Amiről az utazó fintorogva mesél

A világ legbizarrabb ételeiről készített különböző internetes forrásokból gyűjtve összeállítást a hejszakacsok.hu. Némelyik teljesen ismeretlen, mások még saját ételeinkkel is mutatnak párhuzamot, egyikre azt mondjuk, megkóstolnánk, a másikra már a képernyő előtt utálkozó arcot vágunk, de az erős gyomrúaknak érdemes ilyen módon is „körültekinteni” a világban.

Sokan osztják azt a nézetet, hogy ami az egyik embernek szemét, az a másik számára kincs lehet. Nincs ez másképp az gasztronómia világában sem, míg egy étel valaki szemében visszataszító és gusztustalan, az a másiknak a kulináris élvezetek csúcsát jelentheti. A marhanyelvtől a disznóheréig, a csirkelábtól a sült kukacig, az első hallásra bizarr alapanyagok tárháza szinte végtelen, és köztük meglepően sok ízletes ennivaló szerepel. És bár a vegetáriánusok most valószínűleg önelégülten hátradőlnek, hogy no lám, az ő ételeik közt egyetlen gusztustalanság sem akad, azért az indonéz „kakikávé” még őket is elbizonytalaníthatja.

Agyas szendvics
A név nem arra utal, hogy a szendvics túl bonyolult, vagy esetleg a szakács sokat gondolkodott az elkészítésén. A két szelet friss fehér kenyér közül kikandikáló sült borjúagyvelő számunkra egyáltalán nem szokatlan, ám például Európa legtöbb országában undorítónak találják. Mivel a pépes állagú agyvelőnek önmagában nem sok íze van, általában valamilyen mártással kínálják. A kergemarhakór megjelenése előtt rendkívül népszerű volt az USA egyes részein, többek közt Missouri államban. Az ohiói River Valleyben máig kapható, itt hamburger zsemlében kínálják, a mexikói El Salvadorban a kifejlett marhák agyvelejét sütik, amit taco-ban és burritókban fogyasztanak.

Haggis
A tradicionális skót étel a haggis tulajdonképpen egy birkagömböc: a birka szívét, máját, tüdejét ledarálják, hagymával, fűszerekkel, zabliszttel és némi húslevessel összekeverik, majd az egész keveréket a birka gyomrába gyömöszölik és megfőzik. Bár hasonló ételek Európa-szerte léteznek, igaz birka helyett kecske, sertés, vagy marha „alkatrészekből”, a gasztronómiai különlegességek enciklopédiája a Larousse Gastronomique, a haggist valóságos ínyencfalatként emlegeti. Egy biztos, a haggis a skót szupermarketekben egész évben megtalálható, ám az itt kapható termékeket birkagyomor helyett egyre inkább mesterséges burokba töltve készítik.

Bogarak
A rovarok fogyasztása meglehetősen gyakori, Észak –Amerika és Európa országain kívül a „bogárnasi” teljesen hétköznapi ropogtatnivaló. A rovarevő országokban valószínűleg nem létező betegség a rovarfóbia, hiszen például Bangkok utcáin lépten-nyomon belebotlunk egy-egy sült szöcske, pók vagy skorpió árusba. A rovarok tápértéke meglepően magas, igen sok fehérjét, fontos zsírsavakat és vitaminokat tartalmaznak, és aki eddig hisztérikus állapotba került, amint egy legyet látott a levesében, az jobb, ha megtudja: a szárított rovartetemekből készült liszt és kukacdara felhasználható, ezért gyakran fel is használják a csokoládék és chipsek gyártásához.

Rocky Mountain osztriga
Mielőtt bárki megkérdezné, ugyan mi lenne bizarr egy osztrigában, annak érdemes figyelembe vennie, hogy a Rocky Mountain sziklás csúcsai közt hiába is keresné az óceánt. A becsapós elnevezésű étel valójában sült bikahere, amit lehártyáznak, megfőznek, és lisztkeverékben kisütve különféle szószokkal kínálnak. A préri osztrigaként is emlegetett étel, leginkább az USA és Kanada ultraférfias marhatenyésztői közt népszerű, akik bizonyára meg vannak győződve afelől, hogy a maszkulin megjelenés és kőkemény lélek záloga a bikahere rendszeres fogyasztása.

