A saint-tropez-i csendőr nyomában

A 60-as, 70-es évek Louis de Funés filmjeiben szereplő francia Riviéra bájából vajmi kevés maradt mára. Bár a homokos part, a sziklás öblök, az azúrkék tenger változatlanul gyönyörű, a tömegturizmus, a modernizáció eltörölte a poros francia vidék báját. A kereskedelemben is új szelek fújnak: a helyi specialitások mellett ma már hatalmas a mirelit és a készételek választéka.Végeláthatatlan forgalmi dugók, rengeteg ember a parton. Az üvegfenekű hajó tenger alatti felfedezőútján mindössze egy tucat halat láthatunk: ennek is az ember az oka. Még a csendőrőrsöt is egy nagyobb épületbe költöztették. Egy dolog azonban érdekes: egy hét alatt egyetlen magyarral sem találkoztunk.

A demokratikus és a luxus Riviéra
Saint-Tropez a felső tízezer nyaralóhelyeként szerepel a köztudatban. A Riviéra azonban nemcsak a gazdagoké. Egy 2-3 csillagos szálloda ugyanannyiba kerül, mint Budapesten, a hortobágyi kilenclyukú hídnál többet fizetünk, mint egy azúrparti étteremben. A parton a fánk és a gyros nem drágább, mint Siófokon. Az erős forint mellett a magas, több évtizedes infláció Magyarországot folyamatosan drágítja. Meg kell jegyeznem azonban, hogy Széplak-felsőn van zuhanyzó, tisztábbak a mellékhelyiségek és a homok sem megy az ember fülébe…
A tömegek elől kevéssé rejtve azonban a világ leggazdagabb, leghíresebb emberei is itt vannak. Louis de Funes filmjében is jachtok parkolnak a kikötőben. A különbség az, hogy ezek a jachtok mára 5-6 emeletesre nőttek. Egyetlen hajó árával valószínű be lehet kerülni a 100 leggazdagabb magyar közé.
Az utcákon a turisták és vélhetően profi fotósok folyamatosan fényképezőgépük keresőjébe nézve pásztázzák az utcákat, hiszen bármelyik pillanatban feltűnhet egy híresség, mint például Fernando Alonso, a Forma–1 spanyol sztárja, akivel egy kis utcában találkoztunk.
Kiskereskedelem reggel
A franciák reggel a péknél kezdik a napot. Sokáig azt hittem, hogy azért, mert gourmand-ok: szeretik finom bagettel, croissant-nal mártogatni kávéjukat. Mára biztosan tudom, hogy ez inkább kényszerűség: az előző napon megvett bagett ehetetlenül kemény. 80 centbe, valamivel kevesebb, mint 200 forintba kerül egy félkilós bagett.
Meglepő a magyar fülnek, hogy a szupermarketek 8 óra 30 perckor nyitnak, és ott még újdonság a vasárnapi nyitva tartás. Amit azonban nem tudtam megfejteni, s a mellékelt kép is illusztrál, hogy a francia nyugdíjasok miért állnak sorba már 8 óra 10 perckor a bolt nyitását várva. A Carrefour-csoport Champion szupermarketjeivel sűrűn találkozhatunk Provence-ban, ahol általában 30 álmatlanságban szenvedő nyugdíjas sorakozik minden reggel a nyitásra várva. Utoljára ilyet Moszkvában láttam, 1989-ben…

Egy provence-i szupermarket
Természetes, hogy a nyaraló nem akar sokat vesződni a főzéssel, a kész- és félkész ételek hatalmas mennyiségben sorakoznak a polcokon. A francia készételek nagyon finomak. A Picard nevű mirelitboltban kapható minden áru a francia konyha kiváló terméke. Nem érezni rajta az ipari gyártás íztelenségét, egészséges összetevőiben nyoma sincs a sok E betűnek.
A mirelitet azonban háttérbe szorítja a friss, csak 2-3 fokos hűtőben tartott étel, aminek persze csak maximum 1 hét a szavatossági ideje, viszont íze még kiválóbb, mint a gyorsfagyasztott, hiszen a fagyasztással az íz és a frissesség is sérül. Nagyon esztétikusan vannak csomagolva és márkázva, sokkal bizalomgerjesztőbbek, mint egyes magyar boltok előre lesütött, sápadt fasírtjai…
A provence-i boltot a helyi ízek jellemzik. A méltán híres helyi rozéborok a fűszeres esti grillvacsorák hűsítő kísérői. Hidegre hűtve nem vesszük észre, hogy 13 fokos alkoholtartalmuk könnyen veszélyes lehet. Nagyon érdekes, hogy a franciák itt mennyire kedvelik a kartonos, bag-in-boxos kiszerelést: az 5 literes bor meglepően finom.
Ha itt járunk, mindenképp vegyünk ánizslikőrt. Ouzónak hívják Görögországban, itt Pastis a neve. Hideg vízzel és jégkockával keverik, frissítő aperitif, aki szerette annak idején az Odol szájvizet, annak ez is fog ízleni.
A gyümölcsök hazájában járunk. A görögdinnye magyar nyári kultusza itt ismeretlen, a sárgadinnyék azonban illatosak és előételként szolgálnak. Nagy hegyekben áll a nektarin és az őszibarack. A zöldségek frissessége és íze a hazai hipermarketekhez szokott magyar ember számára sajnos még elképzelhetetlen.
Ne felejtsünk el venni egy saint-tropez-i tortát. Tölteléke a magyar képviselőfánkhoz hasonlít. A vaníliás süti mindenesetre nem könnyű desszert.
Bár a tengeri herkentyűk széles választékával szembesülünk, a feketekagyló ecuadori, a bouillabaisse (francia halleves) kellékei pedig az Atlanti-óceánról származnak. A hatalmas igényt nem tudják követni a helyi halászok a túlhalászott vizeken.

A kis bolttól a hiperig
A vakációra érkező embereket hatalmas Géant (Casino-csoport) hipermarket várja Saint-Tropez határában. 10 ezer négyzetméteres eladóterével biztosan nem segíti a környékbeli miniboltok életét. Érdekes, és Magyarországon még nem elterjedt a Cafeteria. A hiper tulajdonában levő önkiszolgáló étteremben hatalmas tömegek tolonganak, mutatva, hogy az olcsó étkezésre itt is van igény.
Furcsa a magyar szemnek ismerős Spar pálmafás környezetben. A franchise boltokból csak néhány van Franciaországban, de a Riviérán sűrűn láthatjuk őket.
Tipikus kis bolt a Proxi. A láncba tartozó boltok a tengerparti sétányon a fürdésből hazatartó nyaralók minden igényét kielégítik.
Ahogy nézegetem ezt a kis boltot, eszembe jut a 70-es évek szezonjaiban nyitva tartó siófoki Csemege bolt, és ettől rögtön honvágyam is támad…