Magazin: Ki evett a tányérkámból? – Amit a NEBIH gyermekélelmezési vizsgálata sem lát

Egy az iskolák, óvodák ellátását is végző közétkeztető cég életbe közelről van belátása névtelenséget kérő beszélgetőpartnerünknek. Végzettsége szerinti állást nem találva sofőrként (és rakodóként) dolgozik egy szolgáltatónak. Budapesten és az agglomerációban napi körei során alapanyagokat és készételt is szállít főző- és tálalókonyhákba, így rálátása van a megrendelésekre, számlákra egyaránt. Ő mesél.

Az ilyen szerződéseket az önkormányzatok hosszú időre kötik, hosszabb távra kikényszerítve a kialkudott árat. A szolgáltatás végzésének időszakában folyamatosan emelkednek a közétkeztető cég költségei, amely érthető módon a periódus végén sem szeretne lemondani a profitjáról.

A megnövekedett költségek csökkentésének egyik módja, hogy a pénzt a munkatársaktól és konyháról vonják el. Így a 8 órára – egyre kevesebb jövedelemért – szerződtetett dolgozóktól (a minimálbéresektől is), szemrebbenés nélkül megkövetelik a túlmunkát, hiszen egy konkrét feladatot kell ellátni. Elmenni meg a válság miatt nincs hová, és jelentkező mindig van a renitens kolléga helyére.
Az adminisztrációs szoftver láthatóan valami alap programmal működik, a cég nem biztos, hogy szánt pénzt a valós igényeinek megfelelő szoftver kidolgoztatására. A tulajdonosok a szakácsokat szóban tájékoztatják, hogy a program által kiszámolt alapanyag-mennyiségekből hány százalékkal kevesebbet kapnak, az elvonás meg lassan, de folyamatosan nő. Az egyik érv: úgyis egyre több a moslék…
Gyakran előfordul, hogy a szakács az egyébként újraszámolt mennyiséget sem kapja meg de, hogy mennyivel kevesebbet, az vagy a szállításkor vagy már csak a főzés megkezdése előtt derül ki.
Főzni azonban így is kell, ha úgy alakul, hát trükközve. A szakácsok például évek óta nem láttak több olyan fűszert, amely a recepteken ugyan szerepel, de a konyhára már nem érkezik meg. Ha sokat panaszkodnak a szülők a minőségre, a szakácsok utasítást kapnak: főzzenek jobban!

A gyengébb minőséget meg lehet szokni, azt azonban nem, ha az ebédidő végén nem jut étel valamelyik gyereknek. Az óvodák és iskolák által megrendelt kiszállítások alkalmával az adagoknak pontosnak kell lenniük, hiszen tételesen veszik át őket. Azonban a gyerekek ott sem feltétlenül kapják meg a teljes adagot, ahová az rendben megérkezik. Bevett gyakorlat az intézményekben, hogy a fejadagok bizonyos ételek esetében csökkentett, megfelezett mennyiségben kerülnek a gyerekek elé, azonban az így keletkezett „repetát” már nem mindig adják ki. Az óvodákban általában az ott dolgozók csak kis hányada fizet étkezésért, amikor megérkezik az ebéd, aki teheti, már a tálalókonyhán van – és ha már ott van megebédel . A legrosszabb, amikor még az ebéd szinte be sem került a konyhára, a konyhás nénik már megtöltik az odakészített éthordóikat, amelyek közvetlenül a reggeliből elvett, vagy megmaradt ételeket rejtő szatyrok mellett állnak. Sajnos ezt rengetegen így tartják természetesnek!