GKI Gazdaságkutató Zrt.: mire számíthatunk 2015-ben?

A 2014. évi folyamatok a szeptemberben gondoltnál számszerűen kissé kedvezőbbnek (de valós tartalmukban nem eltérőnek), a 2015. éviek – főleg a növekvő világgazdasági és politikai kockázatokkal, illetve Magyarország romló nemzetközi megítélésével összefüggésben – viszont bizonytalanabbnak látszanak. A GKI 2014-re 3,2%-os, 2015-re 2%-os GDP-növekedést jelez előre.

A világgazdaság és ezen belül az EU idei növekedése valamivel alacsonyabb a vártnál, a gazdasági várakozások Európa-szerte kissé romlóak. Ugyanakkor az olajárak markáns csökkenése – amiben paradox módon az amerikai-orosz szembenállás fontos tényező – kedvező fejlemény, miközben a gázszállításokkal kapcsolatos bizonytalanság jelentős. Az EU-ban az előző évi stagnálás után 2014-ben 1,3%-os, 2015-ben 1,5%-os növekedés, az Euróövezetben enyhe recesszió után 0,8%, illetve 1,1%-os növekedés valószínű. Ez utóbbinál alig jobb, ráadásul lassuló a teljesítménye Németországnak (2014: 1,3%, 2015: 1,1%). A Fed befejezte a mennyiségi lazítást, de irányadó kamatlábának emelése 2015 közepe előtt nem várható. Az Európai Központi Bank irányadó hitelkamata mindössze 0,05%, ebben 2015-ben nem várható változás. Emellett az EKB a gazdaság élénkítését szolgáló mennyiségi lazításba kezdett, az Európai Bizottság beruházási tervet jelentett be (de ennek konkrét megvalósulása még bizonytalan). Miközben az EU-ban a gazdasági várakozások az elmúlt fél évben jellemzően enyhén romlóak voltak, Magyarországon – feltehetőleg a választási évtől sem függetlenül – sokéves csúcsuk körül ingadoztak. Novemberben az októberi, igen magas értékéhez képest kissé csökkent a GKI-Erste konjunktúra-index, az üzleti várakozások nem változtak, a fogyasztóiak viszont rosszabbak lettek.

A 2015. évi költségvetés jól tükrözi a kormány gazdaságpolitikáját, melynek meghatározó eleme az államháztartási hiány mindenáron való leszorítása a túlzottdeficit-eljárás újraindulásának elkerülése, s ezzel az EU-támogatásokhoz való hozzáférés érdekében. Az ennek elérése érdekében alkalmazott eszközrendszer egyúttal azt is jelzi, hogy e cél mindenekelőtt a hatalmi szempontokkal (például tulajdon-átrendezés) összefüggésben értelmezhető. Az adópolitika nemzetközileg egyedülálló módon a személyi jövedelemadózásban egykulcsos módszert alkalmaz, miközben a vállalati szférában nemcsak az ágazatok között tesz különbséget, de azon belül is mindinkább progresszív adókulcsokat használ (pl. napicikk-kereskedelem, dohány- vagy reklámpiac). Ez súlyosan piactorzító és tisztességtelen versenyt okoz. A kiadási oldalon hiányzik a nagy rendszerek szakmailag megalapozott átalakítása, a kiadáscsökkentés így megszorításként és nem átalakításként hat, súlyos károkat okozva például az oktatásban vagy az egészségügyben.

2015-ben a 2014. évihez hasonló bruttó béremelkedés várható azzal, hogy a minimálbér feltehetőleg az 1,8%-ra prognosztizált kormányzati inflációhoz közeli mértékben (legfeljebb 2%-kal, vagyis az idei 3,6%-nál sokkal kevésbé) emelkedik, miközben az infláció a GKI szerint 0-ról 2%-ra nő. Így a reálkereset és a reáljövedelem szinte stagnál (1 illetve 0,5%-kal emelkedik). A fogyasztás ennél gyorsabban, az ideihez hasonló ütemben, 1-1,5%-kal bővül. Ebben szerepe van a devizahitelesek tehercsökkentésének. A lakosság nettó hitel-visszafizető marad.

