A természetes eredetű édesítők új generációja: sztívia, agavészirup, xilit és társaik

Az emberek táplálkozásában mindig nagy szerepe volt az édes íznek. Kezdetben növényekből nyertek édesítőanyagokat, később a mézet használták édesítésre, majd az V-VII. század körül beindult a cukorgyártás és elterjedtté vált a cukor használata.

Az étkezési cukor mellett cukorpótlók vagy cukorhelyettesítők jelentek meg a XX. században, ezeknek közel azonos az energiaértéke, de lassabban szívódnak fel, alacsonyabb a vércukorszint-emelő hatásuk. Egyik ilyen természetes édesítő a fruktóz, melyet gyümölcsökből állítanak elő, ezért gyümölcscukornak is nevezik. A másik cukorhelyettesítő-anyagot, a szorbitot erjesztéssel állítják elő gabonából.

A természetes eredetű édesítők közül újabban előtérbe került egy Közép- és Dél-Amerikában már évszázadok óta őshonos növény, a Stevia Rebaudiana leveléből készített stevia-kivonat, amely magyar neve jázminpakóca, de sztíviának, szteviának vagy steviának is neveznek. Több százszor édesebb a kristálycukornál, így nagyon kis mennyiségre van belőle szükség az édes íz eléréséhez, emellett lassú a felszívódása, igen kedvezően alacsony a glikémiás indexe. Hátránya a keserű utóíz, de ez csak nem megfelelő adagolásánál jelentkezhet. Kalória- és szénhidrátmentes. A sztívia por, tabletta, oldat, kivonat és őrlemény formájában kiválóan alkalmas édesítésre, a szárított sztívialevelet elsősorban teakészítésre használják. Számos ásványi anyagot és vitamint tartalmaz, különösen a cukorbetegek diétájában használható jól.

Egy másik természetes édesítő a xilit, amelyet a nyírfa rostjaiban található xilánból állítanak, elő ezért nevezik nyírfacukornak is. A kalóriatartalma 40%-kal, szénhidráttartalma 70%-kal alacsonyabb a cukorénál, glikémiás indexe alacsony, lassan szívódik fel, ezért cukorbetegek is fogyaszthatják, de a szénhidrátbevitelbe be kell számítani.

Természetes úton képződő cukoralkohol az erytritol, a cukornál kevésbé édes, de grammonként mindössze 0,2 kalóriát tartalmaz, glikémiás indexe igen alacsony.

Egy mexikói kaktuszból állítják elő az agavészirupot, mely döntően fruktózt tartalmaz, magas ásványi anyag tartalma mellett, kalóriatartalma elég magas, 100 gramm 300 kcal-t tartalmaz. Egy teáskanál nektárban 16 gramm fruktóz van. Miután az íze intenzívebb a cukornál kevesebb is elég belőle, ezért módjával felhasználható diétás étrendben is. (Dr. Pados Gyula, a Táplálkozási Fórum elnöke)