Magazin: A Kínai Nagy Falat

A 102 magyarországnyi (9597 millió négyzetkilométernyi) Kínában 2016-os becslés szerint 1,4 milliárd lakos él. Kína a 19,7 milliárd eurós GDP-jével (a világgazdaság összesített GDP-jének 17,2%-át adva) ma már megelőzi a 19,4 milliárd dollárnyi GDP-vel bíró Európai Uniót és a 17,9 milliárd dolláros USA-t is. (Forrás: Világbank) A 2015-ben 6,9%-os, 2014-ben 7,3, 2013-ban 7,8%-os gazdasági növekedésű gazdasági nagyhatalom ma már a világgazdaság motorjának tekinthető. Az évtizedek óta tartó növekedési spirál folyományaként egy főre 14 300 dollár GDP jut, ami évi 6-7%-os növekedés eredménye.

Ma már befektetnek a világpiacon

A mintegy 806 milliós munkaerő-állomány mintegy harmada dolgozik ma is a szövetkezeti alapon működő mezőgazdaságban, miközben az ipar 30, a szolgáltatás 36%-kal veszi ki részét a foglalkoztatásból. A munkanélküliségi ráta nemzetközi mércével nézve is alacsony, alig éri el a foglalkoztatottak 4%-át. A központi költségvetés hiánya pedig mindössze 15,3%, ami a gazdaság egészséges, hitelezőknek alacsony szinten kitett fejlődésének a záloga.

Az ország évről évre halmozódó külkereskedelmi többlete módot nyújt többek között arra is, hogy finanszírozza az USA központi költségvetésének teljes hiányát, ami a két szuperhatalom egymásra utaltságát erősíti. Számos kérdésben Kína ma már befektetőként lép fel, világmárkák felvásárlójaként van jelen a nemzetközi porondon, meghódítva a dinamizálódó Afrikát és Ázsia kevésbé fejlett régióit. Kína mára megkerülhetetlen tényezővé vált a világ újrafelosztásáért folytatott kereskedelmi háborúban.

Nem probléma a génmódosítás

Kína mezőgazdasága is az intenzív fejlődés szakaszába lépett, számos terméke komoly piaci zavarokat okoz időnként a mi környezetünkben is. (ld. kínai fokhagyma, spárga, fűszerpaprika, gombakonzerv stb.). Az egykori, hiánygazdaság szülte általános éhezésnek ma már nyoma sincs, sőt, Kína ma már a hazai szükségletek kielégítésén túl exportképessé vált rizsben, búzában, kukoricában, földimogyoróban, gyapotban, almában és olajos magvakban is. A korábban rendkívül alacsony 10kg/fős belső húsfogyasztás 1985 és 2005 között már 50 kg-ra ugrott, ami mögött a sertés- és baromfiállomány dinamikus növekedése és az akvakultúra dinamizálódása áll.

Kínában tartják darabszám szerint a Föld sertésállományának a felét. Éppen az állattenyésztés takarmány-, azon belül is kiváltképp extra fehérjeigénye tette Kínát az utóbbi évtizedben a világ legjelentősebb szójaimportőrévé. Az ősi Kína falusi zöldségeskertjeiből származó szójabab igencsak hosszú utat tett meg az elmúlt háromezer év alatt ahhoz, hogy az újkori állattenyésztés pótolhatatlan fehérjeforrásává váljon és felfuttassa (zömmel génmódosított formában) egy másik kontinens (Dél- és Észak-Amerika) mezőgazdaságát.

A Kínai Nagy Fal szindrómáját, ami védett, de el is szigetelt egyúttal, Kína rendesen megszenvedte. Megtapasztalva az évszázados elzárkózás negatív következményeit, Kína a biotechnológiában is nyitott, és mára élenjáró tényezővé vált a világban.

