A sok tanulás mára beérett

A cikk a Trade magazin 2025/8-9. lapszámában olvasható.

Hogyan lett cukrász?

24 évesen kezdtem ismerkedni a fagylalt világával. Akkoriban Németországban dolgoztam egy olasz családnál. Tőlük tanultam az alapokat és az olasz nyelvet is. Amikor hazajöttem, 1996-ban alapítottam meg a vállalkozásomat, és még most, 56 évesen is folyamatosan képzem magam: tanfolyamokra járok – itthon többnyire az ipartestület kurzusaira, de a barátaimmal Olaszországban is szinte évente részt veszünk továbbképzéseken.

„A verseny óta több új vendéggel találkoztunk”

Mit jelent Önnek és környezetének a dupla siker?

Közvetlen környezetem – családom és a kollégáim – nagyon büszkék ezekre az elismerésekre (is). De a füredi kollégák is őszintén gratuláltak. Jó kapcsolatot ápolunk, ha szükség van rá, segítünk a másiknak. Úgy érzem, nincs irigység és szakmai féltékenység közöttünk; néha még szakmai eszmecseréket is folytatunk.

Növekedett-e forgalma a győzelem után?

Tekintettel arra, hogy évek óta fejlesztjük a tudásunkat, és arra törekszünk, hogy a tőlünk megszokott minőséget mindig nyújtsuk vendégeinknek, eddig sem panaszkodhattunk a forgalomra. De tény, hogy a verseny óta több új vendéggel találkoztunk, akik a törzsvendégeink ajánlásán túl a versenynek köszönhetően kerestek fel bennünket.

Miért olyan erős Ön szerint a Balaton környéke a fagylaltban?

Magyarországon még mindig a Balaton jelenti a turizmus élvonalát, így nem meglepő, ha a nyár slágerdesszertje, a fagylalt ilyen erősen jelen van a környékünkön.

Jó helyen lévő üzlet, fizetőképes kereslet, viszont sok a jó fagylaltos a környéken – miben lehet eltérni az átlagtól?

Nagy a verseny a fagylaltmesterek között. Mi élményt szeretnénk nyújtani a vendégeinknek. Úgy gondolom, minőséggel, egyedi ízekkel, textúrákkal, kreativitással tudunk kitűnni. Emellett persze elengedhetetlen a kollégáim kedvessége, segítőkészsége is, hiszen közvetlenül ők találkoznak a vendégekkel.

Miből meríti az inspirációt?

A folyamatos tanuláson túl is nyitott vagyok a világra, az újdonságokra. Nap mint nap keresem, kutatom az új lehetőségeket, ízkombinációkat. Természetesen én is használom az internetet, a közösségi médiát is, hazai és külföldi weboldalakat is – általuk is kinyílik a világ.

Mindezt segítik még a szakmai beszélgetések a barátaimmal, a közvetlen környezetem, a vendégek kérései, visszajelzései is. Azt vallom, muszáj egy életen át tanulni, folyamatosan megújulni, nyitottnak lenni a külvilágra: óriási pluszt kaphatunk ezáltal.

Mennyire elégedett most, van-e „következő célja”?

Bevallom, az Év Fagylaltja díjjal régi álmom vált valóra. Úgy érzem, hogy az a sok tanulás mára beérett. Nagyon jó érzés, hogy a Magyar Cukrász Ipartestület zsűrije az én fagylaltkompozíciómat találta a legérdemesebbnek a díjra.

A versenyek mindig nagyon motiváltak, szeretem szabadjára engedni a fantáziámat. Egyébként a Dörgicsei mandulás esetében is ez történt, hosszas kísérletezés előzte meg a végleges kompozíciót.

Milyen árat hajlandó még Ön szerint megfizetni a vásárló egy gombóc fagylaltért?

A mostani gazdasági helyzetben, úgy gondolom, a mi áraink még elfogadhatóak a vásárlóink részére. A győztes fagylaltjaink sem drágábbak. Azt szeretnénk, ha az ár nem tenné a súlyát a vendégeink választására. Egyszerűen csak boldoggá szeretnénk tenni őket fagylaltjaink gazdag ízvilágával.

Milyennek látja a szakma általános hazai színvonalát?

Sokan vannak még, akik nem „művészek” a szakmában, de én azt tapasztalom, egyre többen kísérleteznek, nyitnak az újdonságok és a természetesség felé.

Hogy látja magát és a Bagaméri márkát 3 év múlva?

Kacérkodtam már a terjeszkedés gondolatával, de csak kisebb lépésekben tudunk előre haladni. Azt nem mondom, hogy a vége nem lehet egy fagylaltozólánc, de ahhoz, hogy ez sikerüljön, és ne menjen a minőség rovására, nem szabad elsietnünk sem a folyamatot.