A GKI Gazdaságkutató Zrt. előrejelzése 2011-2012-re

A kedvezőtlen növekedési kilátások kisebb részben a világgazdasági környezet romlásának, a vártnál kisebb II. negyedévi, s főleg nyári adatoknak, néhány ország fizetőképességével kapcsolatos bizonytalanságnak a következménye. Ugyanakkor meghatározó szerepe van a hazai gazdaságpolitikának, mivel az a II. negyedévi adatok szerint a korábban gondoltnál is jobban akadályozta a belföldi kereslet emelkedését, illetve lépéseivel megnövelte a kockázati felárakat. A csak a magas jövedelműek körében javuló reálbér nem növelte a fogyasztást, a válságadók pedig a cégek folyó és beruházási keresletét, illetve hitel-felvételi lehetőségét fogták vissza. A jelzálog-hitelesek illúziókba ringatása és a probléma folyamatos továbbgörgetése előbb csak tartósítani látszott a gondokat, majd a nempiaci árfolyamon történő hitel-visszafizetés ötlete a 2010 nyárihoz hasonló bizalmi válságot okoz a magyar gazdasággal kapcsolatban. A jogbizonytalanság és az előreláthatóság hiánya is közrejátszik abban, hogy az első negyedévben több működőtőke távozott az országból, mint amennyi bejött, illetve, hogy az üzleti szektor beruházási aktivitása – néhány nagy autóipari cég jellemzően évekkel korábban elindított akciói kivételével – szerény és romló.

A magyar gazdaság helyzete 2011-ben döntő pontokon rosszabb az előző évinél, ahol pedig jobb – a külső egyensúly javulásán kívül – ott ez is csak látszat. A gazdasági növekedés csak a jó időjárás okozta mezőgazdasági termés miatt gyorsul (a tavalyi 1,2%-ról 1,5%-ra). A munkaerőpiacon érdemi javulás nincs. Az államháztartás valós hiánya sokkal nagyobb a tavalyinál. (A strukturális, egyszeri tételeket nem tartalmazó hiány a 2009. évi 2%-ról 5%-ra emelkedik.) Az államadósság csak a magán-nyugdíjpénztárak államosítása és a devizatartalék mérséklése miatt csökken. A gazdaság fejlődésre és befektetésre kész része túladóztatott, a befektetési kedv és lehetőség romlott. A korábban felhalmozott makro-tartalékok egy részét a kormány elhasználta, a kisvállalkozások és a magánszemélyek jövedelemtartalékai kimerülőben vannak. Pénzpiaci megítélésünk 2011 nyarán újra romlani kezdett, majd 290 forinton is túlra gyengítő hatást keltett a devizahitelesek egyösszegű kedvezményes végtörlesztésének ötlete. Az éves euró-árfolyam 275 forint körül, de a következő hónapokban 280-290 forint körül alakul. Az MNB az alapkamat emelésére kényszerülhet, amely az év végére 6,5% lehet.

A világgazdaság kilátásai rosszabbak a korábbinál. Az EU összevont GDP-je a tavalyi 1,8% után 2011-ben 1,7%-kal, 2012-ben 1,6%-kal emelkedik, Németországban a 2010. évi 3,6%-os GDP-dinamika 2011-ben 2,3%-ra, 2012-ben 1,8%-ra mérséklődik. Egy rendezett görög csődeljárás valószínűsége meglehetősen nagy. Az euró dollárral szembeni árfolyama – többek között az amerikainál magasabb európai kamatlábszint miatt – a 2010. évi 1,32 dollárról 2011-ben 1,42, 2012-ben 1,45 dollárra emelkedik, jelentős rövid távú ingadozásokkal. A menekülő devizának tekintett svájci frank kiemelkedő mértékben erősödött a fő devizákkal szemben, de a svájci jegybank szeptemberben úgy döntött, hogy nem engedi devizáját az 1 euró = 1,20 svájci frank árfolyam alá erősödni. Az EU-ban az infláció idén elérheti a 3%-ot (a tavalyi 2,1% után), 2012-re azonban ismét 2,5% körülire való csökkenés várható a belső kereslet gyengülése és az olaj- és nyersanyagárak mérséklődése következtében.

A GKI-Erste konjunktúraindex immár fél éve, a Széll Kálmán Terv bejelentése óta romlik. Csökken foglalkoztatási hajlandóság, az áremelési szándék mindenhol visszafogott. A GKI fogyasztói bizalmi index értéke szeptemberre megközelítette a 2006 őszi, már igen alacsony szintet. A lakosság saját pénzügyi és az ország általános gazdasági helyzetét is lényegesen rosszabbnak tartja a korábbinál.

A kormány gazdaságpolitikáját a hatalmi, ideológiai és PR-szempontok uralják, a szakmai és társadalmi egyeztetés szinte teljesen hiányzik. E konfrontatív, „szabadságharcos” (nemzeti populista) megközelítés a gazdasági problémákat szinte kizárólag külső okokra, mindenekelőtt az euró válságára, Magyarország nemzetközi függésére vezeti vissza. Nem érzékeli, hogy az EU-ban – nagy konfliktusok árán – a válságkezelés kényszere következtében a közös fellépés és a szolidaritás erősödik, hogy egy esetleges újabb pénzügyi krízis körülményei között Magyarország ismét a nemzetközi szervezetek segítségére szorulhat. A gazdaságpolitika zsákutcába került. A kormánypártok kétharmados többsége a várt stabilizáló hatás helyett társadalmi és szakmai kontroll nélküli kiszámíthatatlanságot vitt a gazdasági döntéshozatalba. A GKI megítélése szerint a kormánynak újra kellene gondolnia az adócsökkentőnek nevezett, valójában adó-átrendező politikáját. Ennek adócsökkentő része – a társasági adó, a magas jövedelműek szja-terhének mérséklése – ugyanis sem fogyasztási, sem beruházási növekményt nem hozott, miközben az alacsony jövedelmű foglalkoztatottaknál az adójóváírás kivezetése, az üzleti szférában a különböző válság- és egyéb adók a kereslet, a foglalkoztatás és a beruházások csökkenéséhez vezettek. Ennek 2012-ben való folytatása – az eddig megismert elképzelések alapján – tankönyvi példa lesz: olyan egykulcsos jövedelemadó, amely valójában nem egykulcsos, nem javítja a foglalkoztatást, hanem rontja, nem egyszerű, hanem bonyolult, nem fehérít, hanem szürkít! A Széll Kálmán Terv fő célja, az államadósság elleni harc, eddig főleg retorikai fordulatot jelentett a gazdaságpolitikában. Az ismertté vált elgondolások az intézményi és működési reformok helyett túlzottan a szociális transzferek megkurtítására, a vállalati terhek növelésére koncentráltak, de ezek megvalósítása késedelmesen halad. Ezért is vált szükségessé újabb adóemelések bejelentése.

A gazdaságpolitikai lépések közül különösen káros hatásúak a piacgazdaság intézményrendszerét, a jogbiztonságot ért csapások, mivel ezek a gazdasági növekedés motorját, a magyar és külföldi szereplők befektetési hajlandóságát minimalizálják. E folyamat eddigi megkoronázását a devizahitelek kedvezményes végtörlesztésének szeptemberi meghirdetése jelentette, mely kormányzati hatalmi döntéssel írja felül a hitelfelvevők és a bankok magánjogi szerződéseit, hatalmas veszteséget okozva a bankoknak. Ez jogállamban tilos, a magyar államot be fogják perelni, s súlyos kártérítésre fogják kötelezni! Végeredményben a vagyonos és/vagy hitelképes családok, vagyis azok, akik valójában tudnák fizetni az adósságaikat és ezért nem jelentenek kockázatot a bankrendszernek, olcsón kimenekülhetnek a devizahitelből. A többi család helyzete viszont nehezebbé válik. Mindezért az állam durván megsérti a jogbiztonságot és a magyar állampolgárok adójából majd néhány év múlva kifizeti a kártérítést (a GDP 1-2%-át!). Eközben a bankok elvesztik a tőkéjük egy részét, hitelállományuk minősége romlik, a pénzügyi rendszer kockázatosabbá válik. A befektetők elfordulnak az országtól, a kockázati felárak emelkednek, a forint gyengül, drágább lesz a finanszírozás; csökken a devizatartalék, megnő egy forint elleni spekulációs támadás lehetősége. A terhek az egész társadalmat sújtják, az előny egy szűk körnél jelentkezik.

2012-ben a folyó áras GDP 2-2,5%-os növekedése várható. Az adó és járulékbevételek viszont mintegy 7%-kal emelkedhetnek a különböző bejelentett adóemelések és az szja-reform folytatása által kikényszerített, a GDP-nél jóval dinamikusabb bruttó bérnövekedés miatt. Így összességében az adóközpontosítás jövőre mintegy 1,5 százalékponttal emelkedik és lényegében visszaáll a 2010-es szintre. Nagyon kedvezőtlen, hogy döntően gazdaságpolitika hibák következtében a gazdaság és különösen a fogyasztás recesszióba fordul, ami beszűkíti a többletbevételek automatikus keletkezését. A különböző adónövelési és kiadáscsökkentési lépések együttesen mintegy 650-750 milliárd forinttal javíthatják jövőre az egyenleget. Ebből 528 milliárd forint szükséges a kieső magán-nyugdíjpénztári vagyonátadás, mintegy 100 milliárd forint az idei egyszeri intézkedések (áfa kintlévőség behajtása, beszerzési stop, stb.) pótlására. Így a 2,5%-os hiánycél eléréséhez szükséges közel 100 milliárd forintos egyenlegjavulásra már nem biztos, hogy marad forrás. Ráadásul az adók befolyásával és a kiadáscsökkentések megvalósulásával kapcsolatos kockázat is nagy. Mindezek alapján a GKI jelenleg 2,9%-os hiányt vár 2012-re. Jövőre az adóközpontosítás emelkedik, miközben a jövedelem-újraelosztás jelentősen mérséklődik (hiszen a GDP növekedése ellenére a kiadások nominálisan is csökkennek). A strukturális hiány több mint 1 százalékpontot javul, 4% alá kerül. Mindez egy igen erőteljesen restriktív költségvetést jelent.

Az államadósság a költségvetési folyamatokból adódóan 2012-ben tovább növekedne, ugyanakkor a nyugdíjpénztári vagyonból nyert állami vagyon értékesítése (és esetleg a forint év végi árfolyamának nem várt, de elképzelhető javulása) ellentétes hatású lehet. Ezért a GKI az ideihez hasonló, 74%-os adósságrátát valószínűsít.

A külső egyensúly a belföldi kereslet csökkenése és a Mercedes beinduló exportja következtében 2012-ben is kedvezően alakul. A külső finanszírozási képesség azonban a 2011. évi 4,2 milliárd euróról 4 milliárdra csökken, mivel a jövedelem-kiáramlás emelkedik, az EU-támogatás pedig a gyenge magyar abszorpciós képesség miatt csak kissé növekszik. A kiáramló működőtőke nagyobb lehet a beáramlónál. Ezt részben az új befektetések elmaradása, a tulajdonosi és hasonló jellegű hitelek csökkenése, valamint a magyar befektetők külföld felé fordulása alapján feltételezhető

A kormány 2012-re az szja-reform folytatását irányozza elő. A jelenlegi (78 ezer forintos) minimálbért nettó értékének szinten tartásához több mint 92 ezer forintra (csaknem 20%-kal) kellene emelni. Ez a vállalatok terheinek drasztikus emelkedését jelentené. Ahhoz, hogy az adóváltozások következtében senkinek se csökkenjen a nettó jövedelme, átlagosan közel 7%-os bruttó béremelésre volna szükség, míg a reálszinten tartásához kb. 11%-osra. Nyilvánvaló, hogy ezt a cégek jelentős része nem tudja és nem fogja megvalósítani (vagy ha látszólag igen, akkor foglalkoztatást csökkent és/vagy szürkít). A GKI a számos bizonytalansági tényezőre tekintettel – a bruttó keresetek évi 5%-os emelkedése mellett – a reálkeresetek átlagosan 1,5%-os csökkenésére számít. A bruttó 140-150 ezer Ft alatt keresők – mivel esetükben valószínűtlen, hogy teljes mértékben megvalósul a kereseti szintektől függően 7-19%-os bruttó keresetnövekedés – nettó bércsökkenést vagy reálbér-csökkenést lesznek kénytelenek elszenvedni. A nyugdíjak reálértéke a törvényi előírásoknak megfelelően nem változik. A családi támogatások szabályai várhatóan szigorodnak. A reáljövedelem várhatóan 2,5%-kal csökken. A megtakarítások alakulása a devizahitelek kedvezményes végtörlesztésének szabályozása, illetve annak fogadtatása függvényében nagyon bizonytalan, de az óvatos fogyasztói magatartás fennmaradása, a likvid tőkék megmozdulása biztosra vehető. A fogyasztás 3% körüli visszaesése valószínű.