Az állóeszköz-felhalmozáson belül sem az állami, sem az üzleti szférában nem várható bővülés. Így a 2014. évi 13%-os emelkedés után 2015-ben stagnálás várható. Az EU-ból származó támogatások beáramlása 2015-ben már várhatóan csökken. Nagy a kockázata annak, hogy a kormányzat jelentős erőfeszítései ellenére az EU-támogatások 5-8%-a, mintegy 400-800 milliárd forint bennragad a rendszerben. Az MNB az alacsony alapkamattal, a növekedési hitelprogrammal és egy, főleg a befagyott kereskedelmi ingatlanok kivásárlására alapított eszközkezelővel („rossz bank”) igyekszik serkenteni a gazdaságot. A belföldi piaci kereslet lanyhasága, a befektetési környezet bizonytalansága – ezen belül az állami beavatkozások, piac-átrendezések, államosítások és egyedi jellegű sávos adóztatások mind kiterjedtebbé válása – a fejlesztések banki szempontból is gyakran kérdéses megtérülése, továbbá a bankrendszer kivéreztetése miatt azonban az általános beruházási és hitelezési hajlandóság szerény. A külföldi tőke kiáramlóban van az országból, a jogbiztonság hiánya miatt a hazai tőke jelentős része is kivár.

A 2014 II. negyedévi magyar növekedési csúcs után a III. negyedévben megkezdődött a GKI által prognosztizált fékeződés. A növekedés hajtóerőinek – az európai konjunktúra javulása, az EU-támogatású fejlesztések felpörgetése, a rezsicsökkentés vásárlóerőt növelő hatása – dinamizáló hatása már kimerülőben van. Ráadásul a nemzetközi politikai és gazdasági bizonytalanság fokozódik, miközben az államosító, piac-ellenes és korrupciógyanús gazdaságpolitika miatt Magyarország külföldi megítélése tovább romlik. A 2014. évi 3,2% után 2015-ben várható 2%-os magyar GDP-dinamika még magasabb az EU 1,5%-os átlagánál, de míg az EU-ban ez szerény gyorsulás, nálunk lassulás következménye. Ez az ellentétes tendencia 2016-ra már az olló fordított nyílásához, a 2%-os EU-növekedéstől elmaradó, 1,7%-os magyar növekedéshez vezethet.

2015-ben a bel- és külföldi kereslet lanyhulása következtében szinte minden ágazat dinamikája lassul, de visszaesésre csak a pénzügyi ágazatban kell számítani, az ingatlanszektorban pedig már minimális bővülés várható. A leggyorsabban az ipar fejlődik, az építőipar növekedési üteme nagyot zuhan, de így is átlag feletti lesz. A kiskereskedelemben a kormányzati szabályozás durván beavatkozik a piaci folyamatokba, de ez – a szándékolttal ellentétesen – várhatóan nem rendezi át lényegesen a piac szerkezetét, miközben rontja az egész ágazat színvonalát, s áremeléseket okoz. A magyar kivitel idén kissé gyorsult, de négy év után először az import volumenének bővülése meghaladja az exportét. Jövőre a bizonytalan európai konjunktúra és az autóipari beruházások termelésre gyakorolt hatásának bázisban való megjelenése következtében az áru- és szolgáltatásexport valamint az import volumene is lassul, de az utóbbi erőteljesebben. A magyar gazdaságban 2014-2015-ben folytatódik a pénzügyi GDP és a hitelállomány évek óta tartó leépülése, a banki nyereség eltűnése, a szavatoló tőke kényszerű emelése. Az MKB és a BB állami tulajdonba kerülésével a magyar banki tulajdon aránya már jóval meghaladja az 50%-ot. Ennek azonban előnyei nem, csak kockázatai láthatók. Az állami tulajdonú bankrendszer nagy veszélye, hogy független kontroll híján a hitelezésben nagy szerepet kapnak a szubjektív szempontok, ami kockázatossá teszi működésüket, s gond esetén állami tőkepótlásra szorulnak. A „rossz bank” is alkalmat adhat az e hitelek fedezetéül szolgáló vagyontárgyak „speciális” céloknak megfelelő – például kiválasztott ügyfeleknek való értékesítéssel történő – hasznosítására.

