Világok határán

Törökország különleges földrajzi elhelyezkedése erősen rányomja bélyegét az ország gasztronómiájára, de a lakosság vallási megoszlása is befolyásolja az étkezési szokásokat. Bár évszázados hagyományokat követnek, a török konyháról általában elmondható, hogy az europaizálódás eredményeképpen – elsősorban a városokban – jelentősen változtak a szokások. Az országban megtalálható éttermek és dönerek (gyros-éttermek) mellett, főleg vidéken, a mai napig tovább élnek az ősi, spirituális hagyományok. Az ottomán időkben kétszer étkeztek, a késői reggeli órákban és vacsoraidőben. Ma a főétkezések európai módon a reggeli, ebéd és vacsora, egyes régiókban „pótvacsorát” is beiktatnak a napi étkezések sorába.
A török vendéglátásban – jellemző módon a városokban – szinte a török konyha valamennyi jellegzetes ételcsoportjának megfelelő étterem megtalálható. A hagyományőrző oszmán gasztronómia, a kebab vendéglők, a halvendéglők, a köfte (fasírt) vagy lahmacun (palacsintához hasonló lepény), vagy az apró húsos derelyék (manti-házak) mellett pacalvendéglők(!), cukrászdák, éjszakai műsoros kaszinók és tradicionális kávézók között mindenki és minden társadalmi réteg megtalálja a pénztárcájának megfelelő vendéglátóhelyet.
A hagyományos török szokások szerint kis adagokat szolgálnak fel, és sok kenyeret esznek – szinte minden ételhez, a kávéivás pedig valóságos szertartás, szigorú tradíciók írják elő minden mozzanatát.
A reggeli általában sajtból, olajbogyóból, kenyérből, tojásból és dzsemből áll, fő ital a tea. Az ország egyes területein esznek ilyenkor sajtféléket, kolbászt, paradicsomot, uborkát, a kisebb falvakban mézet, melaszt és levest(!) is.
Ebédre levest, ragukat, salátákat esznek. Húsételt, desszertet, amelynek előkészítése hosszabb időt vesz igénybe, ilyenkor nem fogyasztanak. A főétkezés hagyományosan a vacsora. Ez levesből, főételből, salátából és desszertből áll. A vacsora az egyetlen olyan étkezés, amikor az egész család együtt ül az asztal körül, így ez kapja a legnagyobb figyelmet a török étkezések közül.
Európa gasztronómiájára a török konyha komoly hatással volt, köszönhetően az ottomán birodalom hatalmi törekvéseinek. Ugyanakkor a meghódított területekről számtalan gasztronómiai elem épült be a török konyhába. A XX. század második felében az Európát ismét meghódító török migráció elvitte a nagyvárosokba saját szokásait, a döner elsősorban a komolyabb török kolóniával rendelkező országokban lett népszerű a helyi lakosság körében is.
A modern vendéglátásban a legismertebb török étel a kebab, amely a közhiedelemmel ellentétben nem egy pontosan definiálható, hanem jellegzetes török fogások gyűjtőneve. Az igazi, eredeti kebab fokhagymával, hagymával, paradicsommal, zöldpaprikával ízesített, kockára vágott bárány- vagy birkahús. A függőleges nyárson lassan piruló, egymásra rétegezett hússzeletek legkülső rétegét szedik le. Az ételek pikáns ízesítését a fűszernövények sokasága – kapor, bors, petrezselyem, gyömbér, fokhagyma, bazsalikom, köménymag, pirospaprika –, az olívabogyó és olaj teszi különlegessé.
A török édességek nagy népszerűségnek örvendenek Európában. A legismertebb bahlava is csak összefoglaló név – az édességfajtának tizenkét variációja ismert, melyek sajátos elnevezéssel bírnak: Csodaturbán, Asszonyajkak és hasonlók.