2007 és 2008 margójára

Néhány éve nálunk is divatba jött – az amerikai elnöki „State of the Union” mintájú – évértékelő beszédek megtartása. Nekem ilyenkor mindig Hofi Géza jut eszembe: „Ez egy közepes év volt. Rosszabb, mint az előző, de jobb, mint a következő.”Nem sok minden történt 2007-ben , ami okot adott a bizakodásra. Nem ismerem az év végi kiskereskedelmi értékesítési adatokat, de néhány barátommal beszélgetve – akiktől azt hallottam, hogy egyes termékkategóriákban decemberben akár 25 százalékos (!) mennyiségi visszaesést is tapasztaltak 2006-hoz képest –, nem kecsegtethetjük magunkat pozitív trendváltással. A megszorítások azonban hoztak részleges eredményeket is: csökkent a költségvetési hiány, javult az egyensúly.

Jelek a gödörben
Egy angol közmondás szerint: „Ha a gödör alján vagy, fejezd be az ásást” – ami úgy tűnik, számunkra is megszívlelendő jó tanács 2008-ra.
Vannak biztató jelek. Olvasom, hogy az Ecostat felmérései szerint mind a kis- és középvállalati bizalmi index, mind a „top 100 konjunktúraindex” decemberben javulást mutat a harmadik negyedévhez képest, kedvezőbb üzleti kilátásokat vetítve előre. A kormány optimista módon nyilatkozik az általa prognosztizált, 4,8 százalékos fogyasztóiár-emelkedést meghaladó módon emelkedő nyugdíjakról, az adótörvény-változások miatti – egyes jövedelemkategóriákban bekövetkező – reálbér növekedéséről, az inflációt meghaladó családi támogatások mértékéről.
Parragh László, az MKIK elnöke decemberi nyilatkozatában bár kifejtette, hogy megvan a veszélye egy stagnálás közeli alacsony növekedési pályára szorulásnak, elmondta: „Világosan kell látni, a gazdaságnak 2008-tól áttörésre van szüksége, és erre – az uniós források rendelkezésre állásával – megvan a lehetőség.”

Násztánc a fogyasztó körül
Szóval, vannak biztató jelek a makrogazdaságot illetően. A kérdés azonban még mindig ott lebeg: mi történik az ágazattal, hogyan alakul a versenyhelyzet, milyen hatással bírnak majd a továbbra is küszöbön álló változások a kiskereskedelemben.
Személy szerint – mint gárdonyi polgár – optimistának látom a kiskereskedelmi láncok várakozásait. A velencei-tavi kisváros – közel 9000 lakossal, a környező kistelepülésekkel együtt – úgy tűnik, jelentős fizetőképes keresletként jelenik meg a hálózatok térképein. A régi 70-es út mentén egy körülbelül 2 kilométeres szakaszon működik egy Maxi Coop, egy Penny Market, egy Spar és egy Plus, utóbbi kettő második éve üzemel. 2008 tavaszára pedig elkészül az Aldi új üzlete, és a hírek szerint a Tesco is meglepi a helyieket egy „színes” áruházzal és fizető parkolóval (ahol mint helyi polgár, állítólag majd kedvezményt kapok – mármint a parkolási díjból). Tehát mint fogyasztó, felhőtlenül tekintek a jövőbe, mert az már most biztos, hogy elképesztő módon fognak majd versenyezni a kegyeimért. Hurrá!

Új dimenziók
Mint szakmabéli, már kevésbé tudok gondtalanul tekinteni az első látásra „kissé” sűrűnek látszó – és valószínűleg majdan új utcatáblával is fémjelzett – „Szupermarket útra”. Merthogy el nem tudom képzelni, hogyan tud majd mindegyikük gazdaságosan üzemelni.
Persze ez nem az én dolgom. Nekem majd az előnyöket kell csak keresnem.
De hát hogyan fogják majd csinálni? Mélyen a zsebbe nyúlnak, és finanszírozzák az egymás közötti versenyt? Vagy – mint oly régen… – a szállítók támogatják majd, hogy a két kilométeres szakasz melyik pontján vásároljam meg az adott – ugyanattól a gyártótól származó – terméket? Ez azért elgondolkodtat.
Már lebeg is a szemem előtt egy amerikanizálódó, kuponokat kereső és kuponokat kivágó, reklámújságokat bújó és az akciós árakat összevető, új, helyi fogyasztói réteg megjelenése.
Hogyan lehetne ezt a boomot nem csak fogyasztóként élvezni? Gondolkodjunk csak egy kicsit!
Megvan! Tanácsadóként is újítani lehet. Innovatív módon szakítani kell a hagyományos csoportos képzéssel. Miután rengeteg értékesítő és merchandiser kolléga fogja felkeresni ezeket az üzleteket, az egyéni field coaching feladatokat minden további nélkül átvállalhatom. Helyben, alacsony rezsiköltségek mellett, kedvező óradíjakkal. Nem is rossz. Várom minden kedves érdeklődő jelentkezését a kiadóba!
Lehet, hogy 2008-ban Hofinak mégsem lesz igaza?