Aki válaszol:

Szegedyné Fricz Ágnes, főosztályvezető-helyettes, Földművelésügyi és Vidékfejlesztési
MinisztériumAz élelmiszer-jelölés egyre fontosabb szerepet játszik mind a gyártók, a forgalmazók, mind a fogyasztók számára. Az előbbiek esetében a csomagoláson feltüntetett kötelező és önkéntes jelölési elemek a marketingstratégia lényeges elemét képezik, a fogyasztók számára pedig lehetővé teszik a megalapozott vásárlási döntés meghozatalát, illetve speciális táplálkozási igényeik kielégítését. Bár tudomásom szerint független hazai kutatások nem készültek a magyar fogyasztó vonatkozó vásárlási szokásainak felmérésére, azt gondolom, hogy a magyar piacon is remélhetőleg egyre nagyobb számban fognak megjelenni a tudatos vásárlók, akik számára alapvető információs forrást testesít meg az élelmiszerek csomagolásán feltüntetett tájékoztatás.
Éppen az élelmiszer-jelölés fontossága miatt, természetesen az élelmiszerlánc valamennyi szereplőjének az az érdeke, hogy minél világosabb jogi környezet szabályozza ezt a kérdést, így az élelmiszerjog területén is központi szerepet játszik e terület szabályozása. Azt gondolom, hogy e tekintetben a kormányzatok szerepe alapvetően az egyes piaci szereplők (a dolog természetéből fakadóan egymással ellentétes) érdekeit konszenzus alapján összehangoló nemzeti stratégiának a kialakítása, illetve annak képviselete az EU jogalkotási folyamatában. Ahol erre lehetőség van, a tagállamok gyakorlatára meglévő kitekintési lehetőséget felhasználva, a gyakorlati tapasztalatokat figyelembe véve nemzeti szabályozást kell létrehozni, illetve fenntartani, és emellett a kormányzati szerveknek független szerepüket megtartva felügyelniük kell arra, hogy a piacon megjelenő önkéntes rendszerek megfeleljenek a hatályos jogszabályi előírásoknak. Látva a többi tagállamban alkalmazott gyakorlatot, valamint figyelemmel az élelmiszer-jelölés tájékoztatásban betöltött szerepére, véleményem szerint az élelmiszer-jelölésre vonatkozó nemzeti stratégiának egy átfogó, alaposan alátámasztott nemzeti egészségügyi, elhízásellenes és táplálkozási politika részét kell képeznie.

