A dióágazat mélyrepülése – import nyomás és klímakihívások szorításában

Míg 2013-ban még 5800 hektáron folyt diótermesztés, addig mára több mint 9100 hektárra nőtt a hazai ültetvények területe – a növekedés azonban nem párosult hatékonysággal. A magyar dióültetvények kétharmada ma is elavult, extenzív gazdálkodásra épül, sok esetben csupán támogatásért telepítették, nem üzemi termelésre. Ennek következtében az országos átlaghozam mindössze 0,6 tonna/hektár, míg az intenzív, öntözött ültetvényeken 4 tonna feletti értékeket mértek.

A terméseredményekben óriási különbségek mutatkoznak: a dióburok-fúrólégy, a gombás megbetegedések és a klímaváltozás egyre gyakoribb hőhullámai miatt a hozamok drasztikusan estek, sok helyen a termelők 80–90%-os kiesést jelentettek. A dióbél elszíneződése miatt a termés nagy része héjas formában eladhatatlanná vált.

Az alacsony kínálat miatt a kereslet hajtotta fel az árakat: 2024-ben a héjas dió kilogrammonként 829 forintért, míg a dióbél 2835 forintért kelt el a termelőknél. A másodosztályú dióbél ára 2000 forint körül alakult.

Exportból import lett

A FruitVeB szerint 2018 előtt még 2000 tonnát meghaladó héjas diót exportáltunk, mára azonban exportképességünk negyedére csökkent. Magyarország ugyan héjas dióból továbbra is önellátó, de a dióbélimport folyamatosan nő, elsősorban Romániából és Ukrajnából. Európai szinten a magyar dió részesedése mindössze 3–5% az exportból.

A klímaváltozás ára

A dióágazatban a klímaváltozás már nem jövőbeli fenyegetés, hanem mindennapi realitás: míg korábban 3–5 permetezés elegendő volt, ma 10-nél is több növényvédelmi kezelésre van szükség a kártevők ellen. Az elhanyagolt ültetvények rövid távon eltűnhetnek, miközben a nagyüzemekben már korszerű, „etetőcsapdás” módszerekkel védekeznek a dióburok-fúrólégy ellen.

Intenzív ültetvény nélkül nincs jövő

A nyereséges termeléshez ma legalább 3 tonna/hektár hozam szükséges – ezt viszont csak a modern, öntözött, gépesített ültetvények képesek biztosítani. Az ilyen intenzív dióültetvények aránya Magyarországon mindössze 3000 hektár, vagyis a teljes terület egyharmada.

A FruitVeB szerint a hazai dió minősége továbbra is világszinten is elismert – méret és beltartalom alapján a top 3-ban van –, ám a versenyképességet rontja, hogy a melegebb éghajlatú országokban (Chile, Argentína) nem kell energiát fordítani a szárításra, így jóval alacsonyabb önköltségen termelnek.

A jövő a professzionális gazdák kezében

A FruitVeB szerint hosszú távon csak azok a termelők maradhatnak talpon, akik tőkeerősen, magas szaktudással és integrált értékesítési csatornákon dolgoznak. A többi ültetvény esetében a támogatások formájában kiadott összegek soha nem fognak megtérülni – különösen a szélsőséges időjárás mellett.

A szervezet összegzése szerint a magyar dióágazat zsugorodása elkerülhetetlen, ha nem indulnak meg tömegesen az intenzív ültetvényfejlesztések. Ugyanakkor a piaci kereslet változatlanul erős: a dió iránti igény világszinten nő, így aki hatékonyan és korszerűen termel, annak még mindig van jövője az ágazatban.