Jön az élelmiszerválság?

Ismét előtérbe kerültek az első generációs bioüzemanyagokkal kapcsolatos aggályok azt követően, hogy Észak-Amerikában a hatalmas forróság miatt jelentősen romlottak az idei kukoricahozammal kapcsolatos várakozások, és szárnyalni kezdett a kukorica nemzetközi ára – írja a Portfolio.hu. Számos ország, és szervezet szólalt fel az első generációs bioüzemanyagok ellen az elmúlt hetekben, mert a 2007-2008-ban tapasztalt élelmezési válságtól tartanak.

A klímaváltozással kapcsolatos aggodalmak, a fosszilis energiahordozók, főként az olaj kimerülésével összefüggő félelmek, illetve a fekete arany árának elmúlt évtizedben tapasztalt jelentős emelkedése komoly lökést adott a bioüzemanyagok termelésének. A nyugati, a kőolaj-ellátás szempontjából jelentős importkitettséggel bíró országok ezenfelül a külső függés csökkentésének egyik eszközét is látják, a jellemzően belföldi termőterületeken megtermelt növényekből előállított üzemanyagban, így komoly állami szubvenciókat rendeltek a bioüzemanyagok előállítása mellé. Ezen országok szempontjából az alapelv igen egyszerű: a helyben megtermelt mezőgazdasági termékeknek felvevőpiacot lehet biztosítani, ami által erősödik az ágazat jövedelemtermelő, illetve munkahely-megtartó képessége; import kőolajat lehet kiváltani, aminek következtében javul az energiabiztonság és a külkereskedelmi mérleg, továbbá csökkenthető a nem feltétlenül nyugatbarát olajexportőr országok pénzügyi „támogatása” is, valamint a CO2-kibocsátás is.

Mind ezen érvek mellett a bioüzemanyagok terjedésének meghatározó tényezője a kőolaj helyettesíthetőségének gazdasági racionalitása, vagyis a kőolaj mindenkori ára. Az alábbi ábrán jól látható, hogy a bioüzemanyag-termelés felívelése történeti szempontból a kőolaj árának érdemi drágulásával köthető össze. A magas olajár a helyettesíthető termékek versenyképességének javulása irányába hat, illetve a fent említett politikai, gazdaságpolitikai célok is erősebben érvényesülnek.

A cikk folytatása itt olvasható>>