Magazin: Nyugaton a helyzet…

Az ipartestület északnyugat-magyarországi régiójának elnöke Major Vilmos, a soproni Tercia Hubertus Étterem üzletvezetője. Motivációiról, elképzeléseiről beszélgettünk a szakemberrel.– Miért pont az MVI-t választotta a szakmai szervezetek közül?

– Valójában egymást választottuk. Jó néhány éve, amikor Gombás András szervezni kezdte az MVI regionális tevékenységét, akkor ajánlottak az ipatestület vezetőinek figyelmébe. Igent mondtam a felkérésre, és „itt ragadtam” az elnökváltás után is.

Sokakkal baráti, másokkal korrekt üzleti kapcsolatokat ápolok a térségben, főként persze Sopronban, sikerült is többeket verbuválnom a szervezetbe. A képlet egyszerű: szakmai segítséget nyújtunk egymásnak, én pedig emellett továbbítom az ittenieknek az elnökségtől kapott információkat. Jó érvrendszert kaptunk például a dohányzástiltással kapcsolatban az ellenőrző hatóságokkal való tárgyalásokhoz.

–Pezsgő szakmai élet folyik Sopronban?

– Korábban némileg mozgalmasabb volt az élet, erős volt az MNGSZ helyi szervezete is. Úgy tűnik, mindez emberfüggő, egy-egy „aktivista” sokat tehet a város gasztronómiájáért. Most a recesszió rányomja a bélyegét a mi tevékenységünkre is – sok vendéglátósnak még azt is mérlegelnie kell, áldozhat-e a tagsági díjra.

Persze nem ülünk a babérjainkon, és én magam is próbálok egyfajta példát mutatni: komoly számban fogadok az étteremben végzős szakács- és pincértanulókat, és az MVI „központi” koncepciójának megfelelően zsűrizést vállalok szakmai versenyeken.

– Mivel lehetne újra beindítani az aktív szervezeti életet?

– Most is működik a szakmai összefogás, de higgye el, ha véget ér a válság, visszatérnek a vendégek, a kollégákban oldódni fog a stressz, és a közösségvállalás minőségileg magasabb szintre emelkedik.

– Mi az, amit ebben a helyzetben is jól lehet csinálni?

– Újratanuljuk az olcsóbb, tradicionális, házias ételeket, és alkalmazkodunk az utóbbi évek meghatározó globális trendjeihez: minél több helyi terméket próbálunk használni a konyhában, minél frissebb formában – például a Hansági Nemzeti Park mangalicáit és szürke marháit, az itteni mézet, a soproni borokat.