazin ezúton is köszöni az AKI meghívását, járunk oda okosodni ezután is. A teljes anyag pdf formátumban az AKI honlapján olvasható, erősen ajánlott szakirodalom!