„A visszaváltó automatás rendszer a 20. század technikája a 21. században”

 Miként látja az italcsomagolások kötelező visszaváltási (DRS) rendszerének eddigi működését? Az első hónapok tapasztalatai alapján hogyan értékeli az új rendszer hatását a hulladékgazdálkodásra, illetve a gyártók és forgalmazók kötelezettségeire?

Nagy Miklós
szakmai titkár
CSAOSZ

– A legkülönbözőbb médiafelületeken rendszeresen lehet olvasni a DRS-rendszer sikeréről, az elért visszaváltási napi csúcsokról. Egyrészről azt jó hallani, hogy ezt az új, országos rendszert a fogyasztók elfogadták, és élnek a visszaváltás lehetőségével. Másrészről azonban a hírekből azt nem tudhatjuk meg, hogy a visszaváltás volumene a kibocsátáshoz hogyan viszonyul, azaz a „SUP” irányelvben 2025-re előírt 77%-os gyűjtési arány vajon teljesíthető-e, vagy az eredmények azt már meg is haladták.

Az is érdekes lenne, hogy hogyan alakul a megelőző időszakokhoz képest a DRS alá tartozó termékek forgalma, megítélhető-e például a fogyasztói magatartás változása. Magam például már átálltam a házi szódakészítésre, PET-palackhulladék csak elvétve fordul elő itthon.

Milyen hatással van a DRS-rendszer a hazai gyártókra és forgalmazókra? Hogyan alkalmazkodnak a vállalatok az új adminisztratív és pénzügyi terhekhez – például a betétdíjak kezeléséhez? Jelent-e nehézséget számukra a rendszer folyamatos fenntartása és működtetése?

– A CSAOSZ épp a kérdésben megfogalmazottak miatt a DRS-rendszert erős fenntartásokkal fogadja. Oka van annak, hogy az 1970-es években megjelent visszaváltási rendszer a 2020-as évekig, globális szinten, csak nagyságrendileg 50-60 országban/államban valósult meg, és várható elterjedése is leginkább Európában és főként az EU-jogszabályok kényszerítő hatása miatt várható. A visszaváltó automatás rendszer a 20. század technikája a 21. században. A jogszabályi elvárások még lehetőséget adtak volna a rendszer későbbi és a kornak megfelelő, digitális alapokon nyugvó bevezetésére.

Mik a fenntartható csomagolás terén jelenleg tapasztalható legfőbb trendek és kihívások Magyarországon? Hogyan járulhatnak hozzá a vállalatok a körforgásos gazdaság kialakulásához, és milyen szabályozási vagy piaci tényezők hátráltatják őket ebben az átállásban?

– A piaci oldalról nagy a nyomás a fenntartható megoldások iránt, azonban annak még „1.0-ás” verzióját tapasztalhatjuk, amikor a felhasználók fókusza a „csak műanyagot ne tartalmazzon” megközelítésre irányul. Adatokkal, számításokkal és mérésekkel lehet és kell meghatározni azt, hogy egy adott termék által megkövetelt áruvédelem eléréséhez mely minimalizált anyagigénnyel készülő, legkevesebb kibocsátással járó és legjobban hasznosítható csomagolási forma a legmegfelelőbb. Könnyen érhetnek meglepetések.

Hogyan formálják a nemzetközi hulladékgazdálkodási trendek és az uniós kezdeményezések a magyar szabályozást? A Csomagolási és Csomagolási Hulladék Rendelet (PPWR, 2025/40/EU) 2025. február 11-i hatálybalépése és 2026. augusztus 12-től induló alkalmazása milyen változtatásokat igényel hazai szinten?

– A PPWR, miután rendelet, az EU tagállamaiban egységesen érvényes, nincs szükség nemzeti szintű honosításra. A rendelet teljes körű felülvizsgálatot igényel a csomagolást előállító gazdasági társaságok részéről. Feladatuk nemcsak az, hogy megvizsgálják a csomagolásaik eleget tesznek-e a rendelet különböző cikkei előírásainak, hanem minderről dokumentációt, megfelelőségértékelést is kell készítsenek.

