–15–20 fokos éjszakai fagy: télen többnyire bírják a gyümölcsfák, a kockázat inkább az enyhülés utáni lehűlésnél nő

Ilyenkor csökken a szövetek víztartalma, a sejtek „felkészülnek” a fagyra, és megfelelő edzettség mellett a –15–20 fok önmagában még nem feltétlenül okoz károsodást. A fás részekben (törzs, vastagabb ágak) ráadásul ebben az időszakban a hidegtűrés a legmagasabb. A problémát inkább az időjárás hirtelen váltása jelentheti. Ha egy hosszabb enyhébb szakasz után érkezik meg a markáns lehűlés, a fák részben veszíthetnek fagytűrő képességükből, és a rügyek – különösen a virágrügyek – érzékenyebbé válhatnak. Kiemelten kockázatos lehet az erős fagy ott, ahol a fák fiatalok vagy legyengültek, a fajta kevésbé hidegtűrő, a terület fagyzugos, illetve ha a hideg hosszan, széllel párosulva áll fenn. Hótakaró nélküli, tartós fagyban a gyökérzóna is sérülékenyebb lehet, főleg laza, száraz talajokon. A termés szempontjából a legtöbb kár ugyanakkor nem télen, hanem tavasszal keletkezik: amikor a rügyek már duzzadnak vagy virágzás indul, akár –2–4 fok is súlyos fagykárt okozhat. Ez különösen igaz a korán virágzó fajokra, például a kajszira és az őszibarackra. A mostani hidegben a legfontosabb a megfigyelés és az óvatos védelem: érdemes mulccsal takarni a fák tövét a gyökérzóna védelmére, kerülni a felesleges bolygatást és metszést, illetve figyelni a felmelegedések utáni hirtelen visszahűléseket. Hosszabb távon a fajtaválasztás és a termőhelyi adottságok jó felmérése a legbiztosabb „fagyvédelmi” stratégia.