2014-ben látványosan, 5%-kal emelkedik a foglalkoztatás és éves átlagban 10,2%-ról 7,8% körülire csökken a munkanélküliség. Ez azonban félrevezető. A valódi – itthon dolgozó, nem közmunkás – munkavállalók számának növekedése lényegesen kisebb a statisztikailag kimutatottnál. 2015-ben legfeljebb 1%-os foglalkoztatás-bővülés és 7,5%-os munkanélküliség várható, részben a közmunka további kiterjesztése, a szociális segély szinte megszüntetése következtében.

A GKI előrejelzése szerint 2014-ben és 2015-ben is – ha nem is pontosan a költségvetési törvény által előírt folyamatok révén –, de teljesülni fog a tervezett 3% alatti illetve 2,4%-os GDP-arányos államháztartási hiány, sőt az EU és a pénzügyi befektetők által esetleg megkövetelt, a most előirányzottnál is kisebb jövő évi deficit is valószínűleg elérhető évközi intézkedésekkel. 2015-ben az államháztartás elsődleges bevételei (pl. áfa) mintegy 200 milliárd forinttal lehetnek kisebbek az előirányzatnál (beleértve az üzemanyagár-csökkenés okozta kiesést is). Tisztázatlan az állami vagyonbevételeknél várt 169 milliárd forint forrása. A bevételi oldal bizonytalansága tehát mintegy 370 milliárd forint. Ugyanakkor a költségvetési kiadások között sajnálatos megtakarítás is várható az uniós támogatások előirányzottnál kisebb lehívhatósága, s ezzel kisebb önrész-igénye miatt. Az államháztartás többi kiadási tétele viszont inkább alábecsült (például az egészségügyben vagy a közoktatásban). Valószínű, hogy néhány versenyjogi vagy korrupciógyanús kérdésben – például az aszfalt-ügyben – az EU visszakövetelheti a már folyósított támogatást, illetve büntetést is kiszabhat. A kiadási oldalon így összességében mintegy 20 milliárd forintos megtakarítás valószínű. Ez azt jelenti, hogy az államháztartás 877 milliárd forintra tervezett hiánya mellett még mintegy további 350 milliárd forintos (a GDP 1%-át kitevő) bizonytalanság érzékelhető, miközben az Országvédelmi Alapban csak 30 milliárd forint van. Végeredményben évközi korrekció nélkül, az Országvédelmi Alap befagyasztása esetén is pénzforgalmi szempontból a hiány kb. 1 százalékpontos túllépésének van reális kockázata. Ennek megakadályozásához évközi intézkedésekre lesz szükség, amelyek tovább fogják rontani a növekedés feltételeit. Nincs ok ugyanis annak feltételezésére, hogy az évközi kiigazítás eszközrendszere szakmailag megalapozottabb lesz, mint a költségvetésé.

