25, 27, 30?

A kormány a jövő évi adóintézkedések egyik részeként deklarálta, hogy január elsejétől 25-ről 27 százalékra emeli az áfa legmagasabb kulcsát, amely mintegy 360 milliárd forinttal gazdagítja majd az államkasszát. A kereskedelempolitikai, kínálatszűkítési megfontolások nem hátráltatták a döntés előkészítését, a költségvetésnek sürgősen szüksége van újabb bevételre.

A plusz két százalék némileg váratlanul érte a kereskedelmet, egyrészt a változás iránya, másrészt mértéke miatt. Nyár óta számos szakmai fórumon jelezték a mezőgazdasági termelők és élelmiszergyártók, forgalmazók: az ágazat lejtmenetbe került, egyelőre nemhogy növekedésnek nincs jele, hanem folytatódik a visszaesés.

A napi cikkek kereskedelmében elhúzódik a válság hatása, az eladósodott háztartások gyakorlatilag minden kiadásukat visszafogják, beleértve a napi élelmiszereket és az alapvető szolgáltatások vásárlására fordított összegeket. Arról nem is beszélve, hogy a tíz százalék fölötti munkanélküliségi ráta eleve megfosztotta vásárlói egy részétől a hiperláncokat. A devizahitelek idő előtti törlesztésének engedélyezése pedig újabb mérséklődést indíthat el, hiszen előre hozott keresletként jelenik meg a hiteltörlesztés – magyarán a lakás végső megvásárlása, ami vélhetően újabb vásárlóerőt tüntet el a piacról nyomtalanul.

Ebben a helyzetben az árak csökkentése hozhat egyedül fordulatot, amennyiben fordulatnak nevezhetnénk a további zuhanás megállítását. A szakma szempontjait azonban ebben az esetben is felülírták a költségvetés prioritásai. A szándék egyértelmű, a legegyszerűbb a végfogyasztást megadóztatni. A kérdés persze az, hogy erre miképpen reagálnak a fogyasztók? Elvileg a 360 milliárd forintnyi bevételt a fogyasztás jelenlegi szintjéhez mérték a költségvetés őrei, vagyis egy esetleges visszaesés elviszi a várt bevétel egy részét, vagy egészét.

De vajon mennyire érzékelik a két százalék emelkedést az áfa teherviselői, a végső fogyasztók? A közbenső szektor gyakorlatilag nem viseli ezeket a terheket, vagyis az áfaemelés egyértelműen a lakosságra hárul majd. Két százalék mintegy 600 forintot jelent egy átlagos nagybevásárlás 30 ezer forintjából, elvileg a fogyasztók kisebb része észre sem veszi majd az áremelkedést. Aki viszont mondjuk 5000 forintot költhet el egy hétvégére, az utánaszámol minden fillérnek, és a 100 forint áráért valamiből olcsóbbat vesz, vagy elmarad egy szelet csokoládé, vagy keksz.

Ez az áremelés kevés ahhoz, hogy érdemben befolyásolja a fogyasztás alakulását, de túlságosan sok ahhoz, hogy a fogyasztók figyelmen kívül hagyják, mert vélhetően nem képesek lenyelni még ekkora áremelkedést sem. Vagyis a fogyasztás ismét mérséklődni fog. Igaz, ennek arányát nehéz lesz kimutatni a megszűnő adókedvezmények, megvont szociális támogatások és egyéb elvonások miatt. Elvileg a kiskereskedelem lenyelhetné ezt a békát, és csökkenthetné nettó árait, de erre kevés a remény, hiszen a két éve tartó válság nem vezetett deflációhoz, vagyis az árak csökkenéséhez, éppen ellenkezőleg, mind az energia, mind az élelmiszerek korábban szokatlan méretű drágulását figyelhetjük meg: ehhez képest a két százalék áfa hatása valóban elhanyagolható. A kiskereskedelem részben a fogyasztás visszaesése, részben az ágazati válságadó miatt eddig is jelentős veszteségeket könyvelhetett el. A két százaléknak nincsen fedezete, hacsak nem a profitmarzsok csökkentése.

A következő hónapok azonban már eleve sötét jövőt rajzolnak a horizontra, a benzinárak drágulása külföldön már a hipermarketek forgalmának drámai visszaeséséhez vezetett, másfél eurós benzinár mellett nem mennek ki az emberek a város szélére, inkább a sarki üzletekben vásárolnak. Ez azt is jelenti, hogy azok a láncok járnak jól, akik tömegközlekedéssel, vagy akár gyalog jól megközelíthető üzletláncot hoztak létre a városokon belül, és nem a „keresztutaknál”.

A két százalék azonban egyéb problémát is hozhat magával, az eddigi egyszerű áfaszámítás meglehetősen bonyolulttá válik. Igaz, a pénztárgépek számára lényegtelen az áfakulcs mértéke, a szoftver egyformán pontosan számol, akár 25, akár 27 százalékról van szó. Az áfakulcs változása nem szokatlan, a Gyurcsány-kormány idején a szakemberek előzetes figyelmeztetései ellenére mérsékelték 20 százalékra a legmagasabb adókulcsot, a 250 milliárdnyi azonnal jelentkező adóhiány pedig egyből eltörölte a korábbi kedvezményes 15 százalékos kulcsot. Vagyis a sikertelen keresletélénkítő akció árát a legszegényebbek fizették meg. Tekintettel arra, hogy az 5, illetve 18 százalékos kör a termékek szűkebb körére vonatkozik, biztosak lehetünk abban, hogy a 2 százalékos áfaemelést is a fogyasztók fizetik meg. Ha pedig jelentősen visszaesik az értékesítés, nem lehet kizárni egy újabb áfaemelés lehetőségét sem.