Simor András: A félelem hosszú távú megtakarításra ösztönöz

Folytatódik a Trade magazin Business Podcastja, a Future Talks Krizsó Szilviával

Krizsó Szilvia:– A virtuális világnak minden értelemben hatása lesz a befektetési döntésektől kezdve sok mindenre. Térnyerésével a bankszektor sem fog tudni hosszú távon úgy működni, ahogy ma.

Simor András: – Ha az embereket megkérdeznénk, hogy mit várnak egy banktól, alapvetően két dolgot mondanának. Az egyik, hogy gyorsan, olcsón, biztonságosan el lehessen intézni az ügyeiket, amelyekben nincs szükségük tanácsra. A másik, hogy amikor komplikált, ismeretlen helyzettel szembesülnek, legyen ott valaki, akihez fordulni tudnak tanácsért, és aki tényleg tanácsot ad, nem a legfrissebb terméket próbálja lenyomni a torkukon.

Minden hétfőn 17 órától Future Talks Krizsó Szilviával! A Simor Andrással készült beszélgetés is bármikor visszanézhető, meghallgatható

K. Sz.:– Régen az összes pozíciódból adódóan elképesztő módon percre késznek kellett lenned. Most hogyan tájékozódsz?

S. A.: – Nagyon megváltoztak a tájékozódási szokásaim: nem arra figyelek, amire kell, hanem arra, ami érdekel. Nagyon foglalkoztat, milyen lesz a munka világa 5-10-20 év múlva. Mi kell ahhoz, hogy az ember érvényesüljön, sikeres, naprakész maradjon, hol fogunk dolgozni? Nyilván lesz olyan, aki gyárban, és ő be fog járni a munkahelyére. De az irodában dolgozók nagy része nem fogja ezt tenni. Ebben is változást hozott a pandémia: hozzászoktunk az otthoni munkához, és kiderült, hogy sokkal többet lehet megcsinálni otthonról, mint ahogy azt 2-3 évvel ezelőtt az emberek nagy többsége gondolta volna. Azt gondolom, egyre kevésbé lesz fontos, hogy az ember értelmileg mit tud, mert az applikációk egy csomó dolgot megcsinálnak helyettünk.

K. Sz.:– Az elemzők arra számítanak, hogy meg fog ugrani az infláció most, hogy a kormányok pénzt pumpálnak a gazdaságba. Ha ez bekövetkezik, ismét vissza lehet térni a korábbi modellhez?

S. A.: – Majdnem minden szakértő valószínűnek tartja, hogy a következő időszakban lesz inflációnövekedés, de a vita inkább arról szól, hogy ez egy átmeneti, viszonylag rövid távú növekedés lesz-e, vagy tartós állapot? Ebben eléggé megoszlanak a vélemények. Az infláció növekedésének legalább két oka lehet. A kínálati oldalon a globalizáció visszaesőben van, ebben a mostani helyzetben biztonságra törekszenek a vállalatok. A keresleti oldalon nagyon megnőttek a megtakarítások a válság miatt. A nyitással ennek egy részét az emberek fel fogják élni. Ez lökést fog adni a gazdaságban lévő keresletnek, ami szintén az infláció növekedésének irányába hat. A kérdés csak az, hogy hosszú távon mi lesz a helyzet? Akik félre tudnak tenni, lehet, hogy nagyobb megtakarításokat akarnak. Ebben a kereslethiányos helyzetben a hatóságok, különösen a jegybankok azzal próbálták az embereket vásárlásra bírni, hogy minél olcsóbbá tették a hiteleket. De hiába volt olcsó a hitel, az emberek hitelállománya nem igazán nőtt. Hordták bankba, állampapírba, részvénybe a pénzt, tehát egyszerűen megtakarítottak, és nem vették igénybe ezeket a hiteleket, nem költöttek, annak ellenére, hogy ez a pénz igazából nem fialt semmit.

K. Sz.:– Mi lehet ennek a hátterében pszichológiailag?

S. A.:– Szerintem rosszul ülnek a hatóságok a lovon. Azt gondolják, hogy a hitelezés olcsósításával lehet az embereket fogyasztásra bírni. De az emberek azért takarítanak meg, mert nem érzik magukat biztonságban. A 2008–2009-es pénzügyi válság rengeteg embert az utcára tett, ez volt az első nagy jel. Tíz éve megérkezett ez az új technológia, amely ránk rontott, és amelynek a fejlődésével az emberek egy része nem tud lépést tartani. Ez ismét bizonytalanságot keltett bennünk. A harmadik lépcső a pandémia, ami ugyancsak félelmeket generált. Olyan mennyiségű félelem és bizonytalanságérzés halmozódott fel az emberekben, ami mind hosszú távú megtakarításra ösztönzi őket.

