A válságért adót kell fizetni

A Magyar Nemzeti Bank sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy ha a különadóval megterhelt vállalatok teljes egészében áthárítják a fogyasztókra a többletterhet, az egy százalékkal fogja növelni az inflációt. Ha a kormány ezt el kívánja kerülni, akkor az inflációnövekedést valahogyan meg kell akadályozni.Feltéve, hogy a különadó fizetésére kiszemelt ágazatok közül csak a kereskedelmet vizsgáljuk, kiderül, hogy 2010-ben nagy valószínűséggel nem változnak látványosan az árak; más kérdés, hogy az egyes termékeknél 1-2 forintos emelkedést legfeljebb a statisztikusok vesznek észre. Megjegyzendő az is, hogy az extraadó főként a hipereket üzemeltető nagy láncokat érinti. A kisboltokat és esetleges hálózataikat nem, de az őket kiszolgáló nagykereskedő cégeknek is csak a klasszikus adókat kell megfizetni. A hozzáértők már kiszámolták, hogy az adóteher sávjait úgy alakították ki, hogy az idén 30 milliárdra tervezett adó zömét a Tesco, a Spar és az Auchan fizeti, ráadásul a teljes összeg csaknem felét a Tescónak kell leszurkolni. A hipermarketek azért is nehéz helyzetben vannak, mert vagy változtatniuk kell vevőcsalogató szlogenjeiken, miszerint náluk a legolcsóbb az élelmiszer, vagy árat emelnek, ekkor viszont nyerő helyzetbe hozzák az adófizetés alól mentesülő hazai láncokat, a CBA-t, a Coopot és a Realt.

Egyes beszállítók már most panaszkodnak, hogy az extraadót különféle címen velük akarják megfizettetni. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal máris figyelmeztetett, mert a nyár végén a Penny Marketre 109, a Lidl üzletláncra pedig 155 millió forintos termékpálya-felügyeleti bírságot róttak ki. A részletekről elmondták, hogy a Penny Market két esetben nem tartotta be a 30 napos fizetési határidőt, a Lidlnek pedig azért kell fizetnie, mert rajtakapták, hogy több esetben tisztességtelen módon számlázott és olyan szolgáltatásokért kért pénzt, amelyeket el sem végzett, illetve ő sem fizette ki beszállítóját a törvényben előírt harminc napon belül. Lapzártánkkor további hat kereskedelmi vállalatnál folyik még vizsgálat. Dr.Kardeván Endre vidékfejlesztési államtitkár elmondta azt is, hogy a másodlagos élelmiszer-ellenőrzési vizsgálatok során tapasztaltak szerint folytatják a munkát: ahol visszaélést tapasztalnak, oda sűrűbben járnak a hatóság emberei.

A hipermarketeknek ugyanakkor ezerféle módjuk van arra, hogy „elbújtassák” az extraadó hatását. Ahogy az adóteher is csak egy a sok áralakító tényező között. Az Országos Kereskedelmi Szövetség visszautasította azoknak a beszállítóknak a kijelentéseit, akik azt állítják, hogy a kereskedők a beszállítókkal fizettetnék meg a válságadót. Nem véletlenül hangsúlyozta többször is az OKSZ, hogy az APEH adatai szerint 2009-ben a kiskereskedelmi ágazat adózás előtti „eredménye” 33 milliárd forint veszteség volt (a válságadó pedig ezt feltehetően megduplázza a 2010. évi befizetésekkel). Ez gigantikus haszonnak nem nevezhető.

Az Országos Kereskedelmi Szövetség már több alkalommal kijelentette, hogy a válságadó a jelenlegi rendkívül rossz piaci helyzet alapján nem hárítható sem a vásárlókra, sem a beszállítókra.
A külföldi és a magyar kereskedőláncok csak az elmúlt öt évben ezermilliárd forintot meghaladó értékű fejlesztéssel gyarapították állami támogatások nélkül a nemzetgazdaság beruházásait, a legnagyobb láncok tízezerszámra foglalkoztatják a magyar munkaerőt, az ágazati átlagnál több bérért. Lehetne még tovább sorolni például a foglalkoztatás adatait, azt, hogy egy-egy vidéki településen az adott lánc áruháza biztos megélhetést és ehhez kapcsolódóan biztosan tervezhető adó- és társadalombiztosítási bevételt jelent. De valószínűleg a válságadó a befektetések, illetve a veszteségek és nyereségek újbóli összevetését kívánja meg, valamint annak felmérését, hogy a jelenlegi, nem növekvő magyar fogyasztás képes-e eltartani ennyi üzletláncot, avagy ez a sajátos verseny, amelyet torzít a válságadó, egyes szereplőket visszavonulásra kényszerít majd.

Természetesen egy adott piac feladásához valószínűleg ennél nagyobb „lökésre” lenne szükség. Hiszen az eddig befektetett összegek és a korábban nyert profitok a túlélésre ösztönzik a piaci szereplőket. De ha a további szigorítások például a nyitvatartási időt is érintik majd, korlátozzák a hétvégi kereskedést, netán Ausztriához hasonlóan este nyolc után be kell zárni, akkor alapvetően újfajta számadást kell a láncoknak elsősorban önmaguk számára készíteniük: megéri-e és milyen feltételekkel megtartani a még közép-kelet-európai mértékkel nézve sem túl jelentős piacot.