A mátészalkai Túró Rudi gyárban jártunk

A Pöttyös Túró Rudi igazi magyar különlegesség, mely iránti rajongásunkat hiába próbáljuk körülírni egy külföldinek, egészen biztosan nem fogja megérteni, csak leginkább miután megkóstolta. De tudjuk-e rá a választ mi magunk, hogy miből, hogyan állítják elő? Miként indult és lett az évek során olyan, amilyennek ma ismerjük? Miben másabb és egyedibb a Pöttyös Túró Rudi gyár, mint a többi? A Pöttyös Túró Rudi egy napra megnyitotta mátészalkai üzemét, és választ adott a kérdésekre.

A Túró Rudi története közel 45 évre nyúlik vissza, amikor egy magyar tejipari szakemberekből álló csapat meglepő ötlettel áll elő. A társaság 1954-ben egy Moszkvai tanulmányúton szerzett tapasztalatok után közel 12 évvel kifejleszti a Túró Rudi elődjét, melyet először túró mignonnak neveznek el. A bevezető kampány és a termék későbbi neve Klein Sándor, a Budapesti Műszaki Egyetem egyik oktatójának ötletei alapján születik.

A nagyüzemi gyártás 1968-ban indul meg Erzsébetvárosban, később rövid ideig Nyíregyházán állítják elő. 1970. augusztus 20-tól Mátészalkára települ az üzem. Itt egy régi vasútállomás melletti túróüzembe került a gyártás, mely két helyiségből állt, a túró pedig egy 10 000 literes tartályban készült. A kezdetek-kezdetén 25-30 fő dolgozott egy hatcsöves adagológépen, 3 három műszakban. Az akkori Túró Rudi háromdekás volt és szemmértékre szeletelték.

„Rohamléptekben fejlődött a technológia, ugyanis a ’70-es évek közepén már naponta 36 000 Túró Rudit gyártották. A csomagológépek automatizációjának köszönhetően a ’90-es évek elején naponta 300 000 darab készült. Az ezredforduló óta ugrásszerűen megnövekedett a gyártás.” – idézte fel a számokat Nyeste Dániel a Friesland Campina Zrt.marketing igazgatója.
A mátészalkai gyárban, mely összesen 240 embernek ad munkát, nemrégiben gyártották le az ötmilliárdadik Túró Rudit is.