A brazil élelmiszercsoda

Brazília már nemcsak a foci, kávé, és a finom szeszek országa. A brazil élelmiszert egyfajta mumusként emlegetik a világban. Általános jellemzője, hogy olcsó, sok van belőle, ami kiegyenlített minőségű. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet által szervezet tanácskozás egyik vendége Sotto Pacheco Costa, az EMBRAPA (Empresa Brasileira de Pesquisa Agropecuária – Nemzeti Agrárkutató Intézet) korábbi igazgatója volt. Egyebek mellett, arról beszélt, hogy mi történt három évtized alatt, ami az ország élelmiszertermelését teljesen átalakította.
Három évtizede a brazil kormány úgy döntött, hogy jelentős nemzeti forrásokat áldoz a mezőgazdaság fejlesztésére, és igyekszik az élelmiszertermelést javítani. Az EMBRAPA-t 1973-ban azzal a feladattal alapították, hogy a brazil társadalom javára hozzanak létre tudásbázist.
A technológia fejlesztése volt Brazília elmúlt három évtizedes változásának hajtómotorja. A kormány felismerte, hogy egyetlen szervezet kezébe kell letenni a fejlődés irányítását. Célul tűzték ki a csúcstechnológia meghonosítását. Nem fukarkodnak: az EMBRAPA éves költségvetése félmilliárd dollár, ennek 85 százalékát a szövetségi kormány biztosítja.

Egy dollárból 13
Az igazgató röviden megvonta elmúlt évtized mérlegét. Az EMBRAPA már megvalósult programja révén 112 ezer munkahelyet sikerült létrehozni. Egy bonyolult számítás szerint minden egy dollárnyi technológiai befektetés ma már 13,20 dollár eredményt hoz a brazil közösségnek.
Jól mutatja gondolkodásuk hasznát az egyik legfontosabb projekt eredménye. A harminc évvel ezelőtt gyakorlatilag alig művelt Cerrados néven ismert, mintegy 200 millió hektáros területből ma már 127 millió hektárt művelnek. Ezen kívül 35 millió hektárt legelőnek használnak, és további 80 millió hektár már elő van készítve megművelésre. Erről a területről származik a brazil élelmiszertermelés 40 százaléka. Jól példázza a lehetőségeket, hogy a cerradosi talajokon még 240 millió tonna gabona, 90 millió tonna gyümölcs és 11 millió tonna hús állítható elő, ha a piaci helyzet úgy kívánja.

Előre gondolkoznak
Egy másik, a brazil gondolkodást jellemző példa a trópusi szója termelésének elterjesztése. Ma már nemcsak a terményt, hanem más trópusi országokba a technológiát is exportálták. Hogy mennyire exportképes ez, mutatja, hogy az elmúlt másfél évtizedben 38-40 millió hektáros – minimálisan gyarapodó vetésterületen – 58 millió tonnáról 130 millió tonnára növekedett a termésmennyiség.
Az előre gondolkozás egyik kiváló példája a brazil növénytermelés egyik legfontosabb növénye, a cukornád. Most mint energiaforrás került a figyelem középpontjába. A brazil alkoholprogram következtében a hatmillió hektáron termelt cukornádból készült alkoholt is exportálják. A jelenlegi alkoholtermelés eléri az évi 17 milliárd litert. Miközben a világ jelenleg még csak vitázik az alkoholról, mint az új energiáról, ezalatt Brazília már felkészül arra, hogy az első számú cukornád-alkohol exportőr legyen. Jelenleg a cukornád fele a cukortermelést, másik fele az alkolholgyártást szolgálja. Ezt a megoszlást szeretnék fenntartani, ha viszont növekszik az energiaalkohol iránti igény, akkor átállnak arra.
Sotto Pacheco Costa szerint az agrárium folyamatos fejlődésének fenntartása nagyon fontos, már csak azért is, mert a mezőgazdaság a teljes brazil DGP harmadát teszi ki. A teljes 140 milliárdos exportból pedig tavaly közel 50 milliárd dollár értékű terméket szállított ki. A foglalkoztatottak 37 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban. 6,7 milliárd értékű élelmiszert importáltak.
Mindehhez a termeléshez csak 3 százalékos támogatást használnak fel, szemben az EU 34 százalékos átlagával. Az ellentét a két „világ” között világos, nem csoda, hogy Brazília is erőlteti, hogy a WTO tárgyalások során a mezőgazdasági támogatások ügye újra és újra terítékre kerül.
Cz. P.