A döntés művészete

Mindaz a változás, ami ma az üzletek polcain szemmel követhető, levezethető az embert körülvevő természeti környezet, valamint az ehhez való – evolúció és társadalmi jellegű – alkalmazkodás törvényszerűségeiből.

A Schiszler pálinkák üvegformája egy szűrbe burkolózott, széles vállú, de karcsú és magas emberalakot, egy betyárt mintáz. Egyszerre karakteres és üzenetet hordozó forma, amit a csomagolások kiterjesztése, a díszdoboz formája is támogat.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy emberként – azaz az evolúció „csúcstermékeként” – olyan lények leszármazottai vagyunk, akik az évmilliók során helyes válaszokat adtak a környezeti kihívásokra. Helyes döntéseket hoztak és helyesen cselekedtek – a lehető legrövidebb idő alatt. Ennek megfelelően csiszolódtak érzékeink, alakultak ösztöneink. Ez a folyamat emberré válásunk során sem állt meg, sőt, finomodott. Az emberi agy sokkal több műveletet végez el másodpercenként, mint a leggyorsabb számítógép. Ezeknek a folyamatoknak egy része az ösztönök, másik része a tudatos gondolkodás szintjén zajlik. Nehéz lehet elhinni, hogy a bevásárlókocsit toló, közben bevásárlólistát olvasó, fejben a háztartási költségvetést számolgató embert milyen kevés különbözteti meg az erdőt, mezőt járó gyűjtögetőtől. Pedig érzékelésünket, érzéseinket, ezáltal döntéseinket is még mindig ősi mechanizmusok irányítják.

A márka teste

Elődeink tehát kellően figyelmesek voltak, megfelelő időben és módon érzékelték a környezetük eseményeit, és benyomásaik alapján gyorsan, jó döntéseket hoztak, azaz jól „előítéltek”. A természet tömény vizuális kommunikációs mező, a növények és állatok hívogató vagy riasztó külleme üzenetet hordoz fajtársaik és ellenségeik számára.

Az, ahogy a szupermarketek polcai között járva a termékcsomagolások hogyan hatnak érzékelésünkre – tehát hogy mi kerüli el a figyelmünket és mi ragadja meg –, évmilliós evolúciós folyamat eredménye. Ha távoli ősünk meglátott egy termést, annak színéből, formájából, illatából megfelelő következtetéseket tudott levonni. Egy tavaszi virág azt „ígérte”, hogy a környéken néhány hónap múlva valamilyen finom gyümölcs fog teremni. A virág mérete, színe, formája azt is elárulta, szamóca, meggy vagy cseresznye lesz. Egy méh csíkos potroha egyszerre jelezte a veszélyt és azt, hogy valahol a közelben egy kolónia édes finomságot készít.

Mai bevásárlásaink során hozott döntéseinket valójában ugyanezek a mechanizmusok irányítják. Ugyanolyan vizuális ingerek hatására vásárolunk, mint egykor. Ugyanúgy hatnak ránk a színek, a formák, a mintázatok és a képi elemek, az illusztrációk – minden szöveges információnál jobban. Régóta tudjuk, hogy egy márka beazonosításában, sikerében – folyamatosan megfelelő minőség esetén ¬– a fenti tényezőknek kulcsszerepük van. A Milka nem lehetne ugyanaz a sikeres márka a jellegzetes lila szín és a logó tejfröccsenésszerű formája nélkül, az Unicum a gömb alakú üveg és a piros kereszt nélkül, a Coca-Cola a jellegzetes kalligrafikus logó, a piros szín és az üvegek, palackok karakteres formája nélkül, hogy a Pöttyös sikerének kulcsáról ne is beszéljünk. Nem véletlen, hogy a legtöbb márka nemcsak csomagolásain alkalmazza ezeket az elemeket, hanem akár kampányainak kulcselemévé, az ahhoz kapcsolódó történések részévé is teszi őket. A Coca-Cola hány filmjében és hány printkampányában utal az üveg formájára! De itt említhetjük az Absolut Vodka legendás kampányait is…

Állíthatjuk tehát: ha van egy jó terméked, és ehhez tudsz megfelelő külső attribútumokat rendelni: egy karakteres színt – lehetőleg olyat, amit a versenytársak még nem birtokolnak –, egy formát, esetleg mintázatot, az már fél siker. Mindezek
a külsőleges jellegzetességek azonban mélyebb kifejezőerővel is bírhatnak.