Az EU élelmiszer-jelölésre vonatkozó politikája és rendelettervezete
Az unióban évek óta napirenden van az élelmiszer-jelölésre vonatkozó joganyag felülvizsgálata, ez részint összefüggésben van az irányelvek rendeletekkel történő felváltására vonatkozó általános jogalkotási stratégiával, másrészt a fogyasztók elégedetlenségével, illetve a piacon megjelenő (elsősorban tápérték-jelölési) tendenciákkal, nem utolsósorban pedig az információs társadalom által támasztott új igényekkel és kihívásokkal.
Az Európai Unió Bizottsága 2008. január 30-án nyilvánosságra hozta „Az élelmiszereken feltüntetett fogyasztói tájékoztatásról” szóló rendelettervezetét. Szakértők egymás között csak az „új jelölési rendeletnek” hívjuk a tervezetet, holott tudjuk nagyon jól, hogy ennél sokkal többről van szó. A bizottság célja a rendelettervezettel, hogy az eddigi irányelveken alapuló szabályozást felváltsa egy egyszerűbb (az eddigi előírásokat fenntartó, de világosabb szerkesztésű), átláthatóbb, alapvetően és kimondottan fogyasztóbarát megközelítést alkalmazó szabályozás. Az eddigi jelölési irányelvek által lefedett területeken túlmutatva, egységes uniós szintű szabályozás alakulhat ki így az élelmiszerekkel kapcsolatos információk terén.
A rendelettervezet megalkotását többéves munka, hatástanulmányok elkészítése előzte meg. A bizottság széles körű felmérést készített, kikérte az élelmiszerláncban érintett kormányzati és nem kormányzati szervezetek véleményét.
A bizottság rendelettervezete tehát nagyrészt a jelenleg hatályos irányelvi szintű szabályozást szerkesztette egy magasabb szintű jogi formába, azaz rendeletbe, és az egyéb változtatások mellett felhasználta ezt a lehetőséget arra, hogy az eddig is meglévő előírásokat pontosabb jogi keretbe öntse. Ezzel az a célja, hogy a kötelező jelölési elemek az unió egész területén, azonos módon kerüljenek szabályozásra, ezzel is biztosítva az áruk szabad áramlását és a fogyasztók azonos szintű védelmét. Terjedelmi okok miatt itt csak a főbb elemeket kiemelve: a tervezetben szereplő változások javarészt az olvashatóság kritériumának pontosítására, a tápértékjelölés kötelezővé tételére, a jelölési hibákért viselt felelősségi körök tisztázására, a nemzeti szabályozás és önkéntes nemzeti rendszerek létrehozásának lehetőségeire vonatkoznak.
Az uniós élelmiszer-jelölési rendelettervezet az elfogadását követőn hosszú távra meg fogja határozni az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatási, jelölési szabályokat. Alapvető véleménykülönbségek fogalmazódtak meg már a tervezet készítése során, uniós szinten és a hazai szakemberek körében is. Nagyon fontos ezért, hogy a rendelet alkotásának első pillanatától aktív részesei legyenek a rendeletalkotási folyamatnak a fogyasztók, az élelmiszer-előállítók, a kereskedők, kormányzati szervek, hatósági szakemberek. A magyar élelmiszerkönyv-bizottság mintájára ezért szükségesnek láttuk egy jelölési bizottság létrehozását. A bizottság tagjai folyamatos tájékoztatást kapnak az EU Bizottság és az egyes tagállamok által készített, a rendelettervezettel kapcsolatos információkról és véleményekről. Ezek ismeretében és az általuk képviselt szervezetek elvárásainak figyelembevételével kerül kialakításra az EU szakértői munkacsoportokban képviselendő magyar álláspont.
Természetesen nem gondoljuk azt, hogy a rendelettervezet gyökeres megváltoztatása lehetne a célunk. De azzal, hogy az érintett szervezetek szakértői és rajtuk keresztül igen sokan folyamatosan figyelemmel kísérik az egyes döntések kialakulásának menetét, bízom benne, hogy a rendelet alkalmazása nem okoz majd értelmezési problémát.
Véleményem szerint az élelmiszerlánc szereplőinek azonos céljai vannak: a fogyasztó számára biztonságos, megfelelő ár-érték arányos élelmiszert biztosítani. A rendelettervezet célja sem más. Mindannyiunkon múlik, hogy folyamatos párbeszéddel, okos kompromisszumokkal megfelelő döntéseket hozzunk, ki-ki a maga szakterületén.

Az önkéntes rendszerek szerepe
Elsősorban a multinacionális cégek közvetítésével Magyarországon is megjelent és értelmet kapott az önkéntes tápérték-jelölési rendszer fogalma. Mint ahogy a bevezetőmben is utaltam rá, a kormányzat szerepe a jelenlegi fázisban az egyes rendszerek törvényességének felügyelete. Ugyanis az unió hatástanulmányaiból is az derült ki, hogy ez idő szerint nem lehet egyértelműen kiválasztani a tagállamokban jelenleg használt, egymástól jelentősen eltérő, ugyanakkor széles körben alkalmazott és a fogyasztók körében ismert tápérték-jelölési rendszerek közül a legjobbat. Mivel egyelőre nekünk sem állnak rendelkezésünkre sem gyakorlati tapasztalatok, sem független fogyasztói kutatások, így az illetékes tárcák részt vesznek például az INBÉ-rendszert felkaroló TÉT-platform munkájában. Ennek keretében is tájékoztatják az élelmiszeripar, a fogyasztóvédelem és a hatóságok szakembereit a jogszabályi környezetben végbemenő változásokról, más tagállamok tapasztalatairól.
Meggyőződésem, hogy ezen a területen is alapvető a párbeszéd fontossága, így azt gondoljuk, hogy az önkéntes rendszerek egyik legnagyobb előnye az, hogy létrejöttük során a piaci szereplőket egy asztalhoz ültetik. A tapasztalatok pedig mindenképpen segítségünkre lesznek egy majdani önkéntes alapon működő nemzeti rendszer kialakításakor, melynek minden bizonnyal a fogyasztók valósághű tájékoztatásának elősegítését kell megcéloznia.

Pár­be­széd ro­va­tunk fő cél­ja, hogy ak­tu­á­lis kér­dé­sek­ről kér­dez­zék a szak­ma ne­ves kép­vi­se­lői egy­mást. A kö­vet­ke­ző szám­ban Szegedyné Fricz Ágnes te­szi fel kér­dé­sét.