Magazin: Mit várjunk a 2014-es évjárattól?

A 2014-es évjárat a kihívások éve lesz? Egyszer egy híres külföldi borász következőképpen nyilatkozott az évjáratokról: három különböző évjárat létezik: kiváló, jó és kihívásokkal teli. Ezzel arra utalt, hogy bár az adott évjáratot, vagyis a természetet, nem lehet befolyásolni, viszont alkalmazkodni hozzá és a legjobbat kihozni belőle igenis lehetséges.

A bor szempontjából fontos az évjárat, főleg, ha egy olyan marginális klimatikus adottságú országról beszélünk, mint Magyarország. A 2014-es év viszonylag csapadékos volt, a nyár is hűvösebbre sikeredett, annak ellenére, hogy a borászok nem ezt várták az év elején. E negatív tényezők helyenként több odafigyelést és hatékonyabb szőlőbetegségek elleni prevenciót igényeltek a termelőktől. Hiba lenne azonban meggondolatlanul előre „temetni” ezt az évjáratot, hiszen az elkészült boraival lehet igazán csak bemutatni és jellemezni, azokkal a borokkal, amelyeket lassan már a palackokban láthatunk.

Termelőket megkérdezve tudjuk, hogy „nem volt túl rózsás” a helyzet, a Dunántúlon sok csapadék esett és általában korábban kellett a szüretet kezdeni, mint ahogy tervezték. Ennek ellenére „különleges évjárat volt”, halhattuk szintén a megkérdezettektől. Enyhe volt a tél, április elején kezdődött a rügyfakadás, azonban a virágzás később indult a megszokottnál, és a későbbiekben gondokat okozott a lisztharmat. A nyár ugyan meleg időjárással kezdődött, de mindvégig kevés volt a napsütés és sajnos az őszhöz közeledve egyre hűvösebbé, csapadékosabbá vált, ami nem kedvezett a magas cukorfoknak, az érésnek. A termés helyenként 30, néhol pedig akár 50 százalékkal is kevesebb lett, mint amire számítottak.

A közepes és késői érésű fajtákat, így például a cabernet sauvignont vagy chardonnayt korábban kellett szüretelni, ami magasabb savakat és alacsony pH-t eredményezett. Ezek a feltételek a pezsgőalapanyagnak kifejezetten kedveztek, hiszen ott lényeges a frissebb savszerkezet, azonban a borok készítéséhez igen fontos a cukortartalom, amely jelen esetben alacsonyabb lett az elvártnál.

Ugyanakkor a korai érésű fajták előnyt élveztek a 2014-es évben, valamint a legtöbb helyen az aszúk készítésének is kedvezett az időjárás. Ha a mennyiség nem is az elvárások szerint alakult, mégis körültekintő válogatással ígéretes alapanyagot sikerült szüretelni, amiből kellő szakértelem mellett jó minőségű borok készülhetnek.

Nem lesz egy nagy évjárat a 2014-es, de a borok frissek lesznek, némi teltséggel, illetve a termékek korábban fognak a piacra kerülni, már szerkezeti adottságaik miatt is.

Most, hogy már minden bor a pincében van és a 2014-es borokat – rozét, sillert, könnyed vörösborokat és illatos fehérborokat – is lehet kóstolni, látszik, hogy nincsen azért minden veszve.

Talán le kell mondanunk az igazán mély, koncentrált nagy borokról ebben az évjáratban, de ettől függetlenül szép, változatos és sokszínű borok készültek. A tételeket a magasabb savtartalom jellemzi és nem annyira aromagazdagok, mint általában, ám friss, precíz és tiszta jegyek jelennek meg bennük. Semmiképpen sem lett annyira rossz a 2014-es év, mint amennyire egyesek jósolták az ősz során. A termelők inkább a könnyebb, gyümölcsös vörös- és fehérborokra, illetve rozékra helyezték a hangsúlyt, így a 2014-es évjárat leginkább a 2010-eshez hasonlítható. Várjuk ki azonban a végét, amikor már egyre több bort tudunk kóstolni, akkor derül ki valójában, hogy mekkora kihívásokkal volt teli ez a legutóbbi év.