Az élelmiszer-szuverenitás nemzetbiztonsági kérdés

(Fotó: Pixabay)

Ökrös Oszkár hangsúlyozta, hogy az elmúlt időszakban a globális élelmezésbiztonságot súlyos kihívások érték. A járványok és az ellátási láncok felbontása, a szélsőséges időjárási jelenségek – köztük az egyre gyakoribb aszályok és árvizek –, valamint a fegyveres konfliktusok miatt bekövetkező drasztikus energia- és alapanyagár-emelkedés mind komoly nyomást gyakoroltak az élelmiszerrendszerekre. A helyettes államtitkár szerint ezek a kihívások világossá tették, hogy az élelmiszerszuverenitás célkitűzése, azaz az önellátás képessége a jó minőségű, megfizethető és kellő mennyiségben rendelkezésre álló élelmiszerek tekintetében már nem egyszerűen agrárpolitikai törekvés, hanem alapvető nemzetbiztonsági kérdés. Továbbá emlékeztetett arra, hogy Ukrajna uniós tagsága veszélyeztetné Magyarország élelmiszerszuverenitását is, mert a jelentős mennyiségű, olcsóbban és eltérő szabályozási környezetben előállított ukrán mezőgazdasági termékek torzíthatják a versenyt, kiszorítva a hazai termelőket és csökkentve Magyarország önrendelkezését az élelmiszerellátás felett.

Ökrös Oszkár beszédében kiemelte, hogy ebből a felismerésből kiindulva, hazánk nagy hangsúlyt fektet az ellenállóképes, de rugalmas és fenntartható élelmiszertermelés, valamint a rövid ellátási láncok megerősítésére

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást segítő intézkedések között említette a vízgazdálkodási stratégia fejlesztését és a precíziós öntözési technológiák támogatását, valamint az olyan regeneratív mezőgazdasági gyakorlatok támogatását, amelyek javítják a talaj egészségét, a biológiai sokféleséget és a szén-dioxid-megkötést. A rövid élelmiszer-ellátási láncokkal kapcsolatban a helyettes államtitkár kifejtette, hogy azok nemcsak gazdasági előnyöket kínálnak, hanem egyfajta pozitív visszacsatolás révén a regionális fejlődés hatékony eszközei is, hiszen amikor a fogyasztók helyi termékeket vásárolnak, akkor közvetlenül támogatják a helyi gazdálkodókat és élelmiszer-feldolgozókat, akik viszont a jövedelmüket a helyi közösségekben költik el. A helyi élelmiszerek felhasználásának azonban túl kell mutatnia a háztartási fogyasztáson, hiszen az élelmezési szolgáltatások, beleértve az éttermeket, az iskolai menzákat és a közkonyhákat, jelentős piacot jelentenek a helyi termelés számára. Ökrös Oszkár végül felhívta a figyelmet arra, hogy az agrártársadalom világszerte elöregszik, és a demográfiai válságot számos további tényező is súlyosbítja, mint a fiatalok városokba vándorlása, vagy a jövedelmi egyenlőtlenségek és a földhöz, tőkéhez és munkaerőhöz való korlátozott hozzáférés. Magyarország ezért jelentős jogalkotási lépéseket tett a magyar mezőgazdaság generációs megújulásának érdekében és egy olyan egyszerűsített jogi keretet vezetett be a generációk közötti gazdaságátadások elősegítésre, amely jelentősen csökkenti az adminisztratív terheket és megkönnyíti, hogy az idősebb gazdálkodók még életük során átadhassák gazdaságaikat a fiatalabb családtagoknak. Ennek a folyamatnak kulcsfontosságú eleme az újonnan bevezetett „gazdaságátadási szerződés”, amely biztosítja az egyértelműséget, a jogfolytonosságot és a zökkenőmentes átmenetet.

AM