A retail-szektor kihívásai, avagy átalakíthatóak a problémák megoldássá?

• A magyarországi fogyasztási ráta (az uniós átlag 72%-a) még régiós összevetésben is rendkívül alacsony, melyre a kedvezőtlen makrogazdasági folyamatok csak ösztönzőleg hatnak. A lakosság a kiszámíthatatlan környezet okán kevésbé hajlandó fogyasztani, lehetőségeihez mérten szívesebben fordul a megtakarítások felé.

• Tipikusan a határ-menti élelmiszerkereskedő ügyfeleink megszenvedik a szomszédos országokba áramló vásárlóturizmust, folyamatos leárazási kényszer mellett működnek.
• Az újlakásépítések relatíve alacsony szintje begyűrűzik a kereskedelmi szektorba a háztartási gépek és berendezések iránti visszafogott keresleten keresztül.
• A boltok száma országosan nem elégséges, eloszlásuk túlzottan koncentrált: 3000 településünkből közel 400-ban még kisboltok sem működnek. Részben ebből-, részben az alacsony vásárlási kedvből adódóan az egy főre jutó vásárlói térben szintén a sereghajtók között vagyunk a régióban.
• Az alacsony vásárlói potenciál pedig továbbgyűrűzik: a plázaüzemeltetők egyre nehezebben szerződnek a nagyobb üzletláncokkal, mivel azoknak egy bizonyos négyzetméterszám alatt nem érné meg beruházni és bérelni, az üzemeltetők viszont nem szívesen tartanak fenn később esetlegesen kihasználatlan területeket.
• Az ördögi kör az üzletlánc és a vásárló relációjában is fellelhető: a fiatalabb generációk vásárlási szokásai minden eddiginél gyorsabban változnak, ebből kifolyólag az üzletláncok hosszabb távra nem szívesen bérelnek kötöttebb adottságokkal rendelkező helyiségeket.
• Végezetül, a fiatal munkaerő hiánya folyamatos toborzási kényszert és bérversenyt szül az iparági szereplők szerint.

Hiba lenne ugyanakkor leírni a kiskereskedelemet. A fentebb taglalt kihívások hatására a szereplőknek nem volt más választásuk, mint hatékonyabbá és válságállóbbá válniuk, mely területeken a szakma, beleértve ügyfeleinket is alapvetően jól vizsgázott: a tágabban értelmezett szektor továbbra is megtartotta hozzávetőlegesen 10-12%-os GDP-részesedésarányát, számos kiskereskedelmi lánc jelentős árbevétel-növekedést tudott elérni, miközben a vásárlói terek, plázák fejlesztése, vagy akár újak nyitása sem példa nélküli, vagyis a beruházási hajlandóság – a lehetőségekhez mérten – töretlen.

Ezzel szoros összefüggésben kifejezetten az okosmegoldásokba és a mesterséges intelligenciába történő befektetéseket is értjük: a tavalyi 19%-ról idén 28%-ra nőtt a mesterséges intelligenciát valamilyen mértékben használó cégek száma. Emellett a hazai szektor – legalábbis egyelőre – nem szembesül olyan jelenségekkel, hogy korábbi beruházásokat kelljen radikálisan újra gondolnia (pl. okoskasszák leszerelési hulláma az Egyesült Államokban). A szabályozói környezettel való kommunikáció folyamatos, az érdekérvényesítési hajlandóság a látszólagos eredménytelenség ellenére sem csökkent. A megváltozott fogyasztói szokások pedig lehetőséget rejtenek magukban: számottevő versenyelőnyre tehet szert az az üzletlánc, amely hamarabb érti meg, hogy pontosan mik az elvárásai a jövő vásárlójának, mely innovációs kényszer pozitívan hathat egyéb-, kapcsolódó szektorokra is.

Mindezen jelenségek pedig további felvásárlási és re-strukturálási lehetőségeket rejtenek magukban, akár eszközök, akár üzletágak vagy jogi személyek szintjén. Büszkék vagyunk rá, hogy a tavalyi évben összesen közel 20 milliárd forintos forgalmat bonyolító iparági társaságok adásvételében segítettük ügyfeleinknek. A Forvis Mazars – mint a szektort kiemelten nyomonkövető tanácsadó – a jövőben is áll meglévő és potenciális ügyfelei rendelkezésére, hogy tranzakciós támogatást (átvilágítás, értékelés, számviteli és SPA-tanácsadás) nyújtson ebben a turbulens, lehetőségeket rejtő időszakban.