Töltött teve
Aki a töltött káposzta után nagyobb falatra vágyik, annak figyelmébe ajánlható a sivatagi konyhaművészet szó szerint legnagyobb fogása: a töltött teve. Az étel elkészítése alapos utánajárást igényel, mivel szükségünk lesz egy, azaz egy egész tevére, egy bárányra és nem utolsó sorban 20 csirkére. Amint az összetevőkből is kitűnik, ezt ne akarjuk hirtelen összedobni egy váratlanul betoppanó vendég tiszteletére, mivel egyrészt igencsak időigényes, másrészt nem biztos, hogy rendelkezünk az elkészítéshez szükséges konyhai felszereltséggel. A Guinness Rekordok Könyve szerint, ez a világ legnagyobb étele, tehát valószínűleg nem fog elférni egy szimpla serpenyőben. A tradicionális beduin étel az orosz matrjoska babához hasonlítható: a tevét megtöltik a báránnyal, a bárányt a csirkékkel, a csirkéket pedig tojással és rizzsel. A tömködés után az egész tevét szabad tűzön megsütik, és bár türelmes beduinok valószínűleg ráérnek, belegondolni is rossz, hogy ez vajon mennyi időt vehet igénybe.

Hakarl
A vállalkozó szellemű szakács, Anthony Bourdain ismert arról, hogy nem zárkózik el semmilyen újdonság elől, és a világon minden különlegességet hajlandó megkóstolni. Ám az izlandi gasztronómia „csúcsterméke” még ezt a vagány fickót is sarokba szorította, és kénytelen volt bevallani, hogy a hakarl a leggusztustalanabb étel, amit valaha megkóstolt. Az ammóniabűzt árasztó hakarl, tulajdonképpen kizsigerelt grönlandi cápa húsa, amit hónapokig rothasztanak. Mivel az izlandiak szerint ez nem rothasztás, sokkal inkább érlelés, a hakarl-t nagyvonalúan tekinthetjük az „izlandi prosciutto”-nak.

Fugu
A mérgező gömbhal japán neve fugu, ami akár halálos mennyiségű tetrodotoxin nevű mérget tartalmaz. A spéci fugu-szakácsok ezért hároméves képzést követően kapnak hivatalos engedélyt a fugu szakszerű elkészítésére. Néhány séf egy cseppnyi mérget a hal testében hagy, mert így a nyelven a csípősséghez hasonló bizsergető érzést tapasztalható. Mivel a fugu eléggé ízetlen teremtmény, fogyasztásának motivációja sokkal inkább a kockázatvállalás, mintsem a gasztronómia élmény.

Casu Marzu
Szardínia szigetén létezik egy sajt, melyben rovarlárvák nyüzsögnek. A lárvákat tudatosan adják a sajthoz, hogy beinduljon az erjedés folyamata, amit a lárvák segítségével egészen addig fenn is tartanak, míg a sajt majdnem szétesik. Mivel az apró nyüvecskék hajlamosak össze-vissza ugrálni ha megzavarják őket, a finnyásabb szárdok leseprik az átlátszó kis lárvákat mielőtt belekanalaznának a meglehetősen pikáns tejtermékbe. Ezek után biztosan nem fintorgunk majd, ha valaki a közelünkben épp pálpusztait falatozgat.

Sannakji
A szusi elterjedése óta a nyers tengeri étkek fogyasztása már nem szenzáció, ez a koreai étel azonban nemcsak nyers, de ráadásul még mozog is. Az élő bébipolipokat azonmód felszeletelik, és némi szezámolajjal meglocsolják, állítólag ízesítésül, ám erősen gyanítható, hogy az olajat kenőanyagként használják. A felszabdalt csápdarabok ugyanis igencsak ficeregnek a tányéron, ezért ha a vendég nem rágja meg alaposan, az apró tapadókorongok képesek szó szerint torkon ragadni az illetőt. Ez az étel tehát műfogsor viselőknek és szívbajosoknak nem ajánlható.

Balut
A balut ugyan nem izeg-mozog a tányéron, ám sokak szerint horrorisztikus étel, mivel egy majdnem kifejlett, főtt csirke vagy kacsaembriót kanalazhatunk ki a tojáshéjból. Hétköznapi ételnek számít a Fülöp Szigeteken, Kambodzsában, Vietnamban, és íze állítólag a tojás, a kacsa vagy csirke ízére hasonlít, ami valljuk be nem csoda, hiszen valójában az is. Nem érdemes a dolgon megbotránkoznunk, mert a balut tulajdonképpen félúton van a főtt tojás és a tyúkhúsleves között, amit ugye a világ nagy részén fogyasztanak, és senki nem talál benne kivetnivalót.