K. Sz.:– Amikor te jegybankelnök lettél, az egyik missziód az volt, hogy vezessék be Magyarországon az eurót. Ez azóta sem történt meg. Ha most visszatekintesz, jó lett volna, vagy jó lenne most, ha euróval fizetnénk?

S.A.:– Jobb lenne bevezetni az eurót, és Magyarország, ha nem is teljesen, de nagyon közel van ahhoz, hogy erre érett legyen. Öt-tíz év távlatában biztos, hogy be lehetne vezetni különösebb sokk és probléma nélkül. Ehhez fel kellene adni valamit a magyar gazdaságpolitika szuverenitásából.

K. Sz.:– Vajon mekkora horderejű lehet az euró bevezetése a kriptovaluták terjedésének a fényében?

S. A.: – Bocsánat, de én nem szeretem ezeket valutáknak vagy devizáknak hívni. Mondjuk úgy, hogy szerencsejáték-eszközök, mert nincs értékük, csak áruk, mindaddig, amíg valaki többet ad érte, de hogy miért ad többet érte, az én meglátásom szerint annak semmi racionális alapja nincsen. Ugyanakkor a pénz kezdi elveszteni az értékét. Ha én alacsony kockázatú befektetésben szeretném tartani a pénzemet, és ott veszítek rajta, elértéktelenedik, és akkor keresek olyan eszközöket, amelyek magas kockázatúak, de mégis valamilyen árfolyamnyereséget vagy hozamot fognak biztosítani: veszek tehát részvényeket, meg bitcoint, meg mindent, amiről azt gondolom, hogy föl fog menni az értéke. Szerintem a nemzeti bankok ezzel csapdába kerülnek, mert arra kényszerülnek, hogy kitalálják, hogyan fognak versenyezni a bitcoinnal. Pedig nem kéne vele versenyezni, ha a pénznek lenne értéke.

K. Sz.: – A technológiai fejlődést viszont nem lehet megállítani…

S. A.: – Érdekes lesz, ha az államok kibocsájtják a saját elektronikus pénzüket. A jegybankok most is vezetnek elektronikus számlát a kereskedelmi bankok számára, de ha ők bevezetik a saját kriptodevizájukat, akkor gyakorlatilag minden magyar állampolgárnak és vállalkozásnak lehet a jegybanknál számlája, amiről sokkal jobban tud fizetni, mint most egy kriptodevizával. Ez leegyszerűsíti a fizetést, és növeli a pénz biztonságát, mert ha én a jegybanknál tartom a pénzemet és nem egy kereskedelmi banknál, az nyilvánvalóan alacsonyabb kockázat. Jegybankok nem szoktak csődbe menni. Kereskedelmi bankok se, de időnként előfordul…

K. Sz.:– Azért láttunk már erre példát…

S. A.:– Igen ám, de hogy alakítja ez át a hitelezési rendszert? Ugyanis a kereskedelmi bankok miből hiteleznek? Azokból a betétekből, amelyeket a lakosság meg a vállalkozások náluk elhelyeznek. Ha ezek a betétek a jegybankhoz mennek, akkor miből hitelez a kereskedelmi bank? Nem lesz hozzá forrása, és akkor a jegybankoknak kell majd a kereskedelmi bankokhoz csatornáztatni azokat a pénzeket, amelyeket a lakosság a jegybanknál elhelyezett. Ez is megoldható, de kinek fog a jegybank hitelt adni, melyik banknak és mire? Ez alapvetően változtatja meg a piacgazdaság logikáját: jelenleg a piac kiválasztja, hogy melyik kereskedelmi bank kap forrást, hány százalékos kamattal, és amelyik a betétgyűjtésben sikeresebb, az tud jobban hitelezni. Ha ezt a forrást a nemzeti bank fogja szétosztani a nála elhelyezett pénzekből, akkor kérdés, hogy ő mi alapján preferálja ezt vagy azt a bankot. Miért ennek ad, miért annak ad? Az állam befolyása olyan mértékben fog megnőni a piacgazdaságban, ami szerintem beláthatatlan következményekkel járhat.

K.Sz.:– Lennél most jegybankelnök?

S.A.:– Egy folyóba egyszer lehet belépni. //

Future Talks Krizsó Szilviával