Amikor egy plüssjáték többet ért, mint egy részvény – a spekulatív mániák tanulságai

Szerző: Trademagazin Dátum: 2025. 06. 03. 10:28

A spekuláció szót hallva a legtöbben tőzsdei kereskedőkre, kriptovalutákra vagy ingatlanra gondolnak. Pedig valójában a spekuláció emberi ösztön: próbálunk előre gondolkodni, hol emelkedhet az érték. Időnként azonban ez az ösztön meglepő tárgyakat emel az egekbe – plüssállatokat, telefonkártyákat, sőt, kartonkorongokat is. Az alábbi példák megmutatják, mennyire könnyen válhat egy játék tömeges befektetési láz tárgyává – és mennyire gyorsan következhet be az összeomlás is – tárja fel a témát a HoldBlog.

Plüssből profit – a Beanie Babies-láz

1996 karácsonyán egy amerikai anyuka több mint 200 dollárt fizetett egy alig tenyérnyi lila medvéért, a „Princess the Bear” névre keresztelt Beanie Baby-figuráért. Eredeti ára 5 dollár volt. A Ty Inc. babbal töltött plüssfiguráiból tudatosan limitált darabszámú, gyorsan kifutó szériákat gyártottak – így a vásárlók attól tartottak, lemaradnak a jövő „aranybányájáról”.

Az őrület odáig fajult, hogy egyes ritka példányok ára az eBay-en 5 ezer dollárig emelkedett. A mánia aztán a 2000-es évek elejére kifulladt: hamisítványok, tömeggyártás, piaci telítődés – és persze az, hogy végül senki nem akarta már megvenni. A valaha milliókat érő gyűjtemények mára porosodó emlékek.

A loot box valósága – blind box figurák

2017-től Kínából indult útjára a vakdobozos figuraőrület: a Pop Mart és más gyártók olyan sorozatokat árultak, melyekben a vásárlók nem tudták, melyik figurát kapják. Egy-egy ritka darab értéke hamar a száz dolláros szint fölé emelkedett.

A vásárlók trükkökkel próbálták kinyomozni, melyik doboz mit rejt, a boltok előtt sorok álltak. A kínai szabályozás, a túltelítődés és a divat gyors múlása azonban megtette a hatását: a piac visszarendeződött, a hype lecsengett.

Telefonkártyák, amik vagyonokat értek

A ’90-es években Közép-Európában, így Magyarországon is sokak kedvenc gyűjtési tárgya lett az előre feltöltött telefonkártya. Sporteseményekhez, ünnepekhez vagy városokhoz kapcsolódó limitált darabok tucatjai jelentek meg, és néha tízezres összegekért cseréltek gazdát.

A mobiltelefonok elterjedésével a kártyák értéke gyakorlatilag megszűnt – ami addig kommunikációs és gyűjtőeszköz volt, az mára csupán emlék. A csereklubok bezártak, a börzék elhaltak, a lapocskák az online aukciókon ma már olcsón elérhetők.

A kartonkorongok királyai – POG-őrület

A POG nevű játék Hawaii-ról indult, de a ’90-es évek közepére globális szenzáció lett. A játék egyszerű volt, de gyorsan elindult a gyűjtés – jöttek a ritka kiadások, a filmes és sportos POG-ok, és a gyártók mindent kihoztak a lázból.

A különleges darabok ára az egekbe szökött, de mikor már minden benzinkút és áruház saját szériát árult, a piac elveszítette varázsát. A játék eltűnt, a befektetési érték elolvadt.

Mit tanulhatunk ezekből a lázaktól?

A spekulatív mániák nem a tárgyról, hanem az emberi természetről szólnak. Elég egy jó sztori, egy kis ritkaság és egy adag FOMO (félelem a kimaradástól), hogy beinduljon a lavina. A piacok ciklikusak: egy kis csoport elindítja, jön a tömeg, aztán jön az összeomlás. Aki időben lép, jól járhat. De a többség a csúcs közelében száll be – és végül csalódik.

Kapcsolódó cikkeink