Új nevek színeknek és ízeknek

Egy az ízesítések és a színek kreatív elnevezésének hatását kutató tanulmány – miből lesz a cserebogár!? – szerint egy színt vagy ízt, minél homályosabb, minél kevésbé egyértelmű megnevezéssel illetnek, annál vonzóbb, annál érdekesebb a vevőkör számára.

Az indoklás gondolatmenete szerint a fogyasztó –korábbi tapasztalatai alapján – az elnevezésből rendszerint valamilyen hasznos marketing-információra számít, ami alapján kialakíthatja véleményüket a termékről. Ha az elnevezés érthetetlen, és semmiféle információt nem hordoz, úgy elkezdi ennek az eltérésnek az okát kutatni, és persze ésszerű magyarázatot szeretne találni. A homályos elnevezések kis mértékben azért építenek a már megszerzett tudásra, tapasztalatokra is (tehát, mondjuk, értelmes szavakból és nem csak értelmetlen betűhalmazokból állnak), így meg tudják ragadni a fogyasztók fantáziáját, akik megpróbálják elképzelni, hogy mire is gondolhatott a gyártó, vagy esetünkben az étlapot író üzletvezető. Minél tovább elmélkedik a terméről, annál inkább hajlamosak lesz meg is kedvelni azt.

A tanulmány szerzői azt állítják, hogy a módszer még hatékonyabb, ha az elnevezéssel kapcsolatban nem áll rendelkezésre semmilyen az értelmezést segítő ábra vagy magyarázat a terméken/étlapon. Mindemellett a kutatás szerint célratörő eljárás lehet az is, ha valóban létezik egy „megoldó képlet”, vagyis a homályosnak tűnő elnevezés kis gondolkozással megfejthető, feloldható. Ilyenkor a fogyasztó még büszke is lesz magára, hogy megfejtette a feladványt, és ezt a pozitív érzést rávetíti a termékre is. Különösen Amerikában jellemző ez az eljárás – nemcsak az ízek, hanem, az iparban, a színek becenevesítésében is; megfejthetetlen elnevezéseinek nagy hívei a körömlakk, vagy éppen a festékgyártók is.