A magyar gazdaság 2011-ben az EU átlagánál 1 százalékponttal gyorsabban fejlődik

A GKI Gazdaságkutató Zrt. előrejelzése szerint a német kereslet idén már kissé lassuló bővülése mellett növekedésnek indul a belföldi kereslet is. A külső egyensúly tovább javul, a GDP-növekedés gyorsul. A magyar gazdaság megítélése, a pénzügyi folyamatok alakulása szempontjából azonban az lesz a döntő, hogy mennyire hiteles strukturális változásokat indít be a kormány a 3% alatti államháztartási hiány középtávú fenntarthatósága céljából.

A magyar gazdaság 2011-ben az EU átlagánál mintegy 1 százalékponttal gyorsabban fejlődik, de a régióban csak Szlovénia és Románia növekedési üteme lesz kisebb a magyarnál. A feldolgozó-ipar exportorientáltsága fennmarad, de a kivitel bővülése – a német gazdaság lassulása, számos EU-tagállam belföldi keresletet fékező költségvetési kiigazítása következtében – kissé lassul, miközben a belföldi értékesítés lassan emelkedni kezd. Az építőipar visszaesése véget ér, de érdemi növekedés idén még nem várható.

Az infláció a decemberi 4,7%-ról januárra 4%-ra csökkent, de tartós további mérséklődés nem valószínű. A magas világpiaci energia-, nyersanyag- és élelmiszerárak, az önkormányzati választások előtt elhalasztott közszolgáltatási áremelések, az EU-támogatással épült közművek megtérülési követelménye ugyanis tartós inflációs nyomást jelent. A GKI felmérése szerint a cégek áremelési szándéka is erősödik. A kormány ugyan adminisztratív eszközökkel igyekszik akadályozni az áremelést, de a különféle válságadóknak, az egészséges életmód zászlaja alatt tervezett adóemeléseknek inflációs hatása van. Mindezek alapján 2011-ben éves átlagban kissé 4% feletti (az energia-, üzemanyag- és élelmiszerárak ennél nagyobb) áremelkedés várható.

A minimálbérek 6%-os, (78 ezer forintra történő) emelése önmagában alig növeli a nettó keresetet, vagyis e körben mintegy 3 százalékkal csökken a reálkereset. A reálkeresetek 2011-ben nagy szóródás mellett összességében 2,5 százalékkal emelkednek. A reáljövedelem esetében is ezt megközelítő emelkedés valószínű, mivel a nyugdíjak reálértékének stagnálását, az egyéb társadalmi juttatások csökkenését csaknem ellentételez a magán-nyugdíjpénztárak reálhozamának kifizetése. Mivel elsősorban a magas jövedelműek pozíciója javul – akik főleg megtakarításaikat növelik -, a lakosság vásárolt fogyasztása ennél kisebb mértékben, 2 százalék körül fog emelkedni. Ez – mivel nagyobb részt a magasabb jövedelműek személygépkocsi és tartós fogyasztási cikk keresleteként fog megjelenni – inkább az importot, mint a belföldi termelést fogja serkenteni. Ezért az adóátrendezés nem eléggé (csak a többgyermekes családoknál) ösztönzi a hazai kínálat bővítését.

A belföldi kereslet bővülése következtében az export importnál kedvezőbb alakulása megfordul, s a behozatal a kivitelnél kissé gyorsabban bővül. A külkereskedelmi aktívum azonban alig csökken, s a jövedelemkiáramlásnak is határt szab a cégek válságadók miatt is romló profitabilitása. Ugyanakkor mindez visszafogja a profitok újra-befektetését, általában a fejlesztést, az itthoni befektetést. Az EU-transzferek emelkedése következtében a folyó fizetési és tőkemérleg aktívuma várhatóan kissé nő.

A pénzpiac arra vár, hogy a kormány végre strukturális átalakításokba kezdjen. A nemzetközi intézmények és befektetők által hitelesnek tekintett lépések esetén tartósulhat a jelenlegi, viszonylag erős forint, kamatcsökkentési ciklus is beindulhat, míg csalódottság esetén – főleg ha ez az EU intézmények reakcióiban és a hitelminősítők besorolásában is megmutatkozna – gyors, ellenirányú folyamat mehet végbe. Céljaiban üdvözölhető, de megvalósíthatóságát tekintve kétséges, „nem elég konkrét” program bejelentése esetén viszont tartósulhat a bizonytalanság. A forint árfolyama, a kockázati és adósság-finanszírozási felárak most attól függnek, hogy 9 hónapnyi „terhesség” után végre megszületik-e egy hihető, végrehajtható, ésszerű eszközöket használó többéves gazdaságpolitikai program.