A nagymányoki Heimatmuseum lett idén az év tájháza

A ház beosztása, a tiszta szoba, a konyha, a lakószoba minden látogatót ismerős érzéssel tölthet el, a tornácot azonban gangnak, a befőttet dunsztosnak hívják, a tálat pedig siszlnek nevezik a főképp a múlt század 20-30-as éveinek sváb kultúráját bemutató nagymányoki Heimatmuseumban, amely a Magyarországi Tájházak Szövetsége pályázatán idén elnyerte az év tájháza címet.

A gondosan felújított, Vörösmarty utcai épületben ezerötszáz, a helyi svábság múltját idéző ruhát, használati tárgyat, bútort, iratot, fotót gyűjtöttek össze – mondta az MTI-Pressnek Stallenberger József, a házat működtető nagymányoki német nemzetiségi önkormányzat elnöke, aki idegenvezetőként is kalauzolja a vendégeket.

A látogatók az utcafronti tiszta szobában megismerhetik a nagymányoki katolikus svábságra jellemző fekete menyasszonyi viseletet, a festett viaszgyöngyökkel díszített esküvői koszorút, kézbe vehetik a családi eseményeket is őrző gót betűs imakönyvet és az egykor nagymányoki kedves nővéreknél tanult lány, Günther Krisztina kötelező betűhímzését 1913-ból. A konyhában a mai retrodivatból ismerős, de itt eredeti, német nyelvű falvédőket lehet kibetűzni, az egyik komódból pedig nemcsak több tucat sváb viselet, terítő kerül elő, hanem az innen elszármazott Nagymányoki (Guth) Gilbert atya (1914-1988) írásai, fordításai is. A ferences rendi szerzetes 2005-ben zsidómentő tevékenységért posztumusz megkapta a Jad Vasem Intézet Világ Igaza kitüntetését. A kamra az egérfogótól a fapapucsig vonultatja fel a hagyományos eszközök tárházát.

A tájház épületét 1997-ben egymillió forintért vásárolta meg a nemzetiségi önkormányzat, de a hagyományőrzés Nagymányokon már 1976-ban elkezdődött a nevében bányásztradíciókra utaló Glück auf! (Szerencse fel!) Egyesület gyűjtő munkájával – idézte fel Stallenberger József, aki családi emlékeivel is hozzájárult a tájház kollekciójához.

Mint aláhúzta, a becslés szerint ma is 40-50 százalékban sváb rokonsággal, kötődéssel rendelkező, két és fél ezer fős Tolna megyei városban az 1960-as években természetesen volt a német szó használata a családban – ő is elsőként németül tanult meg -, sőt az utcán is, egy évtizeddel később azonban természetes folyamat eredményeként visszaszorult a svábok anyanyelve. Ma pedig a középkorúak nemzedéke az utolsó, amely a szívén tudja viselni a hagyományok őrzését – vélte az 1959-ben született önkormányzati vezető.

Az egykor a település szélén állt házról annyit tudni, hogy az 1880-as években a közeli Cikóról ide települt Stenger József építette, aki valószínűleg mesterember lehetett. A több mint tíz évig tartó felújítás számlája meghaladta a tízmillió forintot, a város támogatása, helyi cégek segítsége, németországi adományok és pályázati források járultak hozzá a ház elkészüléséhez. A tetemes, a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum segítségével leltározott állományt felhalmozó múzeum végül 2008-ban kapott működési engedélyt.

A Heimatmuseumot évente 400-500 vendég keresi fel, de volt olyan év, amikor közel ezren – és nem feltétlenül a németséghez kötődők – voltak kíváncsiak a sváb múltra.

– A látogatók azért szerettek itt lenni, mert bármit megnézhetnek, az iratoktól kezdve a ruhákig mindent szívesen kicsomagolunk nekik – jegyezte meg a nemzetiségi önkormányzat vezetője. – Attól önmagában nem lesz „élő” a tájház, hogy van egy kiállítás. A lényeg, hogy mindig legyen program. Ha kérik, divatbemutatót tartunk, a hagyományőrző egyesület fiataljai felöltik a régi ruhákat, a helyi borbarát kör borait kínálják, nagymányoki asszonyok rétest sütnek.

Az épülethez csatlakozó, 1927-ben épült présházban kézműves foglalkozásokon fonást, szövést, csuhéfonást tanítanak. Játszott itt már a bautzeni fúvós zenekar, és a múzeumok éjszakáján is több százan fordultak meg a tájházban.

A tájházszövetség az év tájháza cím odaítélésénél a múzeumi anyag rendszerezésén túl ezt is figyelembe veszi. A bírálók 21 szempont alapján pontoznak, az enteriőr hitelessége, a kiállítás szakmai színvonala, a tisztaság és a rend mellett értékelik az első benyomást, a vendégek fogadását és a tájháznak a helyi közösség életében betöltött szerepét is. Hegedűsné Majnár Márta, a szövetség ügyvezető elnöke elmondta, hogy a nagymányoki tájház többek közt a látogatók kulturált fogadásával, rendezvényekkel, múzeumpedagógiai foglalkozások szervezésével és időszaki kiállításokkal érdemelte ki a százezer forinttal járó elismerést.

A 2002-ben a tájházmozgalom népszerűsítésére alakult, több mint száz tájházat tömörítő szövetség korábban a balatonkenesei, csökmői, dunaharaszti, ócsai, bátai és a fertőhomoki tájháznak ítélte oda a címet. (MTI-Press, Tóth Ferenc)