A világ szellemi kulturális örökségének részévé válhat az olasz konyha

Az olasz mezőgazdasági és kulturális minisztérium 2023-ban nyújtott be pályázatot a címre, hangsúlyozva, hogy az olasz konyha – a pizzától és tésztától a risottón át a cannoliig – nem csupán étel, hanem közösségi rituálé, amely családokat és közösségeket köt össze. „Az olasz konyhaművészet nem egységes, inkább helyi gasztronómiai örökség sokszínű mozaikja” – fogalmazott a kormány.

A régiók változatossága jól mutatja az ország kreativitását: Lombardia ossobucójától – párolt borjúlábszár gremolatával – egészen Puglia orecchiette con cime di rapájáig – fül alakú tészta tarlórépalevéllel –, az egyes régiók gasztronómiája az olasz biodiverzitást és kreativitást mutatják – áll a közleményben. Giorgia Meloni miniszterelnök szerint az olasz étel a „kultúra, identitás, hagyomány és erő” szimbóluma.

A szakmai szervezetek szerint az UNESCO-elismerés két év alatt akár 8%-kal növelheti a turizmust, 18 millió új vendégéjszakát hozva. Az olasz konyha 59 millió lakost és 85 millió diaszpórában élőt köt össze, miközben a Deloitte adatainak tanúsága szerint a globális éttermi piac 19%-át képviseli. Ugyanakkor az utánzatok évente 120 milliárd eurós veszteséget okoznak.

Nem mindenki támogatja a kezdeményezést: Alberto Grandi ételtörténész „marketingfogásnak” nevezte azt. A szakember ‘La cucina italiana non esiste’ (Olasz konyha nem létezik’) című könyvében azt állítja, hogy sok hagyományosnak tartott étel, például a pasta alla carbonara, modern, külföldi hatásra született fogás. Szavai heves vitát váltottak ki, a Coldiretti gazdaszervezet „szürreális támadásnak” minősítette azokat.

A vendéglátók viszont büszkeséggel telve várják a döntést. Luigina Pantalone, a római Da Sabatino étterem tulajdonosa szerint „az autentikus olasz konyhát védeni kell”. Massimo Bottura három Michelin-csillagos séf pedig úgy foglalta össze az olasz konyhát rövide, hogy az „ősi, mindennapi, szent rituálé – a gondoskodás és szeretet művészete szavak nélkül.”