A burnout és a kapcsolatok

„A kiegyensúlyozottságunk és a boldogságunk inkább függ a kapcsolatainktól, mint az időjárástól, a munkánktól vagy a hobbinktól!” (Philippa Perry).
Legutóbbi írásomat a fenti idézettel hagytam abba. A kiégés elkerülésének,
illetve a kivezető út megtalálásának egyik lényeges eleme, hogy párhuzamos idősíkon mi történik a kapcsolati hálónkkal.

Százszámra sorakoznak az online felületeken (is) azok a filmek, amelyek az emberi kapcsolatok kérdéseit boncolgatják. Jók ezek a mozgóképesített sztorik? Döntse el ki-ki maga. Mi most a burnout kockázata szemszögéből nézzük.

Felemel, vagy lehúz?

Alapvetően kétféle kapcsolat létezik:

1. Amelyik felemel.

2. Amelyik lehúz.

A kiégett emberek jelentős része elhanyagolja, leépíti a kapcsolatait. Központi kérdés a burnout témakörében, hogy milyen emberek vesznek körül. A kapcsolatainkban, az interakciók során min van a fókusz: a nehézségeken vagy a megoldásokon?

A minap egy megözvegyült barátommal beszélgettem. Most, ötvenen túl, ismét párválasztás előtt áll.

– Mesélj, milyen a hölgy? – noszogatom.

– Gyermekkori szerelem. Az élet úgy hozta, hogy ő egy másik férfi felesége lett, én pedig egy másik hölgy férje. A feleségem, tudod, meghalt, az ő férje meg alkoholista. Szabadulni akar tőle, én pedig tárt karokkal várom.

– És mikről beszélgettek?

– Hát… általában az élet nehézségeiről.

– És jó ez nektek?

– Nem éppen. Egy-egy találkozás után úgy érzem, hogy még reménytelenebb az élet.

– Mondd csak, lehet így közös jövőt építeni?

– Lehet, de nem érdemes. Frusztráltsága gyakran átragad rám is.

– Te, és a barátaiddal miről szoktál beszélgetni?

– Hát a problémákról. De ez sem egy felemelő érzés…

A pozitív kommunikáció ereje

A következőt tanácsoltam barátomnak: legközelebb, amikor a szerelmeddel beszélgetsz, kezdd el kérdezni. Jó dolgokról kérdezd! Például: „Mi volt a legjobb dolog a napban?” Vagy: „Mi az, amiért hálás vagy a sorsnak?” Esetleg kérdezz rá, hogy mit szeret benned!

Másnap jött a telefon, hogy beválni látszik az ötletem. Barátom túlment a tanácsaimon, és még arra is rábírta a hölgyet, hogy a közös gyermekkorukból vicces történeteket elevenítsenek fel!

Két hét telt el a beszélgetésünk óta. Barátom és a kapcsolatai kezdenek megváltozni. Az ismerősi, baráti körben is elkezdte alkalmazni az általam javasolt technikát. Sikert sikerre halmoz. Illetve mégsem. Voltak, akik furcsállották a paradigmaváltását, és visszahúzódva, gyanakodva kezdték el szemlélni őt. Éppen tegnap hívott, és mesélt róluk.

– Nos, mihez kezdesz velük? – kérdeztem.

– Megszüntetem a kapcsolatot velük – jött a tömör, határozott válasz. – Tudod, rájöttem, hogy micsoda erő rejlik a pozitív kapcsolatokban, a pozitív kommunikációban! Aki nem áll be a sorba, annak nem adok lehetőséget arra, hogy visszahúzzon!

Munkahely, család…

Ön mihez kezd a negatív, visszahúzó kapcsolataival? Ja, hogy azok éppen a kollégák? No és? Beáll a sorba, vagy kérdések segítségével átveszi az irányítást a beszélgetésben? Ha pedig Ön irányít, merre viszi a fókuszt? Ha pedig lehetetlenek tűnő vállalkozás szemléletváltásra bírni a munkatársakat, akkor feltette már magának a kérdést, hogy egyáltalán jó helyen dolgozik-e?

És mi van a családban? Van-e lehetőség azon kapcsolatok elmélyítésére, amelyek az előrevivő, pozitív gondolkodást erősítik? Van-e bátorsága csökkenteni a találkozások számát azokkal, akik lehúzzák?

Mit kezdjen akkor, ha a társa az, aki a pesszimizmust, a visszahúzást testesíti meg? Megküzd a helyzettel? Elmenekül belőle? Vagy vállalja a magas burnoutkockázatot?

Tippeljen!

Coach vagyok, kérdésekkel dolgozom. Kérem, tippeljen gyorsan: Vajon kitől kérdezek legtöbbet?

Azok találták el a helyes választ, akik arra gondoltak, hogy saját magamat kérdezem a legtöbbet.

Hadd osszam meg az egyik kedvenc kérdéscsokromat:

1. Mit érzek ebben a pillanatban?

2. Mit gondolok ebben a pillanatban?

3. Mit csinálok ebben a pillanatban?

4. Mit akarok saját magamnak a következő pillanatban?

5. A kapcsolataim hogyan járulnak hozzá a fenti kérdéseimre adott válaszaimhoz?