Nőies és nem férfias borok

Rég nem újság: borokat sikeresen lehet értékesíteni meghatározott célcsoportok „igényeit” felmérve. 2011-ben a italok világának egyik legnagyobb sikersztorija volt a Bethenny Frankel által megalkotott és bevezetett Skinnygirl – fordítsuk így: Karcsú lány – márka hódítása. Az ugyancsak törékeny nő vállalkozása égetett szeszesitalokat és premix koktélokat kínál, talán mondanunk sem kell, hölgyeknek. Tavaly nyáron aztán Skinnygirl márkanéven borok is megjelennek a piacon – írta a Bor és Piac szaklap –, már most látszik, hogy sikerrel. Egyelőre három fajta került a vásárlók elé: California Fehér Cuvee (főként Chardonnay és Pinot Grigio), California Vörös Cuvee (elsősorban Syrahból) és California Rose (túlnyomóan Grenache és Syrah), közös jellemzőjük, hogy 12 alkoholfokosak, és kalóriatartalmuk deciliterenként maximum 65-70 kalória, azaz a reklám szerint 15 százalékkal kevesebb, mint más boroké. A Skinnygirl borok, természetesen könnyűek, gyümölcsösek, ízhatásuk édeskés, javasolt eladási áruk 15 dollár. Mit mondhatnánk? Ezt nevezik marketingnek!

Nem annyira a tartalmat, sokkal inkább egy ígért életérzést hangsúlyoz a spanyol UO! borok kommunikációja, ami nem is csoda, hiszen a borcsalád homoszexuálisoknak készül. A címke sem az ital egzakt módon meghatározható értékeit emeli ki, hanem olyan feliratokat tartalmaz, mint például „a Sauvignon Blanc és a Verdejo cuvééje virágok és gyümölcsök lehelete – a baráti együttlétek legjobb kísérője egy forró napon, nem számít, honnan jön e hőség, belülről vagy kívülről”, esetleg ennél is „direktebbeket”. És minthogy itt is kőkemény marketingről van szó, a forgalmazók meg is fogalmazzák céljaikat: azt szeretnénk, ha a termék megpillantásának pillanatától a polcon a vevőnek éreznie kell, hogy ez a palack nemcsak a kiváló minőségű italról szól, hanem róla is, hogy amit kínálnak neki, az több mint egy pohár jó bor.