A magyar vegyipar még mindig jobban teljesít, mint a legtöbb ágazat, de sűrűsödnek a felhők felette is

A vegyipar még mindig az egyik legkevésbé kockázatos ágazatok egyike Magyarországon, a fizetésképtelenségi mutatója sokkal jobb, mint a hazai átlag. Pedig a vegyipar is küzd a gazdaságban szinte minden területen tapasztalható problémákkal: a zsugorodó hazai piaccal, a mérséklődő nyereségességgel, a költségcsökkentési kényszerrel, a beruházások, az egyik oldalon a k+f kiadások visszafogásával, a másik oldalon a bizonytalan gazdálkodási, üzleti, szabályozói környezettel. A válságadók és több más új teher rontottak a helyzetén. Kárpáti Gábor, a Coface nemzetközi hitelbiztosító ügyvezető igazgatója szerint a formálódó új költségvetési megszorító intézkedések hatása pedig növeli majd a bizonytalanságokat ebben a viszonylag jól teljesítő ágazatban is.

A vegyipari cégek körében közel tizenöt százalékkal nőtt a fizetésképtelenségi eljárások száma az idei év első negyedében 2011 azonos időszakához képest, ami sokkal jobb, mint a 10 százalékponttal magasabb országos átlag – derül ki a Coface Hungary Hitelbiztosító elemzéséből. Ez már csak azért is jó eredmény, mert a vegyipar tipikusan az a szektor, amely a gazdaságnak szinte minden ágazatával szoros kapcsolatban áll. Így a fenti mutató azt is jelzi, hogy az elmúlt éveknek az ágazatot is sújtó csapásai ellenére a vegyipar tűrőképessége még mindig viszonylag jó. Ugyan a vegyipar egészében az eljárások száma alacsony, s az összes regisztrált eljárás alig fél százalékát teszik ki.

A Coface által vizsgált hazai cégek közül minden második magyar cég számít kimondottan vagy közepes mértékben kockázatos üzleti partnernek; a vegyipari tevékenységet végzők helyzete valamivel jobb, mint az országos átlag. A kockázati szinteket is kibontva – a Coface egy 10-es skálán osztályozza a cégeket, ahol az 1-es a legrosszabb, a 10-es a legjobb besorolást jelenti – az látszik, hogy az 1 és 5 közé eső besorolásokban a hazai vegyipari tevékenységet végzők kisebb arányban kaptak üzleti szempontból kockázatosabb besorolást a hitelbiztosítótól. Ha ezen belül az 1 és 3 értékek közötti, tehát a legrosszabb kockázati kategóriát vizsgáljuk, akkor látható, hogy ebbe a kategóriába sorolt vegyipari tevékenységet végzők aránya alacsonyabb az országos átlagnál. Nagy kockázatot jelent, hogy a cégek jelentős hányada a kockázatos és nem kockázatos besorolás határán, az ötös kategóriában áll – ezek bármilyen irányba történő elmozdulása jelentősen befolyásolhatja a cégek minősítését, ami növeli az idei évre vonatkozó várakozásokat övező bizonytalanságokat. Nagy és fontos kérdés, hogyan alakul az idén ezeknek a cégeknek a megítélése.

A vegyipar kiváló példája annak, hogy mit tesz az ilyen szolgáltatás egy-egy ágazattal. Ugyanis – a Coface által kutatott cégeket nézve – a vegyipariak felülreprezentáltak a 7-10-es kategóriákban. Ennek egyik oka, hogy az ágazat piaci szereplői nagy részében multinacionális tulajdon(rész) van, azaz: biztosítottak, s élnek a kockázatkezelés eszközével, aminek köszönhetően mind békeidőben, mind válságos periódusokban képesek eredményesebben kivédeni a nemfizetésből eredő veszteségeket – állítja Kárpáti. A követelésbiztosítás, a hitelminősítés és a folyamatos monitorozás miatt stabil és jól fizető vevőkörrel rendelkeznek. Ez kihat a szállítói láncban található összes partnerre is, hiszen egy-egy dominó eldőlését képesek semlegesíteni, s a fizetésképtelenséget egy-egy cégre korlátozni – vázolja az ügyvezető a tovagyűrűző hatásokat. Reményt adhat az ötös kategóriában lévőknek, hogy akár hitelbiztosítással el tudják kerülni a nemfizetésből eredő károkat – hívja fel a figyelmet Kárpáti Gábor. Az ágazat ilyen szolgáltatásokat igénybe vevő szereplői ki tudták küszöbölni a partner nem fizetésének negatív hatásait, s a kínált eszközöknek köszönhetően el tudták érni, hogy akár régi, akár újabb vevőik váratlan nem fizetése ne rombolja likviditásukat, az így megtakarított forrásokat pedig üzletfejlesztésre fordíthatták.

A vegyipar teljesítménye annak tükrében különösképpen értékelendő, hogy az iparág igen nehéz időszakon jutott túl: nem csak azért, mert szinte minden egyéb partnerszektora komolyan megsínylette a recessziót, majd a stagnálást, illetve a nagyon lassú növekedést, ami meg is látszik az ágazat megrendelésein. A szektor jó része alapanyag-importőr, s így nagy az árfolyam-kitettségük. Fokozta a bajokat, hogy az ide tartozó több iparágat a válság kitörése előtt extraadókkal terhelték – a petrolkémiai cégek egy részét sújtotta és sújtja még mindig ez az intézkedés, a gyógyszeriparra pedig már a válságot megelőzően, 2007-ben extraadót terheltek, ami fennmaradt a krízis éveiben is. Ráadásul ma már nem vonhatják le a k+f ráfordításokat a válságadóból. Ez utóbbi ágazatot az is sújtja, hogy folyamatosan mérséklődik a gyógyszertámogatás, ami mérsékli a fizetőképes keresletet és ezzel a forgalmat, a bevételeket.

S a jövő sem látszik túlságosan fényesnek. „Még az átlagnál jobban tejesítő vegyipar, s az azon belül is az egyik legsikeresebb hazai iparág, a gyógyszeripar helyzetét és egyben megítélését is elbizonytalaníthatják azok a megszorító intézkedések, amelyek a második Széll Kálmán Tervből és a konvergencia programban megfogalmazottakból következnek” – vetíti előre a közeljövőt Kárpáti Gábor, utalva arra, hogy ez rárakódik a cégek működésének egyik legnagyobb akadályát jelentő bizonytalansági kockázatra, ami továbbra is jellemzi a reálgazdaságot. Ezek az intézkedések tulajdonképpen kétélű fegyvert jelentenek: makrogazdasági szinten valóban a bizalom visszaszerzésének a célját szolgálják, s általában a gazdaság iránti bizalom terén pozitívan is hatnak. Ám mikroszintre lebontva az amúgy is nehéz helyzeten tovább ronthatnak – állítja a Coface ügyvezető igazgatója. Példaként említi a gyógyszer-támogatási rendszer további szigorítását, amelynek negatív hatásai végiggyűrűznek a gyógyszerágazati szereplőin, kezdve a patikáktól, a nagykereskedőkőn át, egészen a gyártókig. Pedig a helyzet már romlott, a Coface maga is érzékeli, hogy a kisebb szereplők bajba kerültek-kerülnek: Kárpáti elmondása szerint mind többen fordulnak hozzájuk követelésbehajtási megbízással.

Így látja egy piaci szereplő

„A gyártói kapacitások leépítése is tapasztalható a vegyipari ágazatban, mégpedig mind a külföldi, mind a hazai tulajdonú cégek esetében; ám miközben a külföldi cégek számára opciót jelent a túlélésre az, hogy külföldre – akár Szlovákiába – telepítik át a termelést, addig sok magyar tulajdonú, elsősorban a kis- és középvállalat, köztük beszállítók is kénytelenek feladni, de legalábbis már annak határára értek.” Így látja a vegyipari ágazat helyzetét egy olyan cég vezetője, amely disztribútorként rálátással rendelkezik mind a kül-, mind a belkereskedelemre, s így közvetetten a gazdaság több, a vegyiparhoz szorosan kapcsolódó ágazat helyzetére is. Miskucza Oktávián, a HSH-Chemie Kereskedelmi Szolgáltató Kft. ügyvezetője szerint ma három fő területen a legkomolyabbak a problémák a magyar iparban, beleértve a vegyipart is. Egyrészt óriási a forráshiány, nagyon nehéz a cégeknek hitelhez jutniuk. A bankok ugyanis egyrészt a jól teljesítő, megbízható adósokra szinte tukmálnák a kölcsönt, ám egyébként még a korábbinál is óvatosabbá váltak, s nagyon visszafogják a hitelezést. Ennek következtében azok a cégek is kénytelenek lehúzni a rolót, amelyek hitelből tudnának előrejutni. Ezzel is összefügg a másik, az ágazatot is komolyan sújtó probléma, a lánctartozás, ami az utóbbi időben még a korábbinál is komolyabbá vált. Ma már szinte minden cég csúszik a fizetési határidőkkel, még a korábban időre fizető, s megbízható partnerként számon tartottak is. Megerősödött emiatt is a szállítói fizetés szerepe, például a HSH-Chemie is sokszor kap olyan visszajelzést a fizetési reklamációra, hogy a vevője is megvárja, míg az ő vásárlója kiegyenlíti a számlát, s csak azután fizet. Sajnálatos módon ma már a késedelmes fizetés az államot is jellemzi, beleértve az önkormányzatokat, ami például az útjelző festékgyártókat érzékenyen érinti. A vegyiparban is egyre gyengül a műszaki színvonal, s a pénzszűkével magyarázható az is, hogy a kutatás-fejlesztés mind gyakrabban a minél olcsóbb előállítású technológia kimunkálását célozza, még azon az áron is, hogy a műszaki tartalom gyengül. Ugyanis így igyekeznek a visszaeső keresletet valamelyest ellensúlyozni az ágazat szereplői. Ez az exportőröket kisebb mértékben sújtja. Bár a jelenlegi nehéz helyzetnek nem ez az egyedüli oka, szerepet játszik benne a különadók terhe, illetve a k+f költségek különadóból történő levonását érintő, a cégek számára negatív irányú változás is, például a gyógyszeriparban.

Mindebből az is következik, hogy a piaci szereplőknek fel kell készülniük a növekvő kockázatok kezelésére a vegyipari cégek esetében is. Komoly figyelmet kell fordítaniuk a cégeknek arra, hogy meg tudják előzni a partnerek hibájából eredő fizetési problémákat – tanácsolja Kárpáti Gábor.