Az EU idén már három értékelésében is jelezte: nincs rendben a magyar adósságpálya, ami a közelmúltban megújított szabályok mellett 3% alatti hiány esetén is a túlzottdeficit-eljárás újraindításához vezethet. Magyarország esetében három év átlagában évi 1 százalékpont körüli adósságráta-csökkenést, illetve a 2016-ig tartó átmeneti időszakban a strukturális hiány megfelelően alacsony szintjét (javulását) kellene elérni. (A szabály szerint Magyarországnak a túlzottdeficit-eljárás lezárását követő három évben, vagyis 2016-ig el kell érnie középtávú költségvetési célját, konkrétan az 1,7%-ban meghatározott strukturális hiányt.) Ennek ellenőrzése során az EU az egyenletes közeledést vizsgálja. Ezután válik élessé az un. egyhuszados szabály, vagyis minden évben egyhuszaddal csökkenteni kell a GDP-arányos államadósság 60% feletti részét, ami esetünkben kb. évi 1 százalékpontot jelent. Az államadósság csökkenését bemutató és a Költségvetési Tanács által elfogadott adatok 0,9 százalékpontos javulást prognosztizálnak 2015-re. Ez azonban a magyar adósságszabálynak, nem pedig az un. maastrichti adósságnak felel meg, vagyis a devizaadósságot a megelőző év végivel azonos árfolyamon veszik figyelembe. Mivel a GKI árfolyam-prognózisa 2015-re 12 forintos gyengüléssel 320 forint/euró, s az MNB számításai szerint minden 10 forint/euró gyengülés kb. 1,1 százalékponttal növeli az adósságrátát, a tényleges (a nemzetközi szervezetek által figyelt) adósságráta a költségvetési javaslatban foglaltak megvalósulása esetén valójában emelkedik. Emellett az EU november eleji, 2015-re szóló előrejelzése lényegében változatlan és igen magas, 2.8%-os strukturális deficitet jelez előre 2015-re, ami 1,2 százalékponttal haladja meg a kormány (1,6%-os) célját. Ezért a 2015 tavaszi EU előrejelzéskor könnyen napirendre kerülhet a túlzottdeficit-eljárás újranyitása, illetve ennek elkerülésére évközi intézkedésekre kerülhet sor.

Az államadósság csökkentéséhez most decemberben és jövőre is a kincstári tartalék átmeneti leépítésére és a forint jelentős erősödésére lenne szükség. Felettébb kétséges, hogy ez megismételhető. A helyzeten javíthat, ha a magán-nyugdíjpénztárak maradék, mintegy 200 milliárd forintos vagyonának államosítását – mely egyébként ismét a jövő felélését jelentő, a jogbiztonságot durván sértő lépés – legalább ezen összeg államadósság-csökkentésre fordítása követné. A másik a jegybank még fel nem használt, továbbá a devizahitelek kivezetésével összefüggő hatalmas árfolyam-nyereségének költségvetésbe fizetése, majd annak államadósság-csökkentésre fordítása lehetne. Ez – az előbbi eszközzel szemben – kifejezetten jogállami és piacgazdasági megoldás lenne.

A külső egyensúly masszívan aktív, de ennek mértéke 2015-ben csökken. Idén az áruforgalmi egyenleg romlását ellentételezni tudják a fejlesztési célú nettó EU-transzferek, jövőre viszont az utóbbiak érdemi, 4 milliárd euróról 2 milliárd euróra való csökkenését nem tudja pótolni a külkereskedelemi aktívum visszatérő bővülése. Magyarországon 2014-ben átmenetileg megszűnt az áremelkedés, noha a 2,1%-ra csökkent alapkamat és az éves átlagban mintegy 3,5%-kal gyengülő forint elvileg inflációs hatású. Ezt segítette a világszerte alacsony árdinamika, de meghatározó szerepe az ún. rezsicsökkentés fenntarthatatlan elemeinek van. Az év utolsó hónapjaiban – a különösen alacsony bázis miatt – némi áremelkedés kezdődik, ami a rezsicsökkentés kifutásával és az adóemelések hatására 2015 egészében is tart. Ugyanakkor a világpiaci energiaárak mérséklődése, sőt zuhanása közepette – bár az energiaszolgáltatók veszteségesek – csökken a kényszer a rezsicsökkentés hosszabb távon gyors korrekciójára, miközben az importárak is kedvezően alakulnak. Így 2015-ben 2% körüli áremelkedés várható. A jegybank a kamatszínvonal tartására törekszik, s ennek érdekében várhatóan elfogadja a forint éves átlagban akár 320 forintig való gyengülését.