Az élelmiszeripar új esélyei

A nemzeti élelmiszer fejlesztését ígéri a Fidesz-kormány. A határozott szándékot bizonyítja, hogy lapzártánk idején alakul meg az a parlamenti bizottság, amelyik a cukoripar privatizációját és a csatlakozás utáni uniós cukorreformban képviselt magyar álláspontot tekinti át. Innen indulhat a következő lépés a teljes élelmiszer-ipari privatizáció felülvizsgálatára. A terv erre is megszületett már, amelyről Font Sándor, a Parlament Mezőgazdasági Bizottságának fideszes elnöke elmondta, hogy egyéves mandátummal jöhetne létre. Nagy kérdés, hogy mit tehetnek a bizottságok, annak érdekében, hogy az uniós tag Magyarországon javuljanak az élelmiszer-termelés feltételei.

Az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének (ÉFOSZ) májusi tisztújító közgyűlésén ugyanis kiderült, hogy tavaly még a 2009-es válságévhez képest is tovább csökkent a hazai élelmiszeripar teljesítménye. A küldöttek megállapították, hogy az élelmiszer-termelés évek óta tartó csökkenését csak az adó- és adminisztrációs terhek mérséklésével, valamint hosszú távú kormányzati stratégiával lehet megállítani. Elengedhetetlennek tartják azt is, hogy végre tisztázódjon az élelmiszeripar szerepe a most formálódó vidékfejlesztési politikában, ugyanis jól működő és regionálisan is versenyképes magyar feldolgozóipar nélkül a hazai mezőgazdaság sem lehet sikeres.

Az ÉFOSZ egyébként a már egy éve regnáló kormány felállása után összeállította azokat a javaslatokat, amelyekkel a magyar élelmiszeripar versenyképessége javítható lenne. Ám az azóta eltelt egy év több olyan, elsősorban a vállalkozók adminisztrációs terheit csökkentő intézkedést hozott, ami az élelmiszer-ipari feldolgozók helyzetét is könnyítette. Az élelmiszeripar ugyanakkor a támogató lépések ellenére sem jutott ki a válságból, az előzetes adatok szerint teljesítménye a 2009-es válságévhez képest is 0,4 százalékkal csökkent 2010-ben. A mezőgazdasági alapanyagok és az energia árának, valamint az egyéb költségek drasztikus növekedése, illetve az uniós szinten is kimagasló, 25 százalékos áfa miatt folyamatosan emelkednek az élelmiszerárak.

A kormány által eddig megfogalmazott gazdaságélénkítő politika és az élelmiszeripar legfontosabb céljai azonosak: a központi terhek mérséklésével támogatni kell a termelőágazatok működését, növelni az előállított termékek hozzáadott értékét és feldolgozottsági szintjét, a versenyképesség javításával meg kell erősíteni az ágazat belföldi és exportpiaci pozícióit, mely folyamat végül a fogyasztás és a foglalkoztatottság növekedését eredményezi.

Az élelmiszer-feldolgozó ágazattal kapcsolatban időnként felmerülő újabb különadók (például a népegészségügyi termékdíj, a drasztikusan megnövelt környezetvédelmi termékdíj vagy éppen a kötelező agrárkamarai tagsággal járó többletterhek) ugyanakkor az elengedhetetlen könnyítés helyett azzal fenyegetnek, hogy a válságban lévő ágazat terhei tovább nőnek, ellehetetlenítve ezzel nemcsak az ágazatban működő, nagyrészt mikro- és kisvállalkozásokat, de a vidék felemelkedését is.

Az élelmiszer-gazdaság a nemzetgazdaság egyik kulcsfontosságú stratégiai eleme, lehetséges kitörési pontja – ezt egyébként a politikusok is felismerték. Az élelmiszer-termelés, annak foglalkoztatásban betöltött szerepe messze túlmutat a gazdasági mutatókkal alátámasztható mértéken.

A magyarországi élelmiszer-gazdaság és a vidék helyzete érdemben akkor javítható, ha az alapanyag-előállítás és a feldolgozás összehangolt, együttes fejlesztése valósul meg, mert ez alapvető előfeltétele a nagyobb hozzáadott értékű termékek előállításának, a fogyasztás növekedésének, és a magyar fogyasztók döntően hazai, biztonságos és egészséges élelmiszerrel történő ellátásának.

Az ágazat szereplői ezért is támogatják a kormány alakuló vidékfejlesztési stratégiájában az ország élelmiszer-önellátottságának célként megfogalmazott fejlesztését. A terv egyúttal elismeri, hogy gazdaságstratégiai szempontból indokolhatatlan a feldolgozott élelmiszerek importjának folyamatos növekedése. Az önellátás biztosításához, valamint az élelmiszerimport visszaszorítása érdekében a koncepcióban a jelenleginél hangsúlyosabb szerepet kell kapnia az ország élelmiszerellátását biztosítani és a fejlődés fenntarthatóságát megoldani képes korszerű élelmiszer-feldolgozó vállalatoknak is, amellett, hogy az állam ösztönzi az ágazatban működő speciális, helyi, kis mennyiségű igények kielégítésére és a hagyományos értékek megőrzésére alkalmas élelmiszer-feldolgozó kisvállalkozások működését is.