A növekedés ígérete

Nem nagyon kavarta fel az augusztusi állóvizet a hír, mely szerint a 2012-ben, a magyar kis-és középvállalati szektor külföldi piacra lépését segítő Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. egybeolvad leányvállalatával a Magyar Kereskedelemfejlesztési és Promóciós Kft.-vel, és az újonnan létrejövő cég immáron nonprofit kft.-ként, működik tovább. A Magyar Exportfejlesztési Ügynökség Nonprofit Zrt. kisebb stábbal, kevesebb kirendeltséggel, öt regionális központtal működik majd. A külügyminisztérium tájékoztatása szerint az új társaság irányítása alatt a jövőben az eddiginél kisebb számú, területileg és ágazatilag fókuszált exportfejlesztési ügynökségek, úgynevezett exportfejlesztési és promóciós központok jönnek létre.

Az átalakítás egy nagyon fontos felismerést tükröz: a kkv.-k exporttámogatása aligha működhet piaci alapon, az ilyesfajta ügynökségek alapítása bevett szokás a fejlettebb, sőt a fejletlenebb országok gazdaságirányításában, csak éppen a formák és a méretek különböznek. Ha nyereséges lenne, akkor maguk a kkv.-k próbálnának egyenként betörni az úgynevezett világpiacra, de abban még a szélsőséges piacgazdaság hívei sem hisznek, hogy számukra megéri a külkereskedelmi promóció. Ami drága, időigényes, és általában a költségek legalább fele visszahozhatatlanul elolvad anélkül, hogy rövid távon bármilyen látható haszna lehetne.

A most jogutódlással megszűnő zrt. 41országban működtetett kirendeltségeket, ami emésztette a milliárdokat, és mindössze 6 év alatt aligha ért el látványos eredményeket, arról nem is beszélve, hogy jó néhány ország aligha játszhat bármilyen szerepet a magyar kkv.-k exportterveiben.

Az új szervezet alapvetően más metodika alapján működik majd: öt regionális központban területi és ágazati szempontok szerint szakosított miniügynökségek látják el a feladatot. A hangsúly azonban a nonprofit jellegen van, a támogatási tevékenységtől hasznot remélni lehet, de nem érdemes, a hozadék a magyar cégek növekvő teljesítményében, és nagyon áttételesen, a növekvő adóbevételekben található.

Több mint 30 éve a sajtó és egyéb támadások kereszttüzében egy szokatlan vállalkozás a magyar Forma-1-es nagydíj állt. Az egyre kétségbeesettebb akkori szervezőket még a futam megrendezése előtt mind hangosabban vádolták hozzá nem értéssel, amatőrséggel, saját hasznukat kereső, pénzéhes jelzőket aggatva rájuk, ők pedig mind halkabban ismételték, a hasznot a megtelt szállodák, az éttermekben már a kutyaasztalokért is versengő vendégek jelentik és az, hogy Budapestre ki lehet tenni a megtelt táblát. Miközben a szervezők aligha zsebelnek be a fizetendő jogdíjak, részesedések egyebek miatt jelentős hasznot, és persze a pályafenntartás, építés, megújítás költségeit természetesen nekik kell fizetniük.

A haszon egyszerűen mérhető – próbáljanak most szállodai szobát, vacsorázóhelyet, taxit foglalni a budapesti Nagydíj idejére.