Adigeföld külföldi turistákat vár a szankciók dacára

Virágzó turizmust akarnak

Autóval bő három óra az út Adigeföld fővárosába Majkopba Minyeralnie Vodi repterétől – amely a szomszédos sztavropoli régióban található. A legközelebbi leszállási lehetőség Krasznodarban lenne, de azt a terminált, több más dél-oroszországival együtt, az ukrajnai háború kezdetekor lezárták a polgári légiforgalom számára.

Az „Almák Völgyébe„, Majkopba vezető utat megművelt szántóföldek szegélyezik és szőlősorokat idéző, olasz módszerrel telepített almaültetvények. A falvak temetőiben itt-ott orosz trikolór lobog, valószínűleg katonasírt jelölve.

Marat Kumpilov, a köztársaság vezetője az MTI kérdésére elmondta, hogy helyiek vesznek részt az ukrajnai harcokban, a régió hatóságai pedig támogatják családjukat. A részben Oroszországhoz csatolt Herszon megye Henicsenszki járásának újjáépítését is a gondnokságuk alá vonták.

A „különleges hadművelet” megindulásakor a „barátságtalan országok” számos cége elhagyta az orosz piacot. Ez megzavarta a termelési láncolatokat, és beszállítókat kellett keresni. Így a Tetra Pak távozása után kínai és török kartoncsomagolókat, a konzervdobozokhoz pedig acéllemezt Fehéroroszországban találtak.

A közgazdász végzettségű Kumpilov szerint, noha az értékesítési piacok is átrendeződtek, 2023 végén a köztársaságnak 70 országban volt kereskedelmi partnere és a GDP-je gyorsabban nőtt az országosnál. A régióvezető mindezt egy helyi étkek, főképp tejkészítmények bőséges terítéke mellett taglalta külföldi újságíróknak.

Az asztalon kiemelt helyet kapott adige lágysajt, a köztársaság legismertebb terméke az orosz határokon innen és túl is. Az ősi fajta egyedüli jogosult forgalmazója a Tambovszkij tejüzem, amely naponta 250 tonna tejet dolgoz fel automatizált, európai berendezésein. Ám a kész sajtot ugyanúgy kézzel rendezik kosárkákba, vagy fonatokba a további érleléshez-füstöléshez, ahogy évezredek óta az aulok (falvak) értő mesterei. Igaz, itt ezt steril védőruhában és maszkban teszik.

A félmilliós köztársaság névadó, őshonos népe kisebbségben él. Mintegy 115 ezer fő a lélekszáma.

Az adigeket a külvilág inkább cserkesz néven ismeri. A népcsoportból a szintén oroszországi Kabard- és Balkárföldön több mint félmillió (a kabardok is cserkeszek), Karacsáj- és Cserkeszföldön pedig mintegy 60 ezer főt tartanak számon. Törökországban hárommillió cserkesz él, de népes a jordániai és szíriai diaszpóra is. Legközelebbi rokonaik az abházok.

A hajdan egy tömbben élő cserkeszeket a történelem viharai szórták széjjel. 160 éve tömegesen telepítették ki őket török földre, miután elvesztették a majd’ egy évszázadon át vívott háborújukat a Kaukázusban terjeszkedő Orosz Birodalom ellen. Akik maradtak, azokat a szovjet közigazgatás osztotta szét külön entitásokba.

Jurij Autlev, a köztársaság kulturális minisztere az MTI-nek elmondta, hogy programot indítottak a kitelepítettek utódainak repatriálására, ám három évtized alatt nem érte el a háromezret azoknak száma, akik megragadták a lehetőséget. Sikertörténetként említette meg, hogy 1998-ban Koszovóból kimenekítettek egy csoportot, amely a székváros mellett felépített Mafehabl aulban él. Bella Hakunova, a köztársasági vezető külügyi tanácsadója több olyan éttermet mutatott a majkopi főutcán, amelyet hazatért családok nyitottak.

A diaszpóra nem antagonisztikus részével a szovjet éra után kapcsolatok szövődtek. Aszlan Hadzsajev, a csaknem kilenc évtizede alapított és világszerte turnézó Nalmesz táncegyüttes művészeti vezetője elmondta: külhoni cserkeszek, valamint néprajzkutatók segítségével másfél évszázados koreográfiát sikerült rekonstruálnia és színre vinnie.

A kaukázusi háborús és békeévek lenyomatot hagytak a klasszikus orosz irodalomban és a hétköznapi létben is. Fatima Dzsagulova, az Adige Köztársasság Nemzeti Múzeumának igazgatója a kölcsönhatásról szólva rámutatott, hogy a jellegzetes „cserkeszka” dolmány a kubányi kozákoknak is öltözetévé vált és hogy a szablyájuk, a „saska” elnevezése az adige „szesho” szóból ered, ami hosszú kést jelent. Említést tett arról is, hogy a cserkesz írásbeliséget a szovjet időszakban teremtették meg.

Majkopban Atlev szerint valós igény mutatkozik kulturális kontinuitására. Erre példaként a Miszt zenekar „posztfolk” muzsikáját és a Szuszanna Makerova divattervező „etnofuturisztikus” alkotásait mutatták be a sajtónak. Voltaképp ennek bizonyítéka a 2000 óta működő majkopi nagymecset is, amely egy emírségekbeli trónörökös adományából épült, akinek cserkesz volt a nagyanyja a városi legenda szerint. Az iszlámnak egy toleráns formája honosodott meg itt, amely békésen él együtt a keresztény templomokkal, a vegyesházasságokkal és a sorttal-miniszoknyával.

Bella Dzsarimova, a köztársaság turisztikai bizottságának alelnöke elmondta, hogy Adigeföldre ma ugyanannyi látogató érkezik, mint amennyi lakosa van. A vendégszeretetéről híres Kaukázus kiváló terepe az extrém sportoknak, de van itt termálfürdő, sőt, kézzel fogható emléke a megalitikus a dolmenépítészetnek. Az idegenforgalom fellendülést a helyi hatalom beruházások támogatásával, a szolgáltatási színvonal emelésével és a nagy szállodaláncok idevonzásával igyekszik hozzájárulni.

A projekt vonzereje minden bizonnyal megnő majd, amint Majkopnál esténként nem felszálló bombázók hanem leszálló utasszállítók hangja lesz hallgató.