A verseny a tehetségekért fokozódik

Szerző: Trademagazin Dátum: 2015. 05. 08. 00:59

Gazdaságunk exportorientált növekedése végre elhozta a belső fogyasztás oly régóta várt növekedését is. Az
FMCG-piac végre fellélegezhet. A most megjelent Randstad Award, a világ legnagyobb munkáltatóimárka-kutatása szerint azonban a magyar FMCG időközben elvesztette vezető helyét, a szolgáltató- és az autóipar egy évtizede tartó töretlen fejlődése jobban vonzza a munkavállalókat.

A 20 legnépszerűbb nagyfoglalkoztató közül 2 FMCG-gyártó (Nestlé és Pick) és 1 kiskereskedő van (dm).
Mi a helyzet a munkaerőpiacon? A demográfiai korfa szerint egyre kevesebb a most munkaerőpiacra lépő fiatal, ugyanakkor elsősorban közülük került ki a tavaly elvándorolt több mint 30 ezer munkavállaló. Az itthon maradt legtehetségesebbek megnyeréséért pedig öldöklő küzdelem alakult ki. A csata a
duális képzéssel kezdődik, de az egyetemi tanszékeken folytatódik. A nagy cégek hihetetlen kampányokkal, gyakornoki programokkal várják a frissen diplomázottakat.

Valljuk be: mi, a legnagyobb munkaerő-közvetítő cég sokat profitálunk abból, hogy egyre több cég nem találja a tehetségeket, és ránk bízza a feladatot. Nekünk még van, de kérdés, meddig? A diplomásokon kívül lent a gyártóüzemben is drámai helyzet alakul ki: egy jó gépkezelő, targoncás, hegesztő nagyon kapós mindenütt.

A Lajtán túli üzem 1500 nettó eurós fizetést ajánl. Költői kérdés: mit szállít az a gyártósor, mit emel az a targonca, ami a magyar bér ötszörösét éri így a rendszerváltás után 25 évvel? Sajnos az idősebb menedzsereknek semmi jót nem tudok mondani: az ő helyzetük pont fordított. A kialakult regionális mátrixszervezetben a helyi menedzsment nemcsak súlyát veszti, de létszámát is. Budapest kevésszer kerül ki nyertesen abból a versenyből, hogy hol legyen a regionális központ, azaz a jól fizetett állások. A stagnáló piac nem igényel különös építőképességeket, a szervezet mozgatására elég a 35 éves fiatal fele fizetéssel. 40 év feletti barátaimnak 2 dolgot javaslok: mutassák meg, milyen értékesek. Kedvenc főnököm mondta
mindig: „a hála nem üzleti kategória”, minden nap egy új próbatétel, bizonyítás.

A másik tanács pedig, hogy legyenek nyitottak: annyian vagyunk, akik külföldön is megálltuk a helyünket. Túró Rudit meg majd eszünk, ha itthon vagyunk.

Kapcsolódó cikkeink