A márka lelke

Az embernek szintén ősi törekvése, hogy humanizálja a környezetét. Nemcsak nevet, de személyiséget kölcsönöz az állatoknak, a növényeknek, a köveknek, a környezeti erőknek. Ebből a mélyről jövő motivációból keletkeztek ősi mítoszaink és vallásaink. Minderre pedig azért volt és van szükségünk, hogy valamelyest otthonosabbnak érezzük a bennünket körülvevő világot. A márkatulajdonosok, márkamenedzserek korán felismerték ezt is.

Ahogy az üres, tartalom nélküli formalizmus a legtöbb esetben önmagában kevés, úgy pusztán a formai megoldások, a színek, formák, mintázatok is üresek, így hiteltelenek maradnak, ha nem valamilyen értékrendszer szolgálatában állnak, nem tapinthatók ki személyiségjegyek a márka felszíne alatt. Emberek lévén személyes viszonyt csak személyiségjegyekkel rendelkező dolgokkal és személyekkel tudunk kialakítani. Bár már tömegtársadalmakban élünk, az ember cselekedeteinek, mélyről jövő döntéseinek mozgatórugói úgy működnek ma is, mintha még mindig egy kisebb törzs vagy horda tagja lenne.
A saját magunk által teremtett – a korábbinál biztonságosabb, jobb életkörülményeket és életfeltételeket biztosító – idegen világban nem találjuk a helyünket. Aminek – de még inkább akinek – van személyisége, ahhoz tudunk kötődni. A családunkhoz, a barátainkhoz. Őket nem szívesen „cserélgetjük”, ahogyan a hitünket sem.

Felismerték ezt a márkatulajdonosok is, és számos módszert alakítottak ki annak érdekében, hogy egy-egy márka hiteles, a vásárlóközönség számára elfogadható értékrendjét megteremtsék. A kezdeti időszakban a márka mögött álló konkrét személy – például az alapító – karakterjegyei szinte spontán módon hatottak az általa irányított szervezetre és márkára. A nagy szervezetekben azonban a módszeres, professzionális munka került előtérbe, hiszen itt már alkalmazásban álló emberek vannak – karrierjük során hosszabb-rövidebb ideig – olyan helyzetben, hogy döntéseket hozzanak egy-egy márka jövőjéről. Persze a mai professzionalizált, nagyvállalati világban sem tekinthetünk el a márka mögött álló személyiségek szerepétől. Az Apple sosem lett volna a világ egyik vezető vállalata és márkája Steve Jobs nélkül. Bármennyire is keményen dolgoznak az egyes szervezetek a professzionális – értsd: garantált sikert hozó,
a világ minden pontján kellően rugalmasan reprodukálható, „futószalagon előállítható” – megoldásokon, a személyiség szerepe nem iktatható ki a sikeres és a szerethető márkák kialakítása során.

Az ilyen márkák szintén színeken, formákon és mintázatokon keresztül közvetítik legfontosabb üzeneteiket. A csomagolástervezés során a márka felületével foglalkozunk, de annak lelkét teremtjük meg. Amikor csomagolást tervezünk, az emberek érzékeire és érzéseire gyakorolt
hatást, ezáltal pedig végső soron forgalmat „tervezünk”. Hiszen a legapróbb részletnek is a forgalomban megmutatkozó konkrét hatása van.

Ha egy márka alapjait jól sikerül le­-
rakni, az kellően rugalmas kereteket
teremt a kommunikációs mix többi eszköze számára is. Mindez pedig fogyasztói döntésekben, vásárlásokban térül meg.