 Milyen jövőképet lát a csomagolási szektor előtt az új hazai rendszerek (EPR, DRS), valamint az uniós előírások (pl. PPWR) fényében? Látja-e a csomagolóipar átalakulását egy fenntarthatóbb, zöldebb irányba a következő években, és mely technológiai újítások járulhatnak hozzá ehhez?

– Megítélésem szerint alapvetően nem a csomagolóiparnak, hanem a csomagolószer-felhasználóknak kell gondolkodásukat új alapokra helyezni. A csomagolóipar azt gyártja, amit tőle rendelnek. Természetesen ennek elébe lehet menni, és ezt teszik is a csomagolóipar szereplői: segítik is megrendelőiket. Azt azért látni kell, hogy az átállás nem lesz egyszerű, megeshet, hogy komoly termékgyártás-technológiai változtatásokra is szükség lesz a fenntarthatóság, a körforgásos gazdasági átállás érdekében. Ez pedig könnyen lehet, hogy „fájni fog”.

„A csomagolóipar azt gyártja, amit tőle rendelnek”

 A fogyasztói tudatosság növekedésével hogyan változnak a fenntarthatósági elvárások a csomagolásokkal szemben? Mennyire érzékelhető a lakosság körében a fenntartható – például visszaváltható vagy újrahasználható – csomagolási megoldások iránti kereslet növekedése, és milyen további edukációs lépésekre lenne szükség?

– Nézetem szerint a visszaváltási rendszer egyszerű, személyes pénzügyi kérdés, szeretném visszakapni az általam „kölcsönadott” 50 forintot. Úgy gondolom, akik visszaviszik a palackokat, dobozokat, eddig sem az út szélén hagyták azokat, és ennek ellentettje is igaz.

A szemléletformálásra pedig már nagy szükség lenne, az gyakorlatilag 2011 óta nem létezik. A sikerpropaganda nem szemléletformálás.

 Milyen kulcsfontosságú változtatásokat kellene még megtenni a hazai szabályozásban a fenntartható csomagolás érdekében? A nemrég bevezetett EPR és DRS rendszereken túl milyen további szabályozási intézkedések segíthetnék a gyártókat abban, hogy hatékonyabban alkalmazkodjanak a fenntarthatósági követelményekhez?

– A jogszabályi környezet alakítása elengedhetetlen. Ilyen például az EPR szabályozásban az úgynevezett öko-moduláció elvének érvényre juttatása, azaz a környezeti szempontból előnyösebb csomagolások után alacsonyabb EPR-díjat kelljen fizetni. Szójátékkal élve, ez az öko-motiváció.

 Hogyan értékeli az idei, 2025-ös HUNGAROPACK Magyar Csomagolási Versenyt? Milyen innovációk és kreatív megoldások emelkedtek ki az idei pályázatok közül? Van-e olyan fejlesztés, amely különösen ígéretes?

– Számos, a fenntarthatóság szempontjából előremutató pályázat érkezett az idei versenyünkre, egyelőre ezek többsége a kevésbé látványos, ám annál nagyobb megtakarításokat elérni képes gyűjtő- és szállítási csomagolásokra vonatkoztak.

„A sikerpropaganda nem szemléletformálás”

Évközi díjmódosítások lehetősége

A szeptember 18-án megjelent 292/2025. (IX. 18.) kormányrendelet alapjaiban változtatta meg a csomagolási szektor működési kereteit. A jogszabály a veszélyhelyzetre hivatkozva megnyitotta az utat az évközi EPR-díjmódosítások előtt, ami korábban kizárt volt.

Ez a változtatás azért különösen jelentős, mert a piaci szereplők eddig a tárgyévre meghatározott díjtételekkel számolhattak, így a közép- és hosszú távú pénzügyi tervezéshez stabil alapot kaptak. Az új helyzetben azonban bármikor sor kerülhet díjkorrekcióra, ami megnöveli a bizonytalanságot, és komoly kihívást jelent a vállalatok számára a költségstruktúrák kialakításakor.

Az iparági szervezetek arra figyelmeztetnek, hogy a szabályozás előrejelezhetetlensége miatt a cégeknek nagyobb rugalmasságot kell beépíteniük működésükbe.