Kína egész agrárstratégiája a hatékonyságot tekinti központi gondolkodásának mércéjeként. A lehető legkevesebből a lehető legtöbbet kívánja előállítani, ezért példának okáért az állatjóléti szabályokat nem tartják logikusnak, mert azok megdrágítva a termelést, versenyképtelenné teszik az állattartást. A génmódosított rizs révén Kínában a vízzel gyengébben ellátott területekre is kiterjeszthették a rizstermesztést, ami a népélelmezés sarokköve. Számukra a génmódosítás semmilyen vélt vagy valós gondot nem okoz, a biotechnológia eredményeit teljes mellszélességgel alkalmazzák, a kutatásra hatalmas szellemi és anyagi erőket mozgósítanak. E tekintetben előrébb tartanak mind a kutatásban, mind alkalmazásában, mint a fejlett nyugati világ, derül ki egy, a témával foglalkozó OECD-tanulmányból.

Húsosabb export

Kína a magyar gazdaság számára is nagy falat, agrár-külkereskedelmünk számára pedig riasztóan nagy. Azonban a hűtőláncok és a logisztikai rendszerek fejlődésével alaposan kibővült az a termékkör, amellyel elérhetővé válik az emberiség majd 22%-át felmutató, grandiózus méreteket képviselő, fejlődőképes fogyasztói piac. Sokkal inkább szándék és árualap, sikeres agrárdiplomáciai igyekezet és termékmarketing kérdése tehát a kínai piaci magyar jelenlét statisztikai adatokban megjelenő konjunktúrája.

Agrárexportunk az utóbbi három évben exponenciális fejlődésnek indult. A 2013-as évhez viszonyítva a 2014-es kivitel 2,8-szeres, a 2015-ös évi export pedig az előző évihez képest 2,1-szeres növekedést mutat. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a magyar agrárexport az elmúlt három évben hatszorosára bővült, ami más relációban elképzelhetetlen lenne. Az exportbővülés hátterében a húsexportunk meglódulása áll.

Ami pedig a 2016. január–augusztusi külkereskedelmi helyzetet illeti, megállapítható, hogy a kínai piaci magyar agrárexport továbbra is fejlődési pályán mozog. Agrárexportunk legdinamikusabb szegmensének ez évben is a hús- és vágási melléktermékek bizonyultak. Az összességében 23 millió eurós 2015-ös időarányos húskivitelünk 72%-os bővülés révén 39,5 millió euróra nőtt 2016 azonos időszakában, azaz az első 8 hónapban. Ezen belül a sertéshús-kivitel 2016 augusztusára, az előző év azonos időszakához képest megduplázódott, 12,2 millió euróról 25,7 millió euróra bővült (a bázisérték 211%-át adva), a szarvasmarha-, juh- és kecskehús termékcsoport kivitele pedig közel 20%-os növekedést mutatva 10,2-ről 12,2 millió euróra nőtt. A bővülés üteme tehát kissé mérséklődött az előző két teljes év dinamikájához viszonyítva, de a növekedés, a teljes agrárexport szerény bővüléséhez képest így is impozáns.

Extra igények a tehetősebb rétegtől

Áttekintve az elmúlt mintegy másfél évtized két ország közötti termékcsere-forgalmát, rá kell ébrednünk arra, hogy a kínaiak számára sem bizonyult a múltban kemény korlátnak a magyarországi élelmiszerpiac elérése. A sokszor dupla, sőt az exportunkat többszörösen meghaladó nagyságrendű kínai élelmiszerimport arra is rávilágít, hogy nem minden ma már a távolság, bővíthető a kereskedelmi rádiusz, következésképp nem érdemes belenyugvással szemlélni a számunkra kedvezőtlen folyamatokat.

A Föld lakosságának mintegy 22%-ának otthont adó Kínában egyre népesebbé válik az a tehetősebb, a rizsen kívül húst is igénylő népréteg, amelyik extra keresletet gerjeszt a minőségi élelmiszerek iránt. A növekvő hazai élelmiszerszükséglet kielégítése a termőföld szűkében lévő Kínának komoly gondot jelent, így az önellátásra berendezkedő kínai agrárpolitika hosszabb távon sem nélkülözheti a külpiaci élelmiszerforrások felderítését.

Kínában a viszonylag alacsony mezőgazdasági területarány is 143 millió hektárt reprezentál. Míg azonban a magyar mezőgazdasági terület 25-szörösén gazdálkodhat az ottani aktív keresők 36,7%-a, addig Kínának 134-szer nagyobb lakosság élelmezéséről kell nap mint nap gondoskodni.