A főbűnös műanyag csomagolóanyagok – a szakma nézőpontjából

Nagy Miklós
főtitkár
CSAOSZ

A műanyagok térnyerésével soha nem látott műszaki, termelési, anyag- és energiahatékonysági fejlődés következett be az élet valamennyi területén, a háztartástól, a közlekedésen át az egészségügyig, de folytathatnánk a sort a végtelenségig.

Hasonló fejlődés ment végbe a csomagolástechnika terén is, a műanyagok testre szabható jellemzőinek mérnöki úton végezhető meghatározása új, takarékos eljárások kidolgozását eredményezte, amelyek az áruvédelem, az élelmiszer-veszteség és az élelmiszer-biztonság ugrásszerű fejlődéséhez vezettek.

Könnyen belátható, hogy bármely termék előállításának teljes láncolatában bekövetkező környezetterhelés sokszorosan meghaladja a csomagolás létrehozásáét. Ebből egyenesen következik, hogy a csomagolás védelmi funkcióinak kiterjesztése a termékveszteség mérséklésével a környezet védelmét szolgálja.

Álljon itt ennek az állításnak néhány bizonyító erejű példája.

Kenyér műanyag tasakos csomagolása esetén a vizsgálatok azt mutatják, hogy a teljes környezetterhelés 94-96%-a ered a termékelőállításból, és csupán 4-6%-a a csomagolásból és a csomagolási hulladék kezeléséből.

Brokkoli esetében a tömegveszteség (kiszáradás) a termék romlását eredményezi. A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a nedvességvesztés szempontjából szinte érdektelen a hűtőszekrényben való tárolás, egyedül az számít, csomagolt-e a termék vagy sem. Az azonos idő alatt bekövetkező tömegveszteség aránykülönbsége nyolcszoros. Egyszerűbben fogalmazva a csomagolatlan brokkoli fogyaszthatósága nyolcadannyi ideig őrizhető meg a csomagolttal összehasonlítva.

A ma legkorszerűbbnek számító vákuum- és védőgázas csomagolások az élelmiszerek fogyaszthatóságának növelését az alkalmazott műanyag csomagolóanyagok révén érik el. Sajt esetében egyszerű csomagolás melletti 7 napos eltarthatósági idő az említett eljárásokkal 180 napra emelhető. A hosszabb eltarthatóság épp a csomagolás révén, nem pedig hozzáadott adalékok segítségével érhető el, jelentősége pedig az életviteli szokások változásában, a napi bevásárlások ritkulásában rejlik.

A csomagolások anyagfelhasználásának mérséklésére szükség van. Az érintettek az optimalizálást folyamatosan végzik is. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy az anyag- és költséghatékony műanyag csomagolásoknak vagy nincs, vagy csak magasabb környezetterhelést okozó kiváltó technológiája van. Azt pedig el kellene kerülni, hogy a műanyagok kivezetése nagyobb környezeti problémákhoz vezessen.

A felsorolt csupán néhány példa azt bizonyítja, hogy a műanyagra nem ellenségként, hanem érdekeinket szolgáló anyagként kell tekinteni. Tisztában vagyunk a környezetünkben, élővizeinkben felgyülemlő műanyagok természetikép-romboló hatásával. Ennek felelőse azonban sosem az anyag, csakis az ember. Az ember, aki nem gondoskodik a hulladék elkülönített gyűjtéséről, a hatékony hulladékgazdálkodás megteremtéséről.

Világméretekben. //