A kiskereskedelmi adó és ami mögötte van

Célszerű a szolgáltatások körét, az árképzés szabályait szabályzatban meghatározni

Vendégszerző:
Mekler Anita
cégtárs
Adó- és jogi tanácsadási
üzletág
PwC Magyarország

Vendégszerző:
Dr. Szűcs László
ügyvéd, irodai tag
Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda
PwC Legal

Az adó mértéke sávosan került meghatározásra, ennek megfelelően az adóalap 500 millió forintot meg nem haladó része után 0%, az adóalap 500 milliót meghaladó, de 30 milliárdot meg nem haladó része után 0,15%, az adóalap 30 milliárdot meghaladó, de 100 milliárdot meg nem haladó része után 1% és az adóalap 100 milliárdot meghaladó része után 4,1%.

A kiskereskedelemi adót nem csupán a belföldi kiskereskedelmi vállalkozásoknak, hanem azoknak a külföldi személyeknek, illetve kiskereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozásoknak is meg kell fizetniük, akik Magyarország területén közvetlenül, vagyis nem fióktelepen keresztül értékesítik a fogyasztónak a terméket. Ennek megfelelően a Magyarország területére csomagküldéssel, vagy internetes kereskedelmi tevékenységgel szolgáltatást végző vállalkozások is alanyaivá válnak a kiskereskedelmi adónak.

Alap a nettó, két korrekcióval

A kiskereskedelmi adó alapja egyrészről a kiskereskedelmi tevékenységből származó nettó árbevétel. A nettó árbevétel fogalma jól körülhatárolható, számos jogszabály foglalkozik a nettó árbevétel fogalmával (számviteli törvény, helyi adókról szóló törvény, személyi jövedelemadóról szóló törvény stb.).

Másrészről azonban a nettó árbevételt korrigálni kell, azaz hozzá kell adni két egyéb „forrást”: az egyik az adóalany (kiskereskedelmi cég) által nyújtott szolgáltatásból származó árbevétel, a másik pedig a beszállító által az adóalanynak nyújtott (ár)engedmény. Ez utóbbi még akkor is „bevétel”, ha a kiskereskedelmi vállalkozás az árengedmény mértékét továbbadja, azaz az olcsóbban beszerzett árut még olcsóbban adja tovább a fogyasztók részére, ezzel gyakorlatilag veszteséget realizálva az adott terméken.

Ez utóbbi két korrekciós tétel a gyakorlatban számos értelmezési kérdést vet fel:

A kiskereskedelmi cégek nem csupán a fogyasztó felé értékesítenek termékeket, hanem saját beszállítójuk felé is nyújtanak szolgáltatásokat. A szolgáltatásnyújtás feltételeinek alapja egy keretmegállapodás, amely általános jelleggel, hosszú távon szabályozza a beszerzés, szolgáltatásnyújtás, elszámolás szabályait. A hosszú távú megállapodások azonban sem az egyedi szolgáltatásokat, sem pedig az alkalmazott árakat nem nevesítik.

A keretszerződés mellett ugyanis folyamatosan egyedi, rövid távú megállapodások születnek. E megállapodások rögzítik, hogy a beszállító cég által forgalmazott termékek milyen mennyiségi, minőségi kondíciók mellett kerülnek értékesítésre, továbbá, hogy a kiskereskedelmi cég milyen szolgáltatásokat nyújt a beszállító részére. Az egyedi megállapodásokban szabályozott termékek, azok értékesítési kondíciói, továbbá a nyújtott szolgáltatások folyamatosan változnak, és ez a változás egyre gyorsabbá vált az elmúlt években. Ebből eredően már nem beszélhetünk az árengedmény viszonyítási alapjául szolgáló piaci árról sem, hiszen a gazdasági környezet folyamatos és egyre gyorsuló változása következtében az árak is szinte heti szinten változnak.

Árengedmény vagy inkább ármozgás?

Ennek a körülménynek a megfelelő alkalmazása azért nagyon fontos, mert az adóalap meghatározásakor figyelembe kell venni az árengedményt is. Az árengedmény mértéke esetenként kifejezetten nevesítésre kerülhet, azonban az esetek többségében az ármozgások mögött összetett alkufolyamatok állnak. Egy adott termék vételárát a kereskedő, illetve annak beszállítója az összes körülmény alapos mérlegelését követően egy kompromisszum következtében állapítja meg, ennek megfelelően a vételár mozgása valójában nem árkedvezmény, hanem a felek alkufolyamatának következménye.

Ha megnézzük a 2022-es gazdasági folya­matokat, úgy megállapítható, hogy az ellátási láncban bekövetkezett kihívások miatt, úgymint például: nyersanyagárak, a szállítási feltételek, a vásárlói erő és a keresleti mutatók drasztikus változása következtében a beszállítók egy adott piacon nem alkalmaznak egységes árakat. Sokkal jellemzőbb, hogy a különböző piaci szereplők részére az éppen aktuális kereskedelmi háttérkondíciók, továbbá az adott kereskedelmi cég körülményeire tekintettel határozzák meg az adott termékhez kapcsolódó árakat.

Szolgáltatások és ellenértékük

Szintén komplex elemzést kíván a beszállító részére nyújtott szolgáltatások, illetve az értük fizetendő ellenérték meghatározása. A kiskereskedelmi cégek az értékesítés ösztönzése, illetve egyéb, az értékesítéshez kapcsolódó körülmények javítása érdekében folyamatos szolgáltatásokat biztosítanak a beszállítóik részére. A szolgáltatások egy része a szerződések teljesítéséhez, egy másik része a termékpromócióhoz kapcsolódik. Ez utóbbi – a rendkívül dinamikusan fejlődő e-marketing következtében – szinte havi szinten változik.

A szolgáltatásokról, így különösen azok kivezetéséről vagy új szolgáltatások bevezetéséről, a szolgáltatásokért fizetendő ellenértékről a felek rendszeresen, éves, féléves vagy negyedéves időtávra egyeztetnek. A szolgáltatások típusát, továbbá ellenértékét befolyásolja, hogy élelmiszeres vagy nem élelmiszeres beszállítók részére történik-e a szolgáltatás nyújtása, azonban azt is figyelembe kell venni, hogy egyes szolgáltatásokat – jogszabályi tiltás miatt – egyes beszállítóknak nem lehet ellenérték fejében nyújtani. Ebből viszont az is következik, hogy a szolgáltatások esetén sem beszélhetünk egységes árazásról, sőt még az is gyakran előfordul, hogy míg egyes beszállítók részére a szolgáltatások „ingyenesen járnak”, addig más beszállítóknak az adott szolgáltatásért külön ellenértéket kell fizetni.

Esetenként annak a meghatározása sem egyértelmű, hogy mi minősül a beszállító részére nyújtott szolgáltatásnak. A beszállító és a kiskereskedelmi cég, illetve azok alvállalkozói a teljesítés körében ugyanis együttműködésre kötelesek. Az együttműködési kötelezettség körében viszont a kiskereskedelmi cég nyújthat olyan szolgáltatást a beszállítóinak, illetve azok alvállalkozójának, amelyet egyrészről az egyedi megállapodás nem nevesít, másrészről amelyet más kiskereskedelmi cégnél ugyanazon beszállító csak külön (megrendelt) szolgáltatásként, ellenérték fejében kap meg.

Szabályozni, dokumentálni!

Az árképzések, illetve szolgáltatásnyújtások rendszere tehát bonyolult és szinte minden cégnél egyedi. Ennek a rendszernek a részletes ismerete és megértése nem várható el az ellenőrzést végző szervektől. Közös érdek, hogy az ellenőrzések során egységes értelmezések szülessenek, ezért célszerű a szolgáltatások körét, az árképzés szabályait szabályzatban meghatározni, az alkufolyamatot dokumentálni. Emellett, ha az árképzés, illetve a szolgáltatások bármely eleme változik, úgy fontos arra a gyakran feltett kérdésre felkészülni, hogy az adott módosítást mi indokolta, mi volt a kereskedő és a beszállító vállalkozások célja a módosított árral, illetve egyes szolgáltatáshoz kapcsolódó módosított feltételekkel.

Ajánlott továbbá a kiskereskedelmi cégeknek egy olyan belső szabályzatot készíteni, amely összefoglalja a beszállítókkal folytatott áralku legfontosabb alapelveit, egyértelműen definiálja, hogy meddig tart az áralku, és hol kezdődik az árkedvezmény, továbbá amennyiben a kiskereskedő vállalkozás a beszállító részére szolgáltatásokat nyújt, úgy arról is célszerű rendelkezni, hogy a szolgáltatások ellenértéke, kivezetése vagy más szolgáltatásokkal történő helyettesítése mely gazdasági indokok alapján történt.

Ezen kérdéseket azért is fontos mielőbb tisztázni, mert a 2023-ra, illetve annak meghatározott részére vonatkozó szolgáltatáscsomagokat, illetve azok háttérkondícióit a kiskereskedelmi cégek az elkövetkező hetekben fogják letárgyalni beszállítóikkal. Feltételezhető azonban, hogy 2023-ban ezen kondíciós megállapodásokat majd több alkalommal felül kell vizsgálni, és az aktuális piaci folyamatoknak megfelelően